Neunundneunzig Luftballons

A City elleni idegenbeli meccs után egyedül az Everton ellen maradt rangadónk (értsd; könnyen nyerhető meccsünk) a szezonban, és bár a szezonban a (jelenlegi) top6 elleni veretlenségünk, és az ezeken begyűjtött 20 pont (azaz 2,00-ás ppg) megmozgat bennünk valamit középtájon, ezt egyáltalán nem ezen a meccsen értük el. Befűztük mára a némafilmet, beraktuk mellé Benny Hillt bakelitről, a fegyverekben pedig szódabikarbónára cseréltük a lőport, hogy végül együtt sírjunk meg nevessünk a vászon előtt.

(Vigyázz, sok GIF-es tartalom lesz, a mobilneted megeszi reggelire). Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Remélem érdekel ez még valakit

…mert engem már baromira nem. Ha meg kéne keresni, hogy hol hagytam el a fonalam, akkor a United-meccsre tenném, amit szorosan követ az Arsenal elleni szopás, a szezon iránt táplált utolsó érdeklődési morzsámat pedig a Villa ellen sikerült elveszteni. Amúgy is itt a tavasz, az ember ezer más dologra koncentrál, én például hetekig szurkoltam a kollégium előtt növő platánsornak, hogy rügyezzen már, hogy ne ébredjek minden nap hatkor az arcomba tűző napra.

És ez legalább egy olyan szurkolás volt, ami biztos sikerrel kecsegtetett, még ha bele is telt egy kis időbe.

Ezzel szemben az egyetlen vágyam az idei PL idénytől, hogy végre fújják le, dobják ki a serleget Londonban, és nyomják meg a nagy RESET gombot, amivel az Arsenal névsor alapján az első helyre áll, a United meg mögénk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….