Már-már megszokott módon, hazai pályás kiütéssel és kapott gól nélkül kezdtük meg az elmúlt 10 év legnagyobb várakozásokkal rajtoló szezonját. Az előszezon A szezon Premier League előtti meccsei és az átigazolások időzítése, száma és menete alapján már sejteni lehetett, hogy nem igazán az útkeresésről, tapogatózásról, a világbajnokság kipihenéséről vagy a tavalyi BL menetelés ábrándjairól fog szólni az augusztusunk. Könnyednek tűnő játékkal daráltuk be egy félidő alatt a West Hamet, de nem izzadtság mentesen. Verejtékezésünk erős, de nem céltalan és nem görcsösségből fakad. Elértünk oda, hogy lassan el kell búcsúznunk valamitől, ami az FSG érában mindvégig velünk volt, részünk volt.
A kihalás szele
1
Vasárnap kora délután felcsendül a YNWA és ezzel hivatalosan is kezdetét veszi az újabb maratoni szezonunk. A meccsnek jó hangulatban vágunk neki, bár éppen CB poszton a nyári megerőltető edzőtáborban összeszedett apróságok miatt kissé vékonynak tűnik jelen pillanatban a csapat. Fiaink a West Ham csapatával csapnak össze. 
Nem könnyű az egynyári csodák élete, szegény Leicester ellen is mindenki a kését feni már, a WHU-t pedig sikeresen meg is törték már. Ahhoz képest, hogy a szezon kezdetén idegenben gyilkolták le az óriásokat, mára már alánk is szorultak a táblán, a Chelsea papírforma szerinti elverése után 8 meccsen át nem győzniük sem sikerült. Szomorú történet ez, szomorúak a hasonló Robin Hoodok hanyatlásai, de na, baromira itt volt már az ideje benézniük alánk. 