Sirályok, Oroszlánok, Ágyúsok 3n1

 

Kedves közönség, mivel a három mérkőzés eléggé összefüggő kérdéseket vetett fel bennem, úgy döntöttem egyhangúlag, hogy egyben közlöm le a gondolati ívemet egy Brighton, Chelsea kiharang és Arsenal beharang keretein belül.

Brighton kiharang:

Nem volt egyszerű győzelem, a Brighton jelenlegi formája és a saját játékunk döcögése mellett nagyon jól eső 3 pontot tartottunk meg.

Az, hogy ez a meccs miért alakult így a két félidő külön elemzését követeli:

A Brighton baromi jó kezdése ellenére nagyon sok helyzetet teremtett az elmúlt időszakban az ellenfeleknek és azt hogy ezeket megúszta leginkább fortunának köszönhető.  A matek előbb-utóbb igazságot tesz, a luxus támadósorunk Wirtzel és Isakkal is beköszönt.

Kellettünk hozzá mi is, az Iraolaballnak kedvező ellenfél tud lenni egy Brighton féle csapat: Játszó csapatok ellen mindig könnyebb, jól tudtunk nyomást helyezni rájuk, a középpályás presszingünkből fakadóan egy félidőn át 9 helyzetet, 4 kapuratartó lövést és 2 gólt hoztunk. A befejezések, a labdaátvételek még mindig pontatlanok, Wirtznek így kevesebb lesz az xA-ja, de kifejezetten jó olvasni, hogy volt megint 4 gólhelyzetet érő előkészítése. Jól áll neki, hogy van mögötte a Gravenberch-Macca duplaszűrő, ami támogatja.

Ilyenekből progresszív passzokból volt neki 8 darab 65. perc alatt. Hogy csak az előkészítésekbe vegye ki a szerepét, az nekem nem elég, de hogy hasznos tagja tudott lenni a csapatnak és hogy folyamatosan fejlődik az számomra megkérdőjelezhetetlen.

Az már egy prémium probléma, hogy Szoboszlai és Wirtz minden jel szerint nem lehet fent egyszerre, mert egyensúlyt veszít a középpálya. Wirtz jelenleg azért volt ilyen jó, mert presszingben középen jött vissza letámadni, támadásépítés során meg a szélen bontott Barcolanak és Gakponak is. Dominik 6-osban egyelőre nem váltja be azokat az előzetes reményeket, mint a mostani középpálya, kíváncsi leszek ezt hogy oldja meg Iraola.

Őszintén lehet, hogy ezt egy Szoboszlai-Olise, vagy Wirtz-Olise álom scenariok oldanák fel ezt a helyzetet januárban. Vagy, hogy végre tényleg elengedjük a 4-2-3-1 kezét.

De ehhez Iraolara is szükség van, ő pedig szeret sok kártyával taktikázni.

Az első félidő még egy klasszikus értelemben ki-ki meccs volt, ahol inkább nekünk lejtett a pálya. Ayari kapufával, Jacquet blokkal és fantasztikus Araujo mentéssel kiegészítve. A második félidő már inkább egykapuzás volt.

Én megadom, hogy ez egy nehéz liga. Azt is, hogy a Brighton bombaformában van. Igazán nem tartok attól, hogy ez a fenti xG tábla tartósan jellemző lesz, mert egyre jobb a kondink, a formánk, egyre inkább bírja a csapat a kért iramot és értjük is egymást a pályén. Az is lehet, hogy ez csak egy kiugró érték lesz a sok közül.

A félelmemet valahogy úgy írnám körül, hogy csapatot tud-e gyúrni Iraola abban a helyzetben, amikor a gép a statisztikák szerint fog dobni, nem a labda gömbölyűsége érvényesül a pályán. Mit csinál majd akkor, amikor a Brentford, Brighton, Bournemouth bermuda háromszögből predesztinálható  „mindenszar” állapot kopogtat az ajtón és 3-0-ra égünk egy olyan meccsen, aminek minden mutató szerint pont úgy kell alakulnia.

Nagyon jók az ilyen meccsek, amiket 2-0-ra be tudunk húzni, minden mutató ellenére lehet játszani a felfújható Sebők Vilmost, puffogtatni a legnagyobb magyar paneleket „nagycsapatok ismérve”, „szar játékkal is”, „nincsen volna”, de látjuk Slot után, hogy tartósan nem lesz ebből egy több éves franchise.

(Valahol mókás lenne 2 év után ismét úgy PL címet nyerni, hogy az elsőéves edzőpalántánknak röfög és kiad mindent a gép. De nem biztos, hogy elcserélném Klopp bajnoki szezonjával, ahol tényleg mi voltunk az akkori legjobb csapat és folyamatosan versenyben voltunk egy elkorrumpált ligában).

Ez egy egyelőre megválaszolatlan kérdés marad, mindenesetre a meccsből nagyjából ennyi tanulságot elviszek az utókornak.

Félév múlva majd hivatkozok erre a meccsre, ha jön válasz a kérdésre.

Chelsea kiharang:

Az életben 3 dolog biztos: a halál, az adók, Joe Gomez és hogy a Chelsea ellen az angol kupákban hosszabbításig tart. Meg hogy nem tudok számolni rendesen.

Az elmúlt évek párosításai (csak a League Cup, FA Kupa szereposztásban)

Az a jó hír, hogy ennek a sorozatnak, meg ennek a párharcnak baromira jól is áll ez. Baromi jó hangulatot biztosított az Anfield a tévéképernyőkön keresztül. Nem vettük túl komolyan, nem is vettük félvállról, így egy baromira szórakoztató párharcot nézhetett meg a kommuna.

Van pár kiemelendő bullet point:

Az alapkezdő

  • A kezdőnk felállítása csillagos 5-ös, Gomez és Araujo olyan nyugalmat hoznak, amiért tavaly csak nedves álmaimban könyörögtem vala. A kezdő pihentetése pedig csodás volt.
  • Hogy egy kis negatívot is becsempésszek, egyetértek Poolbarátok Attilával abban a kérdésben, hogy a szerepkörök eloszlása nem sikerült jól. Koumas a szélen nettó emberhátrány, míg Gakpo középen se váltja meg a világot. Nincs ott hiba, hogy kísérletezünk egy mikiegér meccsen, de ez most nem jött be.

Jordan Henderson

Egy korábbi beharangban említettem, hogy szeretem a teljesség igényével az összes lehetséges igazságnak vélhető értelmezést leírni nektek.

A „hogyan ítéljük meg bukott hőseinket” élményben szerintem bőven elfér az inga egyik serpenyőjében, hogy „Jordan Henderson egy legenda” és a legendáinkat illik megtapsolni, szurkolni nekik.

Nem mindenki Gerrard, sőt, még a mai értelemben vett Gerrardjaink is leléptek Milánóba és Madridba új szerencsét próbálni.

Aztán ott van az inga másik serpenyője, az árulónak nincs bocsánat, a rivális csapatba sohasem megyünk. Az ezzel járó elemek, a füttykoncert, a fújólás érthető és már-már el is vártam az Anfield többségétől, hogy ígyis eljárjon.

Megosztó szituáció, kevert érzelmek szorulnak belém, amikor Hendersont megláttam Chelsea mezben.

Szerintem ezt a konkrét helyzetet rendre az oldja fel, hogy megtapsoljuk és azért oda is piszkálunk Hendónak. Én megkaptam mindkettőt a vásznon és végig azt gondoltam, hogy ez így helyes.

Aztán ha más nincs, a humor a legjobb forrás, hogy az ilyen helyzeteket feloldjuk. Amikor Hendo kezezést reklamált nekünk, akkor azért fel kellett nyerítenem egy sort.


Joe Gomez:

Vannak legendák, akik azért lettek legendák, mert a tehetségük felemelte őket erre a polcra. Van Dijk, Messi, Cristiano, Gerrard.

És vannak a szürke eminenciásból lett hétköznapi hősök, akiket legenda státuszba sokkal inkább a klubért tett maximális odaadásuk, a hűségük tesz naggyá.

Joe Gomez utóbbi.

Az ember, aki 11 éve szolgálja Liverpoolt, még ifiként jött ide. Akit Jürgen Klopp a szükség legnagyobb pillanataiban kiemelt és beuralta 2 idényben a ligát.

Aki sérülések tömkelege, megannyi hátrány ellenére a mai napig szolgál és véd minket.

És aki hosszú idő után, ha nem is klasszikus értelemben, de gólt szerzett a csapatnak.

Megtestesítette a mai meccset Gomez. A koronaékszer előtt még had említsem meg, amikor beadott Araujonak, majd a beadás után szögletre blokkolta a lasztit.

Minden tizenegyespárbajban volt valami pikantéria az elmúlt években.

Kelleher lőtte az utolsót, majd ő védte Kepa lövését,

aztán az FA-kupában a görög Scouserünk zárta le a találkozót

és most Joe Gomez tizenegyes döntött. Nem is akárhogy:

„Take a bow Joey G”

Ha van a Mikiegér kupának kifejezett bája, akkor az ez. A hétköznapi hőseink mennybe mehetnek legalább 1 meccsre és lehetőséget teremtenek arra, hogy a későbbiekben is számítsunk rájuk szorult helyzetekben. Origit is az emelte a kezdőbe a Barcelona ellen, hogy korábban számíthattunk rá „clutch” pillanatokban.   Ez a jó használata a kupának, amikor a fiatalok és az ilyen játékosaink tudnak érvényesülni, részesülni a csapat sikereiből, hogy a későbbiekben is hozzátudjanak tenni egy esetleges menetelésre.

Mamanak is nagyon jót tett ez a meccs és öröm látni, ahogy tüzelte a szurkolókat tizenegyes közben.

És a fiataljaink közül immáron mindenki több játékperccel rendelkezik, mint tavaly teljes szezonban (!!!).

Slot ámokfutása után öröm ezt látni.

Arsenal beharang:

Egy kőkemény sorozatterhelés, City, Chelsea, Brentford, Brighton meccsek követően a legnagyobb bajnokesélyes Arsenal érkezik az Anfieldre.

Izgalmas találkozó várható, mindkét csapat a győzelemért jön az Anfieldre, az Arsenal régóta bizonyítani akar, utoljára 2013-ban nyertek itt, mi pedig feltehetőleg növelni akarjuk a 13 meccses veretlenségi szériánkat az Anfielden.

Az OPTA szuperkomputer és a bukik is Arsenal győzelemre számítanak. A meccs feltehetőleg a pályán kívüli döntéshozatalokban dől el, két nagyon különböző felfogás ütközik meg vasárnap délután és ez szerintem őszintén nekünk kedvezhet.

A holmi luxusbuszozás nem igazán működik ellenünk, túl sokszor szerezzük vissza a labdát és addig megyünk, amíg nem találunk rést a pajzson.

A kulcsa ennek a már fent említett Graven-Macca-Wirtz hármas, ami jobb egyensúlyt biztosít a középpályán, mint a Szoboszlai-Macca-Wirtz tengely. Ennek okairól már meséltem, egyszerűen Wirtznek nagyobb mozgásteret a két klasszikusabb duplaszűrő.

Mivel nem közvetlen előkészítésekről van szó, az xA mindig kevés lesz, jelenleg az, hogy eggyel hátrébbról, a közvetlen gólpassz előtti előkészítést adja tovább Wirtz egyelőre elegendőnek bizonyul.

Iraolanal látok egy fokozatot, ahogy egyre inkább építi be az összetetebb figurákat a csapatjátékba, ahogy egyre jobban bírjuk erőnléttel. Jelenleg még az egyszerű gólokra pályázunk, a játék nem túl összetett, de meccsről meccsre egyre több kombinációval operálunk.

Az Arsenalról nehéz újat mondani. Továbbra is végtelenül unszimpatikusak, teljesen feladták a Wengeri utat és a City és köztük lévő dinamikát mindig is a bibliai Moloch és Baal kérdéskörre tudnám visszavezetni.

Köszönöm szépen, ha ez a 2 lehetőség akkor én inkább keresnék valami harmadik utat.

Ez Konsával, Bruno Guimaressel súlyosbodott, Tzolis érkezése valamelyest enyhített a problémámon.

Félreértés ne essék, az unszimpátiát nem keverném össze azzal, hogy lesajnálom ezt a csapatot. Bármikor meg tudják nyerni egy szabályos, vagy szabálytalan fejesgóllal ezt a mérkőzést 1-0-ra.

De az elmúlt meccsek feltüzelt hangulatával, a győzelmi sorozattal, amit a City meccs óta tartunk szerintem igenis okozhatunk meglepetést.

Kompromisszumos 1-1, 2-2-t várok. Nagyon sok csipkelődéssel, karmolással, harapással mindkét oldalon. (2 spanyolitos menedzsertől ez a minimum).