A lemez B oldala

Koncerten jártam a hétvégén. A kedvenc zenekarom játszott, londoni stadionban. Ódzkodom már régóta és gyakorta a fellépéseiktől, mert az újabb lemezek sokszor nem tetszenek. Ez a legújabb tavaszi EP is olyan semmilyen, de hát csak megveszem már a jegyet, a haverokkal tombolni akarom, járja át az összes zsigerem a megkopott, de vörösen pulzáló ritmus. Féltem, hogy csak az új lemezről lesznek dalok, de valami egészen más került elő a repertoárból. Nem a tavalyi csupasláger számokból, hanem csak pár szám, amit valószínűleg sok próbán elgyakoroltak, de csak a legelvetemültebb fanatikusok hallgathatták titkolt felvételekről. Pedig mindenki ezt várta már. Megrögzött rajongók és a mentolos cigit szívó, édes bort kortyolgató, feszes-de-csúcsos pólós lányok is. Négyükkel is _táncoltam önkívületben az éteri dallamok lüktetésében. És egy hétig még biztosan a lemeznek ezt az oldalát szeretném hallgatni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….