Megráztuk a pofonfát

Már ott gyanús volt ez a délután, hogy nem sikerült életre lehelni a Magyar Söröző Digisport+-át. Folytatódott azzal, hogy lemaradtunk az első pár percről. Aztán rájöttünk, hogy kálváriánk első két állomása baráti ölelés volt ahhoz képest, ami ezután következett. Hajtás után nem is tudom mit csinálunk… Valahogy megpróbálunk magunkhoz térni.



Öt kérdés a Spurs-Liverpool elé

Ez a londoni kirándulás valahogy mindig egy 2-1-es hazai sikerrel ér véget, azonban idén már sikerült megtörni az Emirates-hoodoot, hasonlót várunk a Spurs otthonában is. A Tottenhammel pedig még személyes elintéznivalóm is akad: képesek voltak beleköpni tavaly májusi látogatásom levesébe, amit egyhamar nem fogok nekik elfelejteni. Öt kérdés a Spurs-Liverpool elé.



A 2010/11-es idény legviccesebb jelenetei

Ez a szezon annyira nem volt vicces: az első felében zokogtunk, mint az ovis, aki a játszótéren leesett a mászókáról, aztán félidőben jött apa, és letörölte a könnyeinket, mi egy kicsit szipogtunk, és felszabadultan rohantunk vissza játszani a többi gyerek közé. De ez mind halál komoly volt. A játékot tekintve az első fele halál komolyan az évszázad legsötétebb félszezonja volt, a másik meg talán a legpozitívabb – mindenféle nevetés nélkül. Két jelenetet azért mégis kiemeltünk, mert ezek mellett nem lehetett elmenni egy jóízű kacaj nélkül.



Tét nélküli vereség Birminghamben

A 2010/2011-es szezon tehát véget ért, vereséggel, de nyugtasson minket a tudat: egy győzelem is kevés lett volna az Európa Ligához. Peche volt a csapatnak, a máskor befelé pattanó labdákat most szögletre mentették, a a 12. percben cserélni kellett -és még Joe Cole helyett is dolgozni kellett. Hajtás után a szezon utolsó elemzése következik.



Sorsunk Birmingham kezében van

Az előző vasárnap elszenvedett vereséggel egy olyan ritka utolsó forduló tanúi lehetünk majd, aminek komoly tétje van a Liverpool számára: EL vagy nem EL, ez itt a kérdés. Hajtás után osztunk és szorzunk a Liverpoolt illetően, meg kicsit sajnálkozunk azon, hogy sikerült a célegyeneseben magunk alá csinálni.



Webb nem akar minket Európában látni

Persze meg se érdemeltük a szezon egészét, na meg a mai teljesítményünket tekintve – otthon nem voltunk képesek gólt rúgni, ez bárki ellen szégyen – de tény, hogy a kopasz varázsfuvolája nagyon megkönnyítette a Spurs dolgát. Összesen nem fogok egy bekezdésnyit bírózni, mert nem ez döntött, de még mindig csodálkozom rajta, hogy ez az ember vb-döntőt vezethetett . Már Pierluigi Collina is olyan messze volt Puhl Sándortól, mint Dirty Takács Tamás John Lee Hookertől, de ezt a távolságot a végtelennel megszorozva és az örökkévalóságba helyezve sem láthatjuk meg teljes egészében azt a lemaradást, ami a gagyi rendőrt különbözteti meg elődeitől.



Felderítőnk jelenti

Nemsokára nekivágok a városnak, megfelelő előzetes ezért csak Donnellytől várható. De mivel nem ígérte magát biztosra (én meg délelőtt megnézem Liverpoolt, utána egyből megyek ki), úgy gondoltam a reggeli eszmélés (8:40) perceit kihasználva írok egy beharangozót. Hajtás után pár kép, és a jóslatok.



A nemzetközi helyzet egyre fokozódik

Ha jól végiggondolom, életem során nem sokszor utaztam egyedül. Amennyiben nem számítjuk az ember mindennapi küzdelmét Budapesttel, talán két balatoni vonatozást tudok felmutatni, ahol “csak magamra számíthattam”. Nem mintha félnék a kihívástól, a ‘you’ll never walk alone’ sosem volt aktuálisabb, mint most. Hajtás után elmesélem a bevezető apropóját.