Fortress Anfield!

Vasárnap este a Liverpool csapata 2-0-ás győzelmet aratott az ősi rivális Manchester United felett. Alisson hatalmas indítása, Szalah szólógolja, majd a brazil kapus 90 méteres sprintje boldogságmámorba taszította az összes vörös szurkolót a Föld minden szegletében. A stadionban ülök eksztázisba kerültek, és a mérkőzés végén újra felcsendült a: “And now you’re gonna believe us, We’re gonna win the league.”

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ez egy igen-igen kemény, kemény világ…

Az alábbi szépen megfogalmazott kommentre a szerdai meccs után akadtam. A szerzője Mihail Vladimirov, a tomkinstimes egy állandó szerzője, általában a mérkőzések taktikai elemzését végzi. Tőle szokatlanul, ez egy erős pátosszal megírt hozzászólás, néhol szerintem az indokoltnál sötétebbre festett színekkel ecsetelve a jelenlegi helyzetünket. Lehet számos ellenérvet is sorakoztatni a benne foglaltakkal szemben (6 hónap után ez még korai, a Barca van Gaal idején 1998-ban nagyjából itt tartott, nem ennyire végletes a helyzet, nem maradunk le örökre, stb.), de nagyon szép megfogalmazása olyan aggodalmaknak, amely az elmúlt években minden Liverpool szurkolót kisebb-nagyobb mértékben osztott. (A kép forrása: liverpoolfc.com) Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A hős halott, mi öltük meg

Luis Suárez szerződést hosszabbított, és mi örömmel nyugtázhattuk, hogy jógyerek ez a Luis. Hogy nem vinné rá a lélek. Vigyorog a papír felett, és mi tudjuk, hogy örökké itt fog maradni velünk, karrierjét a Liverpoolnál fejezi be, mert ő nem olyan, mint a többiek. Nem olyan, mint Torres, Mascherano vagy Xabi Alonso. Ő nem olyan. Nem.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Újra megszeretni a Liverpoolt

Emlékezzünk vissza, mikor volt utoljára olyan nyarunk, mint a mostani! Amikor semmilyen valódi elvárásunk nem lehetett a Liverpool következő idénye felé. Amikor nem az volt a nyáresti fröccsözések kimenetele, hogy a második házmesterünk után sima Top 4-esek, a harmadik felénél pedig bajnokok leszünk tíz hónap múlva, és ezt hangosan hangoztatjuk is a társaságban. Amikor nem, hogy nem lessük epekedve a világ legtehetségesebb játékosainak lehetséges ideigazolásait, de még a messze nem legtehetségesebbeknél is simán belenyugszunk, ha a Spurst választják helyettünk. Amikor tippelni sem merünk már, hogy hányadik helyen végzünk a Premier League-ben. Ez ugyanis a helyzet 2012 nyarán. Nem feltétlenül baj ez mondjuk.

Martin Broughton

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Legyen Ön is Liverpool-szurkoló!

Unja, hogy csapata mindig győz? Elege van a gólzáporokból? Hányingert kap a tikitakától? Vagy csak egyszerűen unatkozik és mazochista? Mi tudjuk a megoldást! Legyen Ön is Liverpool-szurkoló, s gondjai egy csapásra megsokszorozódnak! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ezért nem érdekel egy Stoke elleni döntetlen

Már hosszú ideje kész volt ez a poszt, csupán a megfelelő alkalomra vártam vele, amit el is hozott a Stoke elleni, kissé lelombozó szombati döntetlen. Nehéz egy ilyen savanyú eredmény után azt mondani, hogy nyugalom, rendben van itt minden. A most következő bejegyzés nem arra keresi a választ, hogy miért rossz a helyzetkihasználásunk, sem arra, hogy kit kellene venni, vagy épp eladni. Sőt, nem is keres választ. Csak kijelenti: nyugalom, rendben van itt minden. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Miénk a gyár, miénk a lekvár, miénk a miénk!

Az ember naiv lény. Sőt, alapvetően mindenki szeret hinni kényelmes, számára megfelelő nézetekben, bízni jónak tűnő véleményekben, vagy még tovább haladva: imád idealista lenni. A szurkoló is ilyen lény, szeretné hinni, hogy a csapata nem több, mint egy kollektív szív által hajtott élőlény, amelyet a Szurkoló, mint számtalan vörösvértest hajt előre, hogy aztán a játékosok, mint a szervek végezzék dolgukat. A Szurkoló egy olyan állatfaj, aki úgy gondolja, a játékosok is hasonlóképpen vélekednek. Ahogy ő maga sem tenné, bízik benne, hogy hőn szeretett focistája sem váltana soha klubot. Ez a szervátültetés? Nem, ez a kép kezd egyre zavarosabb lenni… Ugorjunk vissza a valóságba! Egy kattintás ide a folytatáshoz….