Csak, hogy egy klasszikust ferdítsek el. Van ugyan 3 A/4-s oldalnyi jegyzetem a meccsről, de most nem tudok ennél többet írni. Pedig nem is a szezon utolsó meccséről van szó. De most mégsem megy. Nem tudok, és őszintén nem is akarok sokkal többet, pedig rengeteg mindenről lehetne még írni. Elő lehetne huzakodni azzal, hogy: Karma is a BITCH. Jöhetnék azzal is, hogy Fucking slipped it again, vagy azzal, hogy mentálisan nem bírtuk se a meccs, se a szezon végét. Ezekben mind-mind van igazság, de most még nem a szezon értékelésnél tartunk.  Hosszasan lehetne ecsetelni a mai meccs és a szezon érzelmi hullámvasút jellegét, de ehhez most kicsit össze vagyok törve. Nehéz az, mikor fel kell ébredni egy gyönyörű ÁLOMBÓL. Ma, most ezek mind nem tűnnek jelentőségteljesnek. Így szeretném megragadni az alkalmat, hogy gratuláljak a srácoknak és BR-nek meg a stábból mindenkinek a szezonhoz, mert nem kis dolgot hajtottak végre. Elérték, hogy HIGGYÜNK, ami azért elég jó dolog. Olyan szürreális lett ez a tavaszi szezon, mint a mai meccs, de hát ki hitte volna, hogy eddig juthatunk? Ki hitte volna, hogy Joe Allen, a házi kertitörpénk első bajnoki gólját fejesből szerzi? SENKI. Szezon előtt SENKI sem hitte volna, hogy eddig juthatunk, sőt, aki emellett érvelt volna azt bárhol a világon a legközelebbi “sárga házba” irányították volna. A lényeg KÖSZÖNJÜK ezt a szezont minden szépségével, bukkanójával, hibájával, elcsúszásával együtt.