Vénnek való vidék

Este kilenckor a mumusunknak is számító riválisunkhoz látogat a csapat: az Arsenal-Liverpool meccsek többnyire látványos, izgalmas játékot hoznak, a sok gól, egy-egy nagy verés sem ritka ilyenkor. Az Emiratesbe mindazonáltal nem győzni jár a Liverpool: a londoniak új stadionjában ugyanis – öt döntetlen mellett – mindösszesen egyszer tudtunk győzni a kilenc próbálkozásból (az Anfielden sem sokkal jobb a helyzet: 2gy, 4d, 3v), 2011 augusztusában, még Kennyvel (meg Meirelessel), aki egy 11 éves idegenbeli nyeretlenségi sorozatot tört meg akkor. Vagyis a legutóbbi 18 PL-meccsünkből összesen hármat nyertünk ellenük… A legtöbbünk talán most is kiegyezne egy ikszben, noha eredményesebben rajtoltunk a fővárosiaknál. Hajtás után a részletek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Úton

Apánk vigyázó szemei az Anfieldet lesték – elégedett lehetett

Rossz előérzettel várták sokan a tegnapi, sorsdöntőnek látszó mérkőzést, és a meccs nem kevés pulzusszámemelő izgalmat tartogatott, de végül sikerült a legfontosabb: legyőztük az igen jó formában levő Spurst. Az előjelek nem voltak biztatóak: Sterling az Everton ellen kapott rúgása miatt kimaradt, ahogy Lucas is kidőlt a derbin. S hogy a bajok tetőződjenek, Rodgers a kezdőbe tette Gerrardot, a Spurs ellen rendszerint kiválóan játszó Allen helyett. Mindez a csapat “fáradtságával” együtt túl soknak tűnt. Baljós árnyak mindenütt. S hogy miként lett ebből önbizalomnövelő győzelem, arról a hajtás után olvashattok.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….