Maktub

Kicsit az az érzésem mostanában, hogy minden meg van írva Kloppék időutazó sorsnaplójában. Eltűnt a gyomorgörcsöm a meccs elején: jajj, vajon ma tejszín vagy letargiabuborékos szóda fog fröcsögni? – nem, biztosan tejszín, de abból is valami smooth, és síkos zsíros. Ránézek a kezdőre, és csak nyomok egy kissé már unalmas félmosolyt. Ránézek a félidei eredményre, statokra. Hmm, fasza, lehet még jobb is? Lesz. Jön a 70.-80. perc, na ma becsokizunk, tolunk egy Sevillát? Ugyan, nőjj már fel a telünkhöz, itt a tavasz. Hülye lenne a könyvíró, ha ma nem nyernénk. Nyertünk tegnap is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….