Deadline day sokadik

babelcopter

Beléptünk az utolsó 24 órába, amikor még lehet igazolni a szigetre a téli átigazolási ablakban. Az elmúlt évekhez hasonlóan eseménytelen volt eddig a téli ablakunk, az utolsó géppuska ropogás így télen a Studge-Cou páros érkezésével volt, ám inkább reménykeltő kockázatos igazolásként érkeztek és nem a navégreamarqueemegjött életérzést erősítették. Eddig egy szerb fiúcska nézett be egy aláírásra és érkezett egy colos box-to-box védő kölcsönbe. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A szezon első meccse


Liverpool meccset várni nem egy kimondottan szerencsés dolog. Már másodszorra vagyok úgy vele, hogy számolom a perceket az 5 órás kezdésig, és sajnos, ez megint nem lesz egy örömóda. Bennem van, hogy csak azért futottunk rá megint az nagy szőrös űrrakétára, mert én írom az összefoglalót, de öröm az ürömben, hogy ha csak ezen múlna, idén kb. minden meccsről én harangoztam volna ki, szóval nem engem nem csipáz Murphyné Karma Eleonóra, hanem a csapatot. Vagy BRt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Taxidermia?


Könnyedén kezdem a felvezetést a Liverpool szurkolók kedvenc képével, a múltba révedéssel. Mindannyian örömmel a szívünkben emlékszünk azokra a Norwich ellen megvívott meccsekre, amikor az volt a legnagyobb kérdés, vajon Suarez milyen messziről lövi a szezon gólját, vagy az hogy hány kitömött kanári lesz a polcon. Szívesen intézném el a mai posztot azzal, hogy összeszedek annyi GIF-et, amennyit az interneten fellelek a Norwich, Suarez, Stuffed Animals, Canary Porn címszavakra.  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Győzelem?

0195__7354__johnson1000_517X310
Tegnap végre sikerült a csapatnak összegereblyéznie azt, amire hosszú-hosszú hetek óta vártunk: Megszerezni a három pontot. Lehet, hogy elindul végre valami? Egy nyögvenyelős, kiszenvedett győzelem után Balu BR kapitány végre kirántja a gép orrát a dugóhúzóból? Lehet, hogy még tökig vagyunk a ködben, de legalább bekapcsoltuk a ködlámpát? Könnyen elkezd ilyenkor a sokat megélt Liverpool drukker szíve reménykedni, csak 5 pontra a 4. hely, semmi nincs még veszve, a többiek is botladoznak, meg kell nyerni a következő meccset és kész. Én jobban szeretem a csapat egy adott meccsen nyújtott teljesítményét egy hosszabb számegyenes részeként értelmezni, így az előbb feltett költői kérdésekre a válasz részemről

[SPOILER]
Lófaszt. Megjelöljük? Igen, Vágó úr, jelöljük meg, „B”, vagyis Lófaszt a helyes a megoldás. Aki másra számított, az szerintem ugorjon nyugodtan a kommentekhez, senkinek nem akarok a kicsit bő lére eresztett összefoglalómmal széles sugárban hugyozni az örömtüzeire.
[/SPOILER]

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Balotelli-problematika

BwCVWB0IcAERwSlA válogatott szünetre halasztottuk a Chelsea beharangból kivágott Balotelli-problémát elemző posztomat, amit kiegészítettem a csapattal kapcsolatos gondokat főleg a támadással magyarázó elméletemmel. A tovább után olvashatjátok az így sem kifejezetten rövid eszmefuttatást. Egy másik posztban pedig macca8 párhuzamos írását olvashatjátok majd nagyjából ugyanerről a témáról. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Adios, Luis!


Nem véletelenül és nem érdemtelenül az elmúlt években Luis Suárezről beszéltünk a legtöbbet. Most eljött az ideje, hogy még egy utolsó? alkalommal beszéljünk róla. Elbúcsuztatva az őrült-zseninket. Ismét ketten osztunk meg néhány gondolatot veletek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A 22-es csapdája

www.fansshare.comolyan helyzet, amiből nem lehet győztesen kikerülni. És most pont ilyenben van a Klub. Nincs jó, csak rossz megoldások, és ezek közül lehet választani. Ki lehet állni megint – és akkor már ezentúl mindig – Suarez mellett, bármit is csinál, vagy le lehet írni most a veszteséget, de egyik sem jó megoldás. Kavarognak bennem az érzelmek, mint minden Vörösben. Nehezen tudom eldönteni melyik lenne a helyesebb. Ez eddig világos, hiszen erkölcsi ítéletek sosem lehetnek azok, maximum csak a saját szemszögedből, de mindenki szemszögéből nem. A Klub két legfontosabb alapelve sem segít, ami közösen teszi ki a Liverpool Way-t. Hiszen a “Nobody is bigger than Liverpool” elv azt mondja: mennie kell. A Klub himnusza, a YNWA, azaz senkit sem hagyunk magára sem jóban, sem rosszban, ellenben azt sugallja: maradjon. A kettő kiegyenlíti egymást, tehát nincs erkölcsi döntés, marad a frusztráció és a tehetetlenség részemről, részünkről. Nem irigylem BR-t és az FSG-t, mikor döntenek.  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Megfáradt szerelem

Megvan az a csaj akiért éveken át odavoltál évekkel ezelőtt? Gyönyörű volt, annyira szép, hogy mindenki szürke volt mellette, és még ezen felül is ott volt benne az a bizonyos Bravo magazinos plusz. Rámentél a legjobb tudásod szerint, beszélgettetek, pár jobban sikerült oda-vissza mondaton keresztül megláttad benne a lelki társat, össze is jöttetek meg nem is, volt egy csók, egy este, egy bármi. Egyes motívumaiban valami nagyon nagynak tűnt ez a sztori, megírtnak, nagy szerelemnek, nagy Ő-nek. Egy idő után viszont azt vetted észre, hogy ez a lány pont akkor csinál valami lelohasztóan furcsát amikor úgy tűnik, épp révbe érnétek. Aztán a kétes húzásait követően el is tűnik hosszú időre, neked marad egy álomkép a fejedben, egy pia a kezedben meg pár barát az oldaladon, akik veregetik a vállad, hogy ezt a történetet tényleg ki kell bontani, csak miközben te a kibontás alatt még a nagy Ő-vel megírt nagy szerelmet érted, ők azt várják, hogy lépjél már túl ezen a szaron és lépjél tovább, úgy általában. Azt tudom, hogy nekem személy szerint megvolt ez a csaj, ahogy azt is tudom, hogy a monitor másik oldalán most sok olvasó finoman bólogat, hogy „ja, asszem nekem is”.

s1 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Luis Suarez: Dr. Jekyll és Mr. Hyde

Hannibal SuarezLássuk be, úgy hiányzott nekünk Suarez újabb ügye, mint púp a hátunkra, mint üveges tótnak a hanyattesés. A mi Luisunk harapott. Megint. Immár harmadszor szűk négy éven belül, alig több mint egy évvel Ivanovic megkóstolása után. Meglettünk volna enélkül, nagyon is.

Pedig annyira jól alakultak a dolgok vele: szenzációs PL-szezonon volt túl (és vele együtt a csapat, a klub is), megválasztották a szakírók és maguk a futballisták is az Év Játékosának, elnyerte az Aranycipőt (CR-rel megosztva). Vagyis kezdett átalakulni a róla kialakított/kialakult kép: hogy nem egy színészkedős, alattomos, sunyi agresszor, aki nemcsak dobálja magát, de talpal, hasba rúg – és harap, hanem egy folyton győzelemre törő, rendkívül keményen dolgozó, sok alattomos vagy nyílt szabálytalanságot elszenvedő zseniális futballista, aki mellesleg nagyon szereti a családját. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Támadósor – 2013/14

Már két hete véget ért a szezon, úgyhogy igazán itt van már az ideje a csapatrészenként bontott összefoglalóknak is, a teljes káoszhoz igazodva kezdjük is a támadókkal. Hogy miért pont elöl? Talán mert itt van a legkevesebb kérdés, talán mert a focit gólra játsszák (és indul is a közhely-számlálónk), de leginkább azért, mert a vébé kezdetével nekem az Oranjén lesznek kötelességeim, ugyanakkor még korábban rám jutott ez a poszt, ezért most írom meg. (Az egész szezonhoz hasonlóan, kicsit sorsszerűen írom ezt, ahogy nekem összesen kettő vesztes meccsről kellett összefoglalót írnom, pedig legalább a meccsek feléről én írtam, és most is a leghálásabb részt kapom meg. Máté a kedvencét, a középpályát viszi, McAllister meg nagyon be akar Johnsonozni végre, így hátulról támad, így nekem maradt az orrsúlyos csapat orra. Valahogy nem bánkódok túlságosan miatta.) Egy kattintás ide a folytatáshoz….