A meccset megnyertük…

A mai találkozó meglátásom szerint három részből állt. Az első kettő rész oktatófilmbe illő, a harmadik rész az sok minden volt, csak nem meccs. A meccs első része az arról szólt, hogyan törjük fel az Ikaruszt, ezt a részt megnyertük 1-0-ra. A második rövid meccs arról szólt, mit csináljunk egy már támadni akaró ellenfél ellen, ezt a részt megnyertük 1-0-ra. A harmadik rész a “77 perc” utáni részt, ezt nem tudom és nem is akarom foci meccsnek értelmezni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Fordítva bekötve

thumb_14307_default_news_size_5A mai poszt kapcsán három dologra is rá lehet húzni a címet. Egyrészt magára a meccsre, másrészt Bentekére, harmadrészt magára a posztra. Eme kurta, furcsa felvezetés után essünk is neki. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Elfújta a szél…

4472__4553__461264218_10_513X307… a jó játékunkat, pedig a meccset egyébként erősen befolyásoló meteorológiai tényező inkább a haza csapatot hátráltatta. Még a mieink játékán is meglátszott (a 42 hosszú passznál idén kétszer a Citeh ellen és a Sunderland hazain passzoltunk kevesebbszer hosszan), de Minyonnak is pontosabbak szoktak lenni a hosszú labdái. Azonban a hazaiak játékának, amely sokkal inkább épít hosszú labdákra, erősebben betett (a mai 50 az átlag 62-höz képest elég erős visszaesés) a szél, úgy gondolom ennek is köszönhető, hogy a védelmünk ma ilyen jónak tűnt. Hiszen szezonban a legkevesebb, 5 alkalommal próbálkoztak csak ellenünk lövéssel (a Villa és a Swansea a Mikiegérben még a társrekorder meccsek). Kaput találó lövésben ugyan nem hoztunk ma negatív szezonrekordot,  hiszen a Burnley nemrég egyszer sem találta el a kapunk, viszont az 1 engedett kapura lövés nagyon jónak számít, mert csak 4 alkalommal hoztunk ilyen alacsony számot (Tottenham, Villa, valamint a hazai meccsen ellenük). A szél kapcsán már csak egy dolog Johnson átlövését majdnem befújta, de csak majdnem. Ennyi asszem bőven sok is a szél meccset befolyásoló hatásáról. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szerda esti mozi

article-0-1B5315D9000005DC-63_634x421
Vannak ezek az unalmas, naptárilag kora tavaszi, de inkább őszi időjárású hétköznapok, amikor este már iszonyat mód nincs semmi kedved bármit is csinálni. A TV-ben nincs semmi, asszonyt már addig sterlingezted, hogy olyan helyzetben maradtak a lábai, mintha egy terhes hintalovon ült volna masszív 48 órát, így nincs más hátra, mint betenni egy filmet. De nem akarsz csalódni, biztosra mész, ezért egy már sokszor látott, de még mindig szórakoztató kis akciófilmet lerántasz a torrentboltból. Gondolkodni, agyalni nem kell, a sztorit már régen tudod, elfekszel a kanapén és engeded, hogy a padlófűtés melegének hullámai cirógassák a golyóid, a kedvenc, 15 éves szürke mackógatyeszod feslésein át.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A szerencse és a fekete macskák

Annyi tét nélküli tavaszi meccs van a hátunk mögött az elmúlt évekből, hogy pusztán már az is jó érzés, hogy szolid vállvonás helyett egy izgalmas papírformát ülünk le megnézni szerdán egy rossz Sunderland ellen. Egészen hízelgő oximoron ez az izgalmas papírforma még akkor is, ha nem minden klappol azért a Liverpoolnál.

liverpool-vs-sunderland Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Összezavarodva

Dave Williams képeslapjaKötelező győzelemként harangoztuk be a vasárnapi találkozót, és meg is lett a három pont.

6 forduló után 2. helyen állunk a bajnokságban, 2009 óta nem kezdtünk ilyen jól, ég és föld (najó, valójában 8 pont) a tavalyi és az idei kezdet között a különbség.

Miért akkor a zavar? Egyáltalán van-e ok kételkedésre, aggodalomra?

Hajtás után pozitívumok és negatívumok sorjáznak majd. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kötelező győzelem

 

A Southampton elleni meccs után nem gondoltam volna, hogy lesz olyan csapat, aki ellen ezzel a címmel lehet beharangozót írni, azonban nem csak a MU elleni mikiegér meccsen látott halványan már labdarúgásra emlékeztető sportmozgás-halmaz mondatja ezt velem. Ellenfelelünk nem más ugyanis, mint a Sunderland és szerintem nem nagy elvárás részünkről, hogy a mindenkori Liverpoolnak a mindenkori sereghajtót kötelező jelleggel klopfolnia kell, akár vannak sérültek, akár esik, akár van rajtuk sapka, akár nincs.
Tudjuk is le mindjárt a kötelező köröket:  A következő ellenfelünk 5 meccs után 4 vereséggel és 1 döntetlennel áll, olyan illusztris csapatok ellen vették torokra a harcipajszert mint a velük együtt szintén a kiesés elleni menekülésre predesztinált Fulham, Kristály Palack, illetve a valószínűleg középmezőny alján bóklászni fogó WBA ( igaz, ők legalább egy döntetlent össze tudtak szedni a Southampton ellen, mi meg ugye). Külön parádésnak gondolom, hogy 3 rúgott góljuk mellé (mondjuk pont mi ugráljunk 5-el) 11-et raktak nekik a zsákba, ami akárhogy is nézzük meccsenként legalább 2 c-vitamin bomba az arcra, így őszintén szólva ellenük a igazából a gólkülönbség javítás lenne az elvárható. Ennek a nagyszerű eredményhalmaznak is folyománya, hogy nem is oly rég megköszönték Mussolini Di Canio eddigi munkásságát, utódja az a McClaren, aki bár bajnok volt a Twentével 3 évvel ezelőtt, azóta olyan magas elvárásokkal bíró csapatokat sikerült beleállítani a földbe, mint a Nothingham Forest, a Wolfsburg és a Twente még egyszer. Ami talán minimális odafigyelésre adhat okot, hogy az evertontól szert tettek egy impozás méretű nigger állatra, nevezett Altidore-ra, ez ilyen típusú játékosok elleni védekezés nem tartozik csapatunk erős oldalai közé.
Fun fact: Nem csak Swanseaban, de itt is van beépített ügynökünk, itt teljesít szolgálatot ugyanis nagy kedvencem, Borini. Igazából azzal akartam viccelődni, hogy remélem beleírták a kölcsönadási szerződésbe, hogy ellenünk nem léphet pályára, annyira rettegek az ő gólérzékenységétől (HÁHÁ), de látva Dr. No játékát bízom benne, hogy ő is legalább annyival fogja segíteni csapatát, mint kopasz barátunk.
Ezzel a nagyszerű átkötéssel meg is érkeztünk az előttünk álló meccs igazi főszereplőjéhez, szeretett csapatunkhoz. A Southampton elleni kritikán aluli teljesítmény után (utólag jöttem rá, hogy sok más mellett azért külön nem is sikerült lecsesznem a csapatot ezen blog hasábjain, hogy ezt a kivételes meccset az Anfielden sikerült prezentálni) egy lényegesen jobb meccset láthattunk a mikiegérben pár napja. Kellett ehhez a közepesen félszarnál egy hangyafasznyival rosszabb MU, akiknek keretében bár nevekben nem tűntek gyengének, azért az én mércém szerint verhetőbb játékot hoztak mint a SA korábban. Sokat számított, hogy Gerrard és Lucas is érezte végre azt az extra motiváltságot, amit amúgy minden meccsen kéne, javítva így silány 45 ill 49 passz / meccs mutatójukat 59 ill 63-ra ami a csapat szintű összjátékon sokat dobott, lett ennek egyenes következménye a helyzetek számának látványos emelkedése.
Eluralkodott azonban sajnos egy folyamat, ami miatt mégis féltem kicsit csapatunkat: Ahogy szederbokor nagyszerű cikkében szintén rámutatott, fontosabb lett BR számára az, hogy nevek alapján a legerősebb keretet rakja föl a pályára, mint az, hogy az a 11 ember csapatként hogyan funkcionál. Ez a középpályán túl a támadók esetében a legszembetűnőbb, ahol bár nevek alapján a Sturridge – Suarez – Moses támadósor bizony gyilkos lenne, valójában annyira elszigetelődni látszanak nem csak egymástól, de a csapat többi részétől is, hogy az mostmár nem csak az összjáték, de az eredmény rovására is megy. BR nagy vagány volt, amikor előző szezon elején gondolkodás nélkül vágta ki Stu-t és az akkor még tényleg gyatra Hendót a csapatból mint macskát szarni,most viszont saját kedvenceivel ugyan ezt nem hajlandó megtenni.  Éppen ezért az alábbi lineup tartanám a legjobbnak, több okból:
KÉP
Először is BR szempontjából: Ha nem nyerünk, felteheti a kezét, hogy srácok, ezek a csereemberek, ennyit tudnak, ezért játszik Gerrard meg Sturridge állandóan. Erre két meglátásom lenne: Egyrészt volt egy teljes átigazolási ablakod, miért vettél olyanokat akiket nem lehet használni, másrészt ezért kellett volna a cseréket játszani a mikiegér meccseken, hogy formába kerüljenek és lássuk, hogy mire képesek mi is. Elvégre azért sóvárgunk mindig az után, aki nincs itt, mert azt gondoljuk a csere csak jobb lehet, aztán amikor meg játszanak, lehet mi is rájönnénk, hogy miért padoznak.
Másodszor a csapat egésze szempontjából. Nyilván a Sunderland ellen felesleges 3 védőt a pályán tartani (ennek ellenére fogunk, ide a bökőt), elkezdhetnénk megint ahhoz a sok mozgásos, sok passzos játékhoz konvergálni, ami miatt megszerettem BR-t. Wisdom lényegesen rosszabb védő, mint Kolo, viszont védekezésben remélhetőleg nem kell annyit nyújtania, ellenben támadásban mozgékonyabb, jobban tud területet nyitni, csak úgy, mint Henderson, aki végre b2b pozícióban onnan indulva akár a széleket is be tudná játszani. Aspas tudásban messze nem egy Sturridge, de összjátékban szerintem sokkal jobban meg tudná magát értetni Suarezzel, nem csak a közös nyelv, hanem a munkabírása okán, olyan nagyszerű szinergia lehetne köztük mint anno Kuyttel.  Alberto szerintem még lassú a PL sebességéhez, de az ő passzai egy (remélhetőleg) betömörülő Sunderland ellen sokat érhetnek, relatív komótossága, ha nem állunk neki megint rohanni (Gerrard nélkül miért is tennénk, senki nem vagdossa föl a labdákat) hanem elkezdünk megint sokat passzolni, nem lesz feltűnő.
Szerintem látszik, hogy az összes változtatás, amit eszközöltem arra irányult, hogy több zongoracipelő legyen a csapatnak, mert a sok karmester (vagy magát annak gondoló egyén) a mostani csapatban a széksorok között bizony egymás lábára lép, nem kiegészíti, inkább kioltja egymást. Arról nem is beszélve, hogy worst case scenario-ként ha a 70. percben is 0-0, akkor nem egy fásult, hanem egy győzni akaró, a kapuhoz közelebb játszó Stevie léphetne pályára és talán újra megcsodálhatnánk azt a nagyszerű pillanatot, amit annyira régen láttunk, hogy kapitányunk egy 30m-ről elküldött föld-levegő rakétával menti meg a seggünk, adva ezzel neki plusz motivációt és magabiztosságot a többi meccsre.
Nem tudom, hogy mivel fog minket meglepni BR ezen alkalommal, a 4 védős horror után én már nem lepődöm meg semmin, de egy valamit leszögeznék: Lehet itt fogni a kapufára, a sérültekre, a formánkívüliségre, de ez a Sunderland ezzel az eredménysorral, ezzel az edzővel az a csapat, akiket bele kell tudnunk dózerolni a pályába. Ha ezt nem tesszük, akkor javaslom a teljes keretnek BR-el együtt, hogy a melwoodi edzőközpontban összegyűlve, nyugodtan, halk meditációs muzsika mellett a nyiló lótusz jógapózt zsugorfejállásból felvéve bassza szájba magát gondolkozzon el az életén

A Southampton elleni meccs után nem gondoltam volna, hogy lesz olyan csapat, aki ellen ezzel a címmel lehet beharangozót írni, azonban nem csak a MU elleni mikiegér meccsen látott halványan már labdarúgásra emlékeztető sportmozgás-halmaz mondatja ezt velem. Ellenfelelünk nem más ugyanis, mint a Sunderland és szerintem nem nagy elvárás részünkről, hogy a mindenkori Liverpoolnak a mindenkori sereghajtót kötelező jelleggel klopfolnia kell, akár vannak sérültek, akár esik, akár van rajtuk sapka, akár nincs. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy gyönyörű nap

Ünnepnap. Talán így tudnám a legjobban összefoglalni a tegnap történteket. Egy olyan napot, amikor igazolunk egy olyan csatárt, aki annyi gólt lőtt előző szezonban, mint Suárez, egy olyan napot, ahol a csapat egy sima unalmas meccsen nyert már megint 3-0-ra, és egy olyan napot amikor végleg lezárhattuk a Hodgson-érát. Na egy ilyen napot meg kell ünnepelnünk, de igazából a naptárba is bevéshetjük a 2013. jan. 2-ai dátumot, az év végi összegzésnél kellemes emlékként elevenedik majd fel. Hajtás után örülünk, de nagyon. Egy kattintás ide a folytatáshoz….