Csak még egyszer

Utolsó forduló, egyetlen meccs, egyetlen győzelem kell már csak, hogy odaérjünk a célba. Ez még ugyan nem a CÉL, csak egy kisbetűs állomás, de mégis. Olyan ritkán fordult ez elő velünk az elmúlt nyolc évben, hogy az évnek ebben a szakaszában izgulhattunk még a bajnokságban, hogy értékelnünk kell az előrelépést. Mert ebben az évben a tapírfasz csak néha mutatta meg magát. Bármi lesz is az utolsó meccsen, ismét top csapat vagyunk, jó ebbe belegondolni. De most már ne legyen bármi, most már legyen meg az az áhított top 4. Ehhez már csak egyetlen meccs kell, nyerjük hát meg, nyerjünk megint. Csak még egyszer.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

(The day before) yesterday, all my troubles seemed so far away…

Beatles idézettel nyitottunk, Beatles idézettel zárunk – kicsit megkésve. Tegnapelőtt gyakorlatilag csak Poulsen hiányzott az összképből, mert becserélésével tényleg egy igazi állatorvosi lovat lehetett volna összeállítani a meccsről. Gyakorlatilag mindent elnézett és benézett Hodgson, egyetlen szerencsénk, hogy mindezt utoljára tette. Távol álljon tőlem azt feltételezni, hogy Gerrard direkt hagyta ki a büntetőt, de lássuk be, szépen összefoglalta a mérkőzést. Hajtás után jöjjön a verdikt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….