Nyugtalan Palackozás

A válogatott szünet utáni fordulót fiaink Londonban kezdik ma kora délután. Az ellenfél most éppen a Crystal Palace csapata lesz. Ezzel meg is kezdjük a tavaszi pörgésünket melynek keretében sűrű egymás utánban fognak érkezni a meccses a Pep féle csúcson pörgő Cityvel BL negyeddöntőzünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Beszélgessünk egy kicsit a

hüvelygombáról. Arról azért nem, de nem is a legaktuálisabb dolgokkal akarok ma foglalkozni. Pedig adná magát, hogy a TOP4 harc végre olyan szoros és 6 szereplős, mint évek óta vártuk. 5-7 fordulóval a vége előtt vesztett pontokban 4 pont van a dobogóért és a Wenger trophyért  küzdő 4 csapat – köztük mi is – között. Lehetne nagy ívű fejtegetésekbe bocsátkozni az esélyekről, fejtegetni, hogy mennyire hajtja a malmunkra a vizet, hogy a többieknek mindnek több meccsük lesz, mint nekünk a Unitednek minimum 4 meccsel, hiszen állnak még az EL-ben. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szórakoztatás

What an unbelievable half of football  – mondta pont ezt vagy valami egészen hasonlót az NBC kommentátora McArthur második góljánál, és ismételte meg Matip fejesénél még egyszer. 45 perc, 5 gól, ezek mellett hatalmas kihagyott helyzetek, és a PL minden varázsa, ez még az amerikai kommentátort is arra késztette, hogy footballt mondjon soccer helyett. Bazi jó félidő volt, és maga a meccs se volt szar. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az EL utóhatásai

thumb_12573_default_news_size_5A mai legnagyobb veszteségünk nem Klopp veretlenségének elvesztése, nem is egy elvileg gyengébb csapattal szembeni vereség, hanem Sakho sérülése. Ő piszkosul fog hiányozni a Klopp-féle magas védelmi vonalas, erős pressinges játékból, hiszen így csak a Skrtel-Lovren duó maradt, akikkel ebben a fociban vannak kételyeim. Az első kettő dolog bocsánatos bűn Klopp tanuló évében, míg utóbbi benne van a fociban, de azért elég erősen bosszant. A mai meccsen szinte végig a Palace és Pardew akarata érvényesült. Az, hogy így alakult, visszavezethető egyetlen okra: az orosz sztyeppére vitt teljes keret és erős kezdő. A mai meccs tökéletes oktatófilm arra, hogy mi mehet félre, ha 8 nap alatt 7 játékosod 3-szor kezd, úgy, hogy közben több, mint 8000 km-t repülnek az orosz pusztába fagyoskodni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ez amúgy már a rutin?

Kábé ez fogalmazódott meg bennem a meccs vége felé, és nézelődjünk csak:
WDWWDWWWDDLWWDWW
Persze ez még mindig nem egy tavaly tavaszi WWWWWWWWWWWWWLDW, de azért mindenképpen valami, akármennyire is lehetett szenvedni annyira, hogy félidőben a vérhígítós injekcióm felüdülést jelentsen.

Szóval a kérdés adott. Ez már a rutin? Az uncsi meccs, meg a komolyabb érdeklődés hiánya miatt villámösszefoglalóban foglalkozunk a kérdéssel. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mi változott?

Ami azt illeti, elég sok minden. Nem fogok kertelni, egy az egyben az Echo idevonatkozó cikkéből merítek a beharang folyamán, de ha valami, akkor a Crystal Palace aztán tényleg mérföldkő, hogy a velük játszott meccsek közt megnézzük mi is történt velünk. A tavalyi 3-3 és a novemberi 3-1-es alázás közt is történt pár dolog, de talán azzal nagyságrendileg azonos horderejű dolgok történtek abban a szűk három hónapban is, ami azóta eltelt. Nézzünk körbe, aztán majd FA-legalább-a-Boltont-megvertük kört is futunk, nem kell aggódni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

“Kicsit szomorkás…

images…a hangulatom máma/Kicsit belém szállt a boldogtalanság/Kicsit úgy érzem magam/Mint a durcás kisgyerek/Kinek elvették a játékát.” Azt hiszem, Sturridge legújabb sérülésével – és úgy en bloc az idei sérülési kálváriájával – mind így vagyunk. Pontosan emiatt nem is vagyok túl lelkes most, amikor nekiindulunk a szezont meghatározó menetelésnek, hiszen mint Macca is mondta már, a most következő nagyjából 10 meccs dönti el, milyen is lesz ez a szezonunk. Sturridge ismételt kiesésével meg eltűnt az indok, aki miatt jogosan várhattuk azt, hogy jobb lesz, és a helyére kerülnek a dolgok.  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Viszlát és kösz a szezont!

2013-2014.jpgCsak, hogy egy klasszikust ferdítsek el. Van ugyan 3 A/4-s oldalnyi jegyzetem a meccsről, de most nem tudok ennél többet írni. Pedig nem is a szezon utolsó meccséről van szó. De most mégsem megy. Nem tudok, és őszintén nem is akarok sokkal többet, pedig rengeteg mindenről lehetne még írni. Elő lehetne huzakodni azzal, hogy: Karma is a BITCH. Jöhetnék azzal is, hogy Fucking slipped it again, vagy azzal, hogy mentálisan nem bírtuk se a meccs, se a szezon végét. Ezekben mind-mind van igazság, de most még nem a szezon értékelésnél tartunk.  Hosszasan lehetne ecsetelni a mai meccs és a szezon érzelmi hullámvasút jellegét, de ehhez most kicsit össze vagyok törve. Nehéz az, mikor fel kell ébredni egy gyönyörű ÁLOMBÓL. Ma, most ezek mind nem tűnnek jelentőségteljesnek. Így szeretném megragadni az alkalmat, hogy gratuláljak a srácoknak és BR-nek meg a stábból mindenkinek a szezonhoz, mert nem kis dolgot hajtottak végre. Elérték, hogy HIGGYÜNK, ami azért elég jó dolog. Olyan szürreális lett ez a tavaszi szezon, mint a mai meccs, de hát ki hitte volna, hogy eddig juthatunk? Ki hitte volna, hogy Joe Allen, a házi kertitörpénk első bajnoki gólját fejesből szerzi? SENKI. Szezon előtt SENKI sem hitte volna, hogy eddig juthatunk, sőt, aki emellett érvelt volna azt bárhol a világon a legközelebbi “sárga házba” irányították volna. A lényeg KÖSZÖNJÜK ezt a szezont minden szépségével, bukkanójával, hibájával, elcsúszásával együtt.

Levél egy palack mellé

article-2216654-1577C7C4000005DC-685_468x286

Szevasz, Stevie.

Régen dumáltunk. Most is ott porosodik a jakuzzi mellé bekötve a piros telefon, ahol BR időnként felhív minket, ha nem érti még google translatettel sem, hogy mi a pék az a borsófőzelék. Nem sokat csörgött ez az ördögi masina mostanában, de az eredményeket látva, ezt azért meg is értem. Bocs, hogy ennyit foglalkozunk veled az utóbbi időben, gringow kollégával egymástól függetlenül ragadtunk tollat ugyan abban a témában, de be kell látnod, az események tükrében mindenki azzal jár a legjobban, ha kibeszéli magából a traumát.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….