Világi életünk és a két szerzőtársunk töménytelen Népsportos teendője miatt eddig nagy részt csak az aktuális összecsapásokkal foglalkoztunk. Elfoglaltság még mindig akad bőven, de lelkiismeretünk nem hagy nyugodni. Mai naptól minél rendszeresebben igyekszünk – ,de biztos, hogy rendszertelenül fogunk – friss hírekkel, nyilatkozatokkal és érdekességekkel jelentkezni. Így meccsek között is bőven lesz min rágódni, vitázni és egymás agyára menni. Lássuk mit hajított ma pázsitunkra a postás fiú.
A kezdő sípszót megelőzően egy órával vaskos meglepetéssekkel szembesülhettünk. Kyrgiakos és Johnson nevét se a kezdőben, se a padon nem lehetett megtalálni. Izomsérülés és betegség. D’oh! A kékek kezdőjére is egy gyors tekintés: Drogba csak a padon, Essien sehol. Első gondolatom, hogy Ancelotti lebecsül minket és már a Fulham ellen tartalékol. 25 év edzői tapasztalatával és a 2005-ös Bajnokok Ligája döntővel a háta mögött csak nem lehet ennyire naiv az olasz. Úgy fest mégis. Pontban öt órakor Howard Webb a sípjába fújt és ezzel kezdetét is vette a tankönyvekbe illő produkciónk. A Chelsea álmosan és nagyképűen jött ki a pályára, lehet azt gondolták, hogy a bajnokságban 16. csapat ellen elég csak a mezt kiküldeni. Ahogy azt, az eredményjelző is mutatta 45 perccel később: nem ártott volna megnézi ki is az ellenfél.
Minden egyes nappal növekvő szorongással várom ezt rangadót. Félek, hogy mi lesz velünk Anglia legerősebb csapata ellen. Félek, hogy felmossák velünk gyepszőnyeget. Félek, hogy minden eddiginél nyilvánvalóbban vágják majd az arcunkba azt, amit úgyis tudunk: az idei Liverpool már rég nem az a Liverpool, amitől egész Európa rettegett. Mégis, mindennél jobban várom a vasárnap délutánt. Várom, hogy felcsendüljenek az ismert dallamok, várom, hogy beleborzongjak, ahogy negyvenezer liverpudli buzdítja kedvenceinket. Várom, hogy láthassam és végigszurkolhassam, amint a vörösök újra bebizonyítják, hogy az ember által elkövethető baklövések egyik legnagyobbika: leírni a Liverpoolt, bárki is legyen az ellenfél, bármit is mutasson a tabella, az eredményjelző vagy a stopperóra.
Vasárnap
délután végre olyat láthatott az egyszerű Pool drukker, aminek már a létezésében sem volt biztos. Egyrészt végre sikerült nyerni egy meccset ősszel is, pedig még november sincs. Kirjakosznak van végre kihívója a hónap góljára. Másrészt, úgy hajtottak a játékosok, mintha vért itattak volna velük – ha ezen múlik, a következő összecsapásokra szerzünk egy-egy kupával. Lapozás után pedig mélyen átrágjuk magunkat a hazai találkozó történésein és kiderítjük mire is lesz elég ez a közeljövőben.