Ez a meccs olyan volt kicsit, mint a köhögés. Vagy mint amikor a szomszéd idegesítő kutyája nem hagyja abba az ugatást. Aztán egyszer csak elmúlik, csend van, megszokod a nyugalmat, hogy nem rázkódik a kis tested öt percenként. Eltelik egy óra, kettő, megbékéltél vele, hogy mostantól már így lesz, máson is jár az eszed. Aztán egyszer csak az ágyban fekve a semmiből megint rádtör a köhögőroham, te pedig első idegedben üvöltve anyázol. Te igazából nem tehetsz semmit, kigyógyulni meg már te is tudod, hogy kigyógyultál ebből az egészből.