Crucible színház, szerda este, rivaldafény. Ordít a közönség csendje, zeng a golyókoccanás mikrorezgése. Kivételes 2 frame-es snooker meccs. Ronnie vagyok. Zseni és híres az érzelmi labilitásomról. Az egész élettörténetem tükrözi, de 3 percen belül tudok a legmélyebb depresszióból játszi örömökön át jutni vissza a mennyország sokácos kapujából a depresszív fekete,…
’bokor szavait átemelve számítanék a következő meccsünkön egy élvezeti érték nélküli meccsre.
Miközben mindenki Salah önzőségéről, TAA brumi (ön)góljáról meg Mané klasszis formájáról beszél, a Burnley ellen is Firmino volt, aki ellopta az igazi show-t. Megtestesíti mindazt, amin a Pool 2016 óta végigment, és megtestesíti mindazt, ami a Pool éppen, és ami lesz ebben az idényben: konzisztencia. Burnley-meccs összefoglaló méretes mea culpa…
Szuperkupa: azoknak a tinédzser gyerekeknek szóló egymeccses, apukák által felhypolt, kukinövelő meccs, amitől az apa által eddig is jól megszponzorált gyerek még egy simítást kap a zselétől csillogó homlokára a pocakos öltönyös bácsiktól, apu furcsa barátaitól. Csak, hogy tudja mindenki, hogy Mr. Férfi fia nemcsak jól érzi magát, de földbedöngölve…
The Pertő meccs előtti kommentjét loptam el a címben. Jobban le sem írhatnám a tegnapi (péntek esti) meccset, a szezon eddigi részét, és a hátralévő célegyenes futást. Easy-ség. A szó minden értelmében véve.
Steve Peters-t ismeritek. Van a csimpánz paradoxon elmélete, amit elég jól hasznosított angol sportolóknál, így a Poolnál is. Van az emberi racionális agyfeled, meg van a másik, állati kicsapongó, a csimpánz. Az idei Pool egy sokkal inkább egyénieskedő, sok klasszis megoldást váró csapatjátékkal él. Ebből annyi csimpánz születik és fut…