Még ma nem

Visszatért a futball a koronás karanténos hónapok után, de ami a legfontosabb, végre eljött a liverpooli meccsnap is. Olyan volt ez az időszak futballszemszögből liverpooli szűrőn át, mint amikor a kedvenc sorozatodat pörgeted és egyszer csak egy hatalmas cliffhangerrel vége az évadnak, találkozunk pár hónap múlva, vagy nem.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kettő az egyben

Kezd sűrűsödni a program, és kicsit megcsúsztunk a jakuzziban, így egybevesszük a Brighton elleni ki- és az Everton elleni beharangot. Először a szombati meccsel összefüggésben a védekezést vesszük elő, majd az esti összecsapás kapcsán a várható gólok kerülnek terítékre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Csinszka

Visszacsúsztunk a bajnokság második helyére. A pesszimisták ingerülten csapkodtak az Everton meccs után, az optimisták pedig felhozták a múltat, hogy mégis mikor állt így a csapat? Nem egész 9 éve volt a majdnem csőd és a többi. Igazuk is van, lásd be. Na de és akkor mi van, ha eggyel megy a City március elején? Valójában semmi is meg nem is semmi. Mert úgysem tudjuk, hogy zajlik le a következő 9 forduló. Ez az összefoglaló mégis a pesszimisták nézőpontjából íródik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Paris Nights / Ne legyen már szép!

Minden szempontból csúnyán zárult az idei idegenbeli BL őszünk. Három túra a szigeten kívülre, három vereség és egy gól tizenegyesből, minimális kapura lövéssel. Erős kontraszt ez a tavaszi menetelésünkhöz képest, de az igazi kontraszt a nápolyi, fehérvári és párizsi utak és a PL meccseink eredményessége között van. A felfogás igen hasonló, és évek óta megfigyelhető a liverpooli őszökben. Ettől még fájó pofon volt, hogy Tuchel a Klopp Buksics Kraw playbookkal vert minket az első 25 percben, amivel tarkón vertük tavasszal a pulcsis kopaszt és bilikék naszádját. Előbb ez, aztán persze Everton beharang is Gringowtól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Újra itt a troll a szomszédból

Magasan képzett, kiemelkedően tehetséges edzők vagyunk. Igazi szégyen, hogy mégsem juthatunk előbbre. A Premier League a külföldieké lett. 

(Sam Allardyce)

 Feleségem lelkes Liverpool-drukker, soha nem hagyna ki egy meccset sem. Egészen 2010-ig teljesen hidegen hagyta a foci, aztán 2011-ben leült meginni a kávéját a tévé elé. Éppen Suarez varázsolt a Man United ellen. Aztóta mindig ott van ha játszunk, néhányszor már az Anfieldet is meglátogatta. Van pár dolog, amit minden meccsen újra ás újra át kell vennünk, mint pl. a lesszabályt, vagy azt, hogy szöglet, vagy kirúgás jön amikor az alapvonalon megy ki a labda, de ezt leszámítva már egészen jó észrevételei vannak.

A játékosokat is felismeri már a mozgásukról is, még ha a legvacakabb stream-en nézzük is a meccset. Általában csak az újakkal van bajban, ezért nekik külön nevet ad, saját használatra. Így lett pl. Wijnaldum Vajákos, vagy Joe Gomez Sad Face. Az edzőket már nehezebben azonosítja név szerint, de van köztük egy, akinek ugyan fejből tudja a nevét, mégis mindig csak úgy hívja, „a Tahó”. Ő Samuel Allardyce, csapatunk és Klopp régi barátja, aki ma este 20.55-kor az Evertonnal látogat el ismét az Anfieldre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

5%

Öt darab százalék, és egy tizeddel se több. Maximum ennyi esélye volt annak a mai meccs képe alapján, hogy ne mi húzzuk be a derbit. A végeredmény persze nem ezt mutatja, és 4 különböző falra is lehet kenni a szart, hogy miért is nem, ezeken megy végig majd az összefoglaló.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….