Legutóbb Scouser azt állapította meg a Liverpool pénzügyei kapcsán , hogy „Nem vagyunk nagycsapat”. Ezt a képet szeretném most egy kicsit árnyalni, mélyíteni kis kitekintéssel a PL top csapatainak elmúlt néhány gazdasági évének alakulásával. A poszt kettős célt szolgál, így apropóját is két dolog adja: 1 kicsit előremenve az évértékelőknek és előretekintve a következő szezonnak, szeretném, ha a BL helyekért folytatott verseny gazdasági hátteréről tisztább képünk lenne. 2 közelít az átigazolási időszak, mikor repkednek a nevek a hozzájuk kapcsolódó fontmilliókkal. A szurkoló meg nekiáll vérmérsékletétől függően aggódni, álmodozni, hogy mi fog történni. Szeretném, ha egy kicsit tisztábban, reálisabban látnánk a valós lehetőségeinket. Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok gazdasági szakember, csak egy egyszerű szurkoló, így a poszt első része nem születhetett volna meg a thisisanfield.com-on megjelent 3 részes 1 2 3 sorozat és a theliverpoolword kiváló cikke, a swissramble, valamint macca segítsége nélkül.
Magasra került a mérce a vasárnapi szerepléssel, a kérdés most tehát az, képes-e Hodgson és kompániája megtartani, esetleg továbbfejleszteni hétvégi teljesítményét? Egy biztos, nagyobb téttel nem tennénk esti győzelmünkre. A Liverpool Wiganben: Rodallega intim testrészei vs. Torres lába. Tippünk ma is a szenvedés, hisz ez a sorsa minden vörösnek. Hajtás után bizonytalanság két felvonásban.
A kezdő sípszót megelőzően egy órával vaskos meglepetéssekkel szembesülhettünk. Kyrgiakos és Johnson nevét se a kezdőben, se a padon nem lehetett megtalálni. Izomsérülés és betegség. D’oh! A kékek kezdőjére is egy gyors tekintés: Drogba csak a padon, Essien sehol. Első gondolatom, hogy Ancelotti lebecsül minket és már a Fulham ellen tartalékol. 25 év edzői tapasztalatával és a 2005-ös Bajnokok Ligája döntővel a háta mögött csak nem lehet ennyire naiv az olasz. Úgy fest mégis. Pontban öt órakor Howard Webb a sípjába fújt és ezzel kezdetét is vette a tankönyvekbe illő produkciónk. A Chelsea álmosan és nagyképűen jött ki a pályára, lehet azt gondolták, hogy a bajnokságban 16. csapat ellen elég csak a mezt kiküldeni. Ahogy azt, az eredményjelző is mutatta 45 perccel később: nem ártott volna megnézi ki is az ellenfél.
Minden egyes nappal növekvő szorongással várom ezt rangadót. Félek, hogy mi lesz velünk Anglia legerősebb csapata ellen. Félek, hogy felmossák velünk gyepszőnyeget. Félek, hogy minden eddiginél nyilvánvalóbban vágják majd az arcunkba azt, amit úgyis tudunk: az idei Liverpool már rég nem az a Liverpool, amitől egész Európa rettegett. Mégis, mindennél jobban várom a vasárnap délutánt. Várom, hogy felcsendüljenek az ismert dallamok, várom, hogy beleborzongjak, ahogy negyvenezer liverpudli buzdítja kedvenceinket. Várom, hogy láthassam és végigszurkolhassam, amint a vörösök újra bebizonyítják, hogy az ember által elkövethető baklövések egyik legnagyobbika: leírni a Liverpoolt, bárki is legyen az ellenfél, bármit is mutasson a tabella, az eredményjelző vagy a stopperóra. 
Szerintem az utolsó négy percben több folyadékot vesztettem, mint Jensen Button bármikor, de a megnyugtató hármas fütty időben érkezett, hogy mégse kiszáradásban, egy 0-1-es Bolton-Liverpool okozza vesztemet. Maxi Rodriguez mennybe ment, Torres a szezon gólpasszát adta, Lucas pedig végre úgy tett, mintha tétmeccsen lenne. Hajtás után osztunk, szorzunk, elemzünk és megmondunk mindent, úgy ahogy azt láttuk.
Habár rendkívül hízelgőnek mondható a 18. helyezés, így november közeledtével mégis elfogja az embert valami kis nyugtalan érzés: ugye ennek itt és most vége lesz? Hodgson bácsi, tessék mondani, ugye most már megy a szekér? Nem állíthatom, hogy a válasz egyértelmű, de a kilátások határozottan jobbak, mint egy átlagos észak-koreai gazdasági kimutatásban.
délután végre olyat láthatott az egyszerű Pool drukker, aminek már a létezésében sem volt biztos. Egyrészt végre sikerült nyerni egy meccset ősszel is, pedig még november sincs. Kirjakosznak van végre kihívója a hónap góljára. Másrészt, úgy hajtottak a játékosok, mintha vért itattak volna velük – ha ezen múlik, a következő összecsapásokra szerzünk egy-egy kupával. Lapozás után pedig mélyen átrágjuk magunkat a hazai találkozó történésein és kiderítjük mire is lesz elég ez a közeljövőben.