Különös érzés, mikor Liverpool szurkolóként tét nélküli meccsel tudod lehozni az idény végi kanapétevékenységet. Már ha szimplán futballra gondolok. Eljött a csodaidényünk és mindenki különös idényének utolsó mérkőzése.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Úgy néz ki a BL meccs miatt napot váltott ez a mai összecsapás és ma este lesz, amiről kellőképpen lemaradtam, így csak ezt a kommentfogót tudom nyújtani. Sorry.
Alisson,
Alexander-Arnold, Lovren, Van Dijk, Robertson,
Fabinho, Wijnaldum, Henderson,
Mane, Salah, Sturridge
És egyelőre még csak kisebb viharfelhők vagy hullámok sincsenek. Egy hullámhegyet lovagolunk egyelőre teljes lendülettel, minden lelkesedésünkkel és erőnkkel, ez pedig nem éppen szar érzés. A City bukdácsolásának köszönhetően nyílik is az olló, a maratonunk ezen pontján – pontosan féltávnál – olyan előnyt is kezdünk összeszedni, amivel a történelemben volt már olyan, aki a végéig kihúzta. Hát ilyen se ma volt utoljára.
Kicsit az az érzésem mostanában, hogy minden meg van írva Kloppék időutazó sorsnaplójában. Eltűnt a gyomorgörcsöm a meccs elején: jajj, vajon ma tejszín vagy letargiabuborékos szóda fog fröcsögni? – nem, biztosan tejszín, de abból is valami smooth, és síkos zsíros. Ránézek a kezdőre, és csak nyomok egy kissé már unalmas félmosolyt. Ránézek a félidei eredményre, statokra. Hmm, fasza, lehet még jobb is? Lesz. Jön a 70.-80. perc, na ma becsokizunk, tolunk egy Sevillát? Ugyan, nőjj már fel a telünkhöz, itt a tavasz. Hülye lenne a könyvíró, ha ma nem nyernénk. Nyertünk tegnap is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Newcastle ellen játszunk ma 17.30-tól (ismétlem, 17.30-tól, közép-európai idő, nyári időszámítás, szóval tizenhétharminc) a Newcastle ellen, és én hirtelen ezt a labdarúgócsapatot találtam onnan (mármint a Google szerint ez egy labdarúgócsapat). Newcastle pipa, fekete-fehér pipa, madár van, a kabalája valami plüsspinty, szóval tökmindegy, bármi lehet az, jó lesz, nézzünk bele. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
… és verejtékeztünk, mint kurva a templomban vagy mint a verőnéger párosunk a drog teszten. Minyon és az átlag beadást már említeni is felesleges. Rafa legújabb csapata, jött, látott, úgy szart bele a meccsbe, ahogy nem szégyell, majd megvertük magunkat. Majdnem teljesen tét nélküli meccsen, de szeretett csapatunk persze, hogy elbassza ezt a lusta, esős szombatát a mezei szurkolónak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az élet általában úgy sakkozik, hogy egy csúcspont után gyorsan ejtet, mert nem kenyere a fokozatos középre landolás. Most is ezt csinálta.
Ez a közmondás nagyon ül a Newcastle-re. Rendszerint ők azok, akik gyengébben teljesítenek, mint illene. Nincs ez idén sem másképpen, sőt most még rosszabbak is, mint szoktak lenni. Ez valahol természetes: hogyha vannak jól menedzselt kis csapatok, akik rendszerint erejükön felül szerepelnek – lásd Southampton, Swansea, stb. – és vannak az olyan közép csapatok, mint az Everton, akik hozzák rendszerint az elvárhatót; akkor lennie kell rosszul menedzselt csapatoknak is, akik gyengébben szerepelnek, mint elvárható lenne gazdasági erejükhöz képest. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ma este lesz egy hazai meccsünk a Newcastle ellen, olyan helyzetben, amikor az egyszeri drukker megint kezd reménykedni a Citeh gyengélkedése miatt a Top4-ben. Felejtsük el: nem lesz meg. A maximum az, hogy közel kerülünk megint, reménykedünk megint és összetörik a szívünk megint. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
