Kedd esti BL forduló és csak a szokásos történet: Macca gólt fejel, Konate szólózik, Wirtz lefejeli Báppéé könyökét, Kerkez talpon rúgja Csúáámenit. Lapozzunk…
Sima győzelem az Anfielden az Aston Villa ellen, amit az english breakfast-el együtt még most is emésztünk, de lássuk is, hogy mi történt szombat este. Illetve megyünk tovább, mert kedden már BL party Xabi kapitány ellen.
Vége a kalandozások korának, lenyomtunk egymás után négy augsburgi csatát, nincs tovább. Egy dologra építhetünk, és az az Anfield. Elvertek minket Londonban, aztán Isztambulban, megint Londonban, és pont az a trágya mú tudott nyerni az Anfielden, de azért statok alapján az a meccs inkább felénk billent, aztán újra pofonért utaztunk…
Nem! Kiestünk a Ligakupából, ami önmagában nézve nem egy nagy történet. De nézzük is meg inkább a mögöttes dolgokat.
A szombat estét egy magabiztos hétközi BL győzelem után, növekvő önbizalommal vártuk. Sajnos gyorsan kiderült, hogy a brentfordi méhcsípések ellen nem készültünk antihisztaminnal. A bennszakadt fullánkok csúnyán bedagadtak és irgalmatlanul sajognak még most is.
Van valami a világon amiért az életedet adnád? Ha nincs semmi, amiért érdemes lenne meghalni, akkor nincs semmi, amiért érdemes lenne élni. Ne sajnáld magad! A pszochoanalitikus gondolkodás ördögi dolog. Arra nevel, hogy a szüleid viselkedésében hibákat keress, magadat meg megsajnáld! Az élet lényege, hogy helyesen cselekedjünk, a jutalom…
– Na mit mondtál Józsikagyerek, most pofázzá! Az apád meg én agyonvertünk ilyen bézbózütőkkel meg ilyenekkel? – Én ilyet soha nem is mondtam. – Mé’ nem mondtá, ne hazudjá te khöcsög! Akinek még megvan a Mónikashow legemlékezetesebb pillanata, az érzi szerintem, hogy a sors belehajolt a savanyú, minden szar képünkbe…
Bálint Ha már írtunk levelet Slotnak és marhára de senkinek nincs beharang hangulata – vagy csak nekem nincs és ezt vetítem ki a többiekre – akkor írjunk egyet „Szvolázinak” is. Mert miért ne? Nem mindegy? „Kedves Dominik! A gyerekeknek Te vagy ma a példaképe kicsiny hazánkban. Anno, amikor én voltam…
Valahol a Vörös Fonat HQ-ban: Marshall Colonel Hanyag (Röviden M.C.Hanyag) megunta a levélben kommunikálást, úgyhogy behívta a vezetőedzőt és a másodedzőjét, hogy végre beszélgessenek a csapat teljesítményéről: