Ismétlések unalma 2.0

0461__5910__arrive_for_qpr_01_513X307Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de nekem a mai meccsen végig az ezt már láttuk érzésem volt. Viszont ez az érzés, meg ez a hangulat több rétegében előjött a mai meccsnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

QPR – kifogytunk a szóviccekből

Mondtam már, hogy szeretem a lepattanó beharangozókat? Tulajdonképpen minden beharangozót szeretek, ha egyben azt is jelentik, hogy nem nekem kell mostanában Liverpool meccsről összefoglalót írni. Mert lássuk be, mostanra nem csak megérkeztünk, de térdig gázolunk a nagy nihilben, a semmiben, az igazi vákumban, ahol a múltat még nem kezdjük el feleleveníteni a tábortűz mellett, a jövőbe pedig még nem tudunk tekinteni, mert – papíron – vannak még elvarratlan szálak.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Puzzle

missing-puzzle-piece

Hát, ez már megint nem az volt. Én legalábbis abban a hiszemben voltam a meccs előtt, mint amikor a Rúdugróléc ellen készültem, hogy egy ennyire gyatra csapatot végre helyre tudunk tenni, úgy rendesen. Ki kellett volna osztani egy igazi kemény arconcsapást a merev hancúrléccel a QPR-nak, hogy visszatérjen a magabiztosság, hogy a srácok is elhiggyék magukról, hogy tudnak focizni, nem utolsó sorban pedig a szurkolóknak se kelljen a 60. percben átkapcsolni az U17-es női gyeplabdadöntőre, ha szórakozni akarnak. Bár nyertünk, az önbizalom visszaszerzése helyett most megint szomorúan ülhetnek a srácok az öltözőben, mert ez megint nem az volt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ó mondd, te hogy választanál?

RH-fikaVége az idei év utolsó előtti válogatott szünetének, ami – mint már lassan megszokhatjuk – megint nem telt el sérülés (Lovren és Markovic, szerencsére egyik sem komoly), valamint botrány nélkül. Erről megint a mérhetetlen tudású és innovációs képességű, fiatalos, modern, nyitott elméjű RH- gondoskodott. Most éppen Sterlingnek esett neki eme remek kommunikációs képességű szakember, csak hogy még véletlenül se tudjuk elfelejteni a nálunk töltött féléves sikertörténetének legfőbb ismérveit. Komolyra fordítva a szót, az egy dolog, hogy fogalma sincs, mikor miről beszél. Az szintén valahol érthető, hogy tényleg nem érti, hogyan lehet az, hogy ma már nem úgy működnek dolgok – így a fitneszedzések is -, mint a 70-es évek elején, amikor ő tanulta őket és azóta is változatlanul alkalmazza, mint azt szereti emlegetni. No de a kettő együtt, az összes többi okosságával, nekem sok, de elég is belőle, mielőtt felhúzom magam. Hétvégén az angol foci másik dinoszauruszának csapatához látogatunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Good bye Mr. Liverpool!

Good bye Carra!

A tegnapi QPR elleni meccs volt a szezon utolsó meccse – amit egyébként megnyertünk -, de ez igazából senkit sem érdekelt. A PL idényt, melyben 8 szezonnál több pontot szereztünk. 9 ponttal növelve a tavalyi pontszámot, a szezont, melyben 71 gólt szereztünk (ennél csak egyszer sikerült többet), de ezt inkább meghagyom a szezont értékelőknek. A tegnapi nap Mr. Liverpool, Mr. Scouser, Mr. 23, azaz James Lee Duncan Carragher búcsúztatásáról szólt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

We all dream of a team of Carraghers – nagyon béta poszt

Vagy legalábbis we all dreamt. Őszintén szólva nagyon nem akartam én írni sem ezt a beharangot, sem az összefoglalót, mert hülye kis pisisnek érzem magam ahhoz, hogy Carra személye, és úgy en bloc pályafutása előtt én emlékezzek meg. Nekem az első, igazolható emlékeim vannak ’96-ból, neki meg egy FA Youth Cupja, meg az első profi szerződése. Hát ki vagyok én, hogy értelmesen össze tudnám foglalni az ő pályafutását? Nyilvánvalóan senki. Ennek megfelelően nem ez lesz, csak ilyen kamu beharang, mert a QPR szezonvégi formája annyi említést sem ér, mint a szerkesztőségünk teljesítménye (már nagyon szégyenlem magam, hogy heti két posztunk van összesen, hiába tudom, hogy mindenki mennyire leterhelt az életben.) Annyit még hozzátennék bevezetőek, hogy egy jó, olvasmányos vendégposztot ezer örömmel fogadunk, aki érez magában energiát, a Fonat Facebookján kezdjen velünk levelezésbe. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ahogy kell

Szépen, egyszerűen, gyorsan, fájdalommentesen. Így kell ezt csinálni. Odamenni, és elvenni azt, ami kell nekünk, jelen esetben a 3 pontot. Szépen be kell állni a sorba, és kirabolni az ellenfelet a jobb fizikai kondícióban eb közösül elvén. Tegnap ennek láttuk tökéletes megvalósítását az első félidőben, a másodikban pedig már annyira lényegtelen volt az egész játék, hogy az összefoglalóba is egyedül Enrique sérülése miatt fér be. A meccsel magával annyira nem is foglalkozunk majd, mert arra elég lenne egy két szavas összefoglaló: simán nyertünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A kétarcú lelép a színről

Legalábbis 2012-re. Az alaphangon is kiismerhetetlen Liverpool az év végére odáig fokozta a kiismerhetetlenségét, hogy már egy QPR meccs előtt sem merünk biztos győzelmet jósolni. A jelenlegi formát nézve annyi valószínűsíthető, hogy vagy fájó és érthetetlen vereség, vagy sima és boldogan évet záró győzelem lesz a vége – a kétarcú Liverpool ezekre utazik mostanában.

Steven Gerrard

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A tegnap este igazi vesztese: Sebastian Coates

Kevés olyan csapat létezik, amely egy mindkét fél számára fontos Chelsea – Manchester City mérkőzést is képes letolni a címlapokról, de a Liverpool ebben az elitklubban van. Tegnap este nagyon rossz érzés volt Liverpool-szurkolónak lenni, ez pedig mára sem változott sokat. És akkor mit mondjon Coates, aki meglőtte élete gólját a nagy semmiért? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Megvan a recept?

Ma esti ellenfelünk a Mark Hughes vezette QPR a túlélésért küzd, ami rossz hír a kiscsapatokkal rendre szenvedő Liverpool számára. Ugyanakkor az elmúlt egy hétben az a csoda esett meg, hogy mi, szurkolók egymás után két mérkőzéssel is elégedettek lehettünk. Elmúlt egy hét vs. az eddigi szezonunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….