Dánok. Méhek. Moneyball.

Ellenfelünk a jelenlegi elsőosztályú korszaka előtt utoljára közvetlenül a második világháború után játszott elsőosztályú meccseket.  Matthew Benham 2006 és 2009 közötti időszakban jelent meg tulajdonosként, majd 2014-ig szakaszosan vette át a csapatot saját nevére, akkoriban a klub a harmad- és a negyedosztály között jojózott. Emberünk gyerekkori kedvenc klubjához sportfogadással foglalkozó közegből érkezett, ezáltal a moneyball elkötelezett híve, de erről és a dán összeborulásról bővebben anno Máté írt nekünk.

Benham és moneyballjának köszönhetően ügyesen szedte a lépcsőfokokat a Brentford az angol ligarendszerben. 2009-ben a negyedosztályt megnyerve lépett fel a League One-ba, 2013-ban a playoff döntőben kikaptak, de egy szezonnal később másodikként érkeztek a Championshipbe. Lendületüket kihasználva az első champo szezonjukban 5. helyen végeztek, hogy aztán a playoffban oda-vissza kikapjanak a Middlesborough-tól. A következő 4 szezonban lehorgonyoztak a bajnokság középmezőnyében, hogy aztán Klopp bajnoki idényének ideje alatt 3. helyen végezzenek, mindössze 2 ponttal elmarad a második WBA-tól. A playoff döntőben hosszabbításban kaptak ki a Fulhamtől. Ebben az idényben már olyan játékosok érkeztek a londoniakhoz, mint Raya, Nørgaard, vagy Mbuemo, de a keret része volt a házi gólkirály, az Aston Villában majdan kibontakozó Ollie Watkins, a jelenlegi egyik csk helyettes Matthias Jensen, vagy az azóta már a Spursbe belebukó Thomas Frank, mint edző. A következő idényre megtámogatták a csapatot Janelt-tel a Bochumból, valamint Ivan Toney-val, akit a Petersborough-tól vettek potom 5 millió fontért, viszont a szezon elején távozott Watkins az Aston Villába 28 millió fontért (2017-ben az Exetertől 1,8 millióért vették). A csapat aztán az idény végén ismételten harmadik lett, most a Norwich és a Watford mögött. A playoff első körében, a visszavágó 5. percében már 2-0-ra vezetett összesítésben a Bournemouth, végül hazai pályán sikerült fordítani és bejutniuk a döntőbe, ahol a Swansea-t verték 2-0-ra.

Így jutunk el a csapat 2021-es bemutatkozásához a Premier League-ben. Azóta eltelt 5 szezonban a ’22-23-as szezonon kívül egyszer sem kerültek közel a kieséshez és háromszor is a tabella első felében végeztek, igaz, ezekhez nemzetközi kupán való induláshoz jog nem tartozott. A fejlődési ívük mellé raknám, hogy a három alkalomból kettő a két legutóbbi szezonban történt, valamint ezekben a szezonokban mindkétszer a legjobb nyolc között találhatták magukat a Karalábé-kupában. 2025 nyarán az öreg Frank-ot 7 év brentfordi meló után a Spurs el tudta csábítani egy pár éjszakás kalandra London másik részére. (Fene az ízlését, én nem értem, de az ő dolga.) Habár kis minta és csak egy szezon telt el azóta, de a dán szakember után kinevezett 0 szezonos Keith Andrews tudta tartani a kollégája szintjét és habár hárommal kevesebb pontot gyűjtve, de egy hellyel előrébb végeztek a méhek a tavalyi idény végén.

Úgy gondolom, hogy kifejezetten a moneyballra jellemző megoldás lett az, hogy Frank-ot nem kívülről próbálták meg pótolni, hanem helyére Keith Andrews lépett, aki Frank alatt a csapat szabadrúgás edzője volt. Megjegyezendő, hogy elődje is segédedzőből vált vezetőedzővé. – És itt meg szeretnék állnék én is egy kicsit mocskos City-zni (Chelsea-zni, PSG-zni, stb…) egy kicsit. Ugyanis véleményem szerint a büntetlenül, egyes (vagy száztizennégyes) esetekben a szabályokat áthágva, valagnyi pénz beleöntése egyes csapatokba a mai foci leges legfelsőbb szintjén egy anomália keletkezett, ahol huzamosabb ideig a moneyball (mondjuk ebben a helyzetben elég ironikus a neve) nem tud érvényesülni, maximum egy rövidebb ideig (lásd a kloppi Liverpoolt, de a német alatt is a vége felé egyre nagyobb pénzekért kellett játékosokat igazolni). Hiába van lassan 100 meccs egy szezonban, ha maximum a karalábé kupa korai fordulóit tudod az eredménykényszer miatt elengedni, csak nagyon limitált számú házon belüli fiatalnak tudsz minőségi meccsidőt teremteni. (Itt nem Slotra szerettem volna kikacsintani, mert ő még ennyit sem tarhált össze.) Moneyball-lal ma már csak a csúcsig lehet eljutni, de oda zászlót kitűzni nem, vagy nagyon nagy szerencsével lehet, a zászlót megtartani meg már végképp nem. Nagyon kíváncsi leszek, hogy a City ellen tényleg hoznak-e olyan döntést/döntéseket, amelyekkel azt mutatják a Brentford féle következetesen és ügyesen építkező kluboknak, hogy megéri a beletett idő, munka és erőforrás, mert így lehet konzekvens eredményeket elérni. (És akkor a City mellett nem is foglalkoztunk még a PSG francia monopol helyzete miatti BL-ben keletkezett utcahossznyi előnyével.)

Fiaink egy sörmeccsé fajult BL találkozóból térnek haza a sógoroktól. Annyit tudok remélni, hogy a srácok kicsit komolyabb párharcot éltek meg belülről és az önbizalmukat egy egészséges mértékben megnövelte. Különösebben nem szeretnék vele foglalkozni, mert úgy gondolom, hogy komolyabb következtetéseket nem lehet levonni – még Frimpong védekezéséről sem. Az ilyen meccsek miatt nem érzem teljesen indokoltnak a BL felhígítását ezzel a lebonyolítással, vagy legyen kevesebb csapat, vagy anno azt hiszem a kézilabda BL-ben voltak a főcsoportok mellett kevesebb tagból álló, viszonylag gyengébb csapatokból álló csoportok, ahol kevesebben jutottak tovább a következő körbe. Ez talán megoldás lehet, hogy amíg az egyik rivális csapat vért húgyoz a német negyedik ellen, mert először szerepelnek nemzetközi kupában, addig a másik csapat gurít egy 4-est a C-csapatával, akiket a második félidőben pihentetnek a macedón bajnok ellen, mert az ki tudta pöccinteni a luxemburgi, feröeri, meg vatikáni bajnokot a selejtezőben. (Mindeközben a Citynek vagy az Arsenalnak épp kisorsolják a ligakupa negyeddöntőre az ötödosztályú Bumfuck A.F.C.-t, amíg mi készülhetünk az Everton elleni kieséses meccsre.)

A Brentford jelenleg a tabella negyedik helyén áll, 10 ponttal, 1 ponttal és 6-tal jobb gólkülönbséggel vannak előttünk.  A nyitó fordulóban 3-0-ra verték a Spurst, majd a hosszú nemzetközi szünet előtt ugyanennyire a Chelsea-t. A két győzelem mellett 4 döntetlent tudnak felmutatni jelenleg talán középcsapatoknak mondható ellenfelek ellen, tehát veretlenek. Intenzív letámadást alkalmaznak, nagy futómennyiséggel a támadóharmadban, low- és mid-block mellett. A védelemmel kapcsolatban természetesen ki kell emelnünk a csodálatos ír férfiút, Kellehert. Személy szerint nagyon örülök, hogy megtalálta helyét tavaly. Én kivételesen nem tudom a klubot hibáztatni az elengedéséért, hiszen ő elsőszámú kapus szeretett volna lenni, de ez Alisson mögött nem volt lehetséges. A londoniaknak – az edző kiléte miatt predesztinálva – egyik fő fegyvere a rögzített helyzetek. A tavalyi szezonban az Arsenal után a második legtöbb xG-t szerezték rögzített helyzetekből, de ehhez hozzá kell tenni, hogy a konkrét gólok számában elmaradtak ettől és csak a 16. legtöbb gólt lőtték belőlük. Habár ismételten kicsi a minta, de idén a legtöbb rögzített szituációból kialakított xG tartozik a csapat neve mellett és egyelőre a hatékonyságuk is jobb, szóval erre gondolom nagyobb odafigyeléssel készülnek Iraoláék.

Nálunk továbbra is sérült Eki, Leoni, Bradley. A mester a csütörtöki press conference-en nyitva hagyta a lehetőséget Cody, Szobo és Isak játékára, azonban érzésre egyik sem fog kezdeni, így – Gravenberch eltiltásával – nem kockáztatok sokat, hogy Nyoni és Koumas ismételten kezdők lesznek és valószínűleg egy Alisson – Araujo, Jacquet, VVD, Kerkez – Nyoni, Mac Allister – Monuz, Wirtz, Barcola – Koumas kezdővel állunk fel. Talán Kerkez helyén kezdhetne Cimikasz.

A meccs szombat délután négykor kezdődik, és a Match 4 közvetíti itthon.