Madridból erősítünk

Istenem, de fárasztó volt ez már. Az Arsenal lenyúlta előlünk, miután mi lenyúltuk előlük, hogy utána újra mi nyúljuk le, majd újra ők, hogy végül hozzánk jöjjön. Ehhez képest az Eden Hazard című latin-amerikai szappanopera egy unalmas dokumentumfilm volt. Na de elég ebből, örüljünk inkább, hogy Nuri Sahin egy évig a miénk, és ez jó. Nagyon jó. Mindenkinek nagyon jó. Elégedettség mindenfelé.



Két éve ugyanitt voltunk

Nagyjából a sorsdöntő Arsenal-meccs óta nem tudunk mit kezdeni a PL-meccseinkkel, az FA-kupa döntője után pedig már a szezonunkkal is bajban vagyunk: végképp nem tudunk már semmi izgalmasat sem felmutatni. A ma esti Liverpool – Chelsea ráadásul nagyon emlékeztet minket valamire.



Három meccs a mennyországban

Semmi apropója nincs a most következő visszaemlékezésnek, hacsak nem az, hogy valamelyest kötődik a szombati Liverpool – United rangadóhoz. Egy sokszor emlegetett időszakot idézünk most fel, az utolsó napokat, amelyen a világ egyöntetűen szájtátva bámulta a Liverpoolt: 2009 márciusában tizenhárom nap, és egészen pontosan három meccs alatt lőttünk 13 gólt, valamint átgázoltunk két gigászon. Visszaemlékezés.