Az idény legnehezebb meccse

Szinte. Ugyanis Tony Pulis aktuális verőlegényeihez, a West Bromhoz látogatunk ma délután. Tekintve, hogy a nagyok ellen idén szárnyaltunk, a kicsik ellen szenvedtünk, a fizikálisan reménytelen fölényt a legaljább ősangol dagonyafocival vegyítő csapatok ellen pedig sz*ptunk, Puli bácsi idegenben lényegében a PL-idényünk legnehezebb meccse. Ennek fényében érdemes adjusztálni meccs előtti elvárásainkat és a fogadóirodák 1.9-es oddsát fiainkra. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Minden jó

ha a vége jó lett. Mert azért a MU meccs után bennem volt a cidri, hogy akkor mégis hogyan fogjuk feltűrni az ingujjat és hogyan fogjuk megállítani a robogó Ikarust, aminek már éppen sikerült a végsebesség közelébe gyorsulnia. Egy olyan megállíthatatlanul csörtető fémhegyet, mint aminek Keanu is küzdött a kormány mögött, de esélye nem sok volt: ennek is, a változatosság kedvéért nagyi baszta el a fékét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Legendás védekező felfogás az Anfielden, kétszer!

Liverpool egy család. Az egész városban érezni az összetartozást, amit a csapat kovácsolt, és aminek az epicentruma ősidők óta az Anfield. Mivel azonban az élet nem egy stúdióban zajlik, így ennek a családnak minden nemkívánatos, önző, fekete bárány családtagja felvonul. Turista fotósok hada, mobillal a kézben, az új Main Stand előtt várva arra, hogy lássanak valamit a lesötétített buszok ablakán. Egy beszélgetés foszlánya üti meg a fülem, az egyik steward hecceli az egyik sorfalat állót:
– Úgysem látni őket egyáltalán, fölösleges itt ácsorogni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kőműves Karácsony

Nem mondom, hogy nem elkeserítő kicsit egy ilyen meccsről összefoglalót írni. Nem történt tragédia, ki lehet emelni a pozitívumokat, de valahol olyan érzésem van, hogy kerettől, edzőtől függetlenül ugyan azokat a pontokat járjuk körbe már évek óta, kicsit megrágva, kicsit csámcsogva, de valahogy a végtermék mindig ugyan az lesz. Egyszer esküszöm csinálok egy összefoglalót csak korábbi írásaim összeollózásából, de talán még nem jött el az a pillanat. Nyugalom.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

SAS again!

…mondta az NBC kommentátora amikor Sturridge is meglőtte végre a jól megérdemelt gólját, és visszaállította a háromgólos különbséget. És igen, az SAS megint megcsinálta. De mindig meg fogja? Máté a beharangjában említette a csapat fejsúlyosságát, ami még a meccs előtt ütött szöget a fejemben, mert azért erősen túlzónak tartottam, hogy 2 embertől függ a csapat, de a meccs alkalmat adott arra, hogy érdemben vitába szálljak a kijelentéssel. Ha nem is az igazságtartalmával, de a végkövetkeztetéssel mindenképp.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A majdnem-helyzetek csapata

Miért kell vért izzadnunk, és végül vereséget szenvednünk egy olyan meccsen, amit minden túlzás nélkül 5–0-ra kellene megnyernünk? Miért képtelen olyan csapatokat kitömni a Liverpool, amilyeneket sokkal gyengébb társaságok is simán meg tudnak verni? Ezek a kérdések alapvetően bármikor érvényesek a csapatunkra, ahogyan ezen WBA-elleni szenvedésre is, ugyanis ezt a vasárnap délután látott Albiont a PL-mezőnyének legnagyobb része gond nélkül elintézte volna. A válaszok tehát felelnek arra a kérdésre is, hogy miért vagyunk ilyen bénák egész évben? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az Optának gyártjuk a helyzeteket

Roy Hodgsonnal ezt a meccset elvesztettük volna, mert nem elég, hogy a mi padunkat és csapatunkat az öreg elviselhetetlen terhe nyomta volna, de ugyanez a hatalmas fék felszabadult volna a másik oldalról. A viccet félretéve szerencsénk volt, mert korán vezetést szereztünk, utána pedig a csapatnak fekvő játékot játszhattunk, és szerencsénk volt, hogy ezúttal nem bosszulta meg magát az a rengeteg elbénázott helyzet, amely ezeken a meccseken mindig iszonyatmódon szokott büntetni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….