John Power tolja nekünk a Poor Scouser Tommyt – a hang nem a legjobb, de így is átjön minden, aminek át kell.
Szerencsére (?) megvan ez a kép is: az új idegenbeli mez bemutatása, 1996, augusztus. Balról jobbra: Macca, Rob Jones, Stan Collymore, Jason McAteer. Azt a bánatos… (Kattintásra óriási lesz, de csak erős idegzetűeknek ajánlom!)
Noha a sport science még nem áll olyan szinten, hogy pontosan meg tudjuk mondani, hogyan hatnak labdarúgóinkra a válogatottaknál végzett, számukra szokatlan gyakorlatok, nagy vonalakban már tudjuk: szarul. Ez állandó probléma, amikor kizsigerelt játékosaink behívót kapnak, aztán hurkába töltve térnek vissza Melwoodba. Most mégsem ez jelentette a fő problémát, hanem az, hogy Don Fabio buta, mint a tök. 
Egy figyelemfelkeltő kampány keretein belül Carra és Nando, na meg Pacheco és Wilson próbálták ki, milyen csörgőlabdával játszani. Nem egyszerű, de ugyanilyen bonyolult eldönteni, hogy egy nem Scouse-hoz szokott felhasználó számára Carragher, vagy Torres akcentusa a keményebb?
Éjjel kezdtük a készülődést. Hajnalig mézsörrel zsibbasztottuk agyunkat, hogy ép elménk ne lássa kárát az átkelés tébolyító lázálmának. Induláskor beléptünk az útvesztőbe, és elindultunk a követhetetlenül tekergő folyosókon. A következő emlékem már az, hogy az indázó fonatcsomóvá változott útvesztőről lógok lefelé. Nem tudom, hogy kőbe, vagy gyapjúkötélbe, netán aranyba mélyesztettem…
Alig alkonyodott még, de már elaludtam. Domboldalban tértem magamhoz, melyet smaragdzöld fű borított. A bársonykék égen vakítóan szikrázott a nap, annyira tiszta volt a levegő, hogy majd’ könnybe lábadt a szemem, mikor beleszagoltam. Aztán tényleg kicsordult a könnyem – felébredtem, és rájöttem, hogy csak álmodtam. Albion már nem olyan, mint…