2014/15 – Támadósor

cyber-attackA tavalyi szezon után – nem teljesen véletlenül – elég lassan készülünk el a szokásos szezonértékelőkkel. Nekem jutott ama hálás feladat, hogy a támadó sort (meg jó szokás szerint a középpályát) értékeljem. A kettő megírandó közül végül is a Sterling körüli hercehurca és távozása miatt került előrébb a támadósor megírása. Nézzük is a tovább mögött a statokkal megpakolt irományt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Záróra

kolcsonKözeleg a VB, dübörög a pletykaszezon. Én a magam részéről egyikért sem vagyok különösebben oda, de persze mindkettőt követem azért focipótlék gyanánt, hiszen messze van még az igazi foci: bőven több mint egy hónap van az első sörmeccsünkig is, nem hogy a PL augusztus közepi és a BL kezdetéig. Nem rossz leírni a BL kezdetéig, csak azt még kivárni az nem kevés idő és türelem. Azonban nem kell csüggedni, hiszen mi nem hagyjuk magunkat megzavarni és folytatjuk az évértékelőink sorát. Most éppen a kölcsönadási rendszerünket és a kölcsönadott játékosainkat vesszük górcső alá.  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kötelező győzelem

 

A Southampton elleni meccs után nem gondoltam volna, hogy lesz olyan csapat, aki ellen ezzel a címmel lehet beharangozót írni, azonban nem csak a MU elleni mikiegér meccsen látott halványan már labdarúgásra emlékeztető sportmozgás-halmaz mondatja ezt velem. Ellenfelelünk nem más ugyanis, mint a Sunderland és szerintem nem nagy elvárás részünkről, hogy a mindenkori Liverpoolnak a mindenkori sereghajtót kötelező jelleggel klopfolnia kell, akár vannak sérültek, akár esik, akár van rajtuk sapka, akár nincs.
Tudjuk is le mindjárt a kötelező köröket:  A következő ellenfelünk 5 meccs után 4 vereséggel és 1 döntetlennel áll, olyan illusztris csapatok ellen vették torokra a harcipajszert mint a velük együtt szintén a kiesés elleni menekülésre predesztinált Fulham, Kristály Palack, illetve a valószínűleg középmezőny alján bóklászni fogó WBA ( igaz, ők legalább egy döntetlent össze tudtak szedni a Southampton ellen, mi meg ugye). Külön parádésnak gondolom, hogy 3 rúgott góljuk mellé (mondjuk pont mi ugráljunk 5-el) 11-et raktak nekik a zsákba, ami akárhogy is nézzük meccsenként legalább 2 c-vitamin bomba az arcra, így őszintén szólva ellenük a igazából a gólkülönbség javítás lenne az elvárható. Ennek a nagyszerű eredményhalmaznak is folyománya, hogy nem is oly rég megköszönték Mussolini Di Canio eddigi munkásságát, utódja az a McClaren, aki bár bajnok volt a Twentével 3 évvel ezelőtt, azóta olyan magas elvárásokkal bíró csapatokat sikerült beleállítani a földbe, mint a Nothingham Forest, a Wolfsburg és a Twente még egyszer. Ami talán minimális odafigyelésre adhat okot, hogy az evertontól szert tettek egy impozás méretű nigger állatra, nevezett Altidore-ra, ez ilyen típusú játékosok elleni védekezés nem tartozik csapatunk erős oldalai közé.
Fun fact: Nem csak Swanseaban, de itt is van beépített ügynökünk, itt teljesít szolgálatot ugyanis nagy kedvencem, Borini. Igazából azzal akartam viccelődni, hogy remélem beleírták a kölcsönadási szerződésbe, hogy ellenünk nem léphet pályára, annyira rettegek az ő gólérzékenységétől (HÁHÁ), de látva Dr. No játékát bízom benne, hogy ő is legalább annyival fogja segíteni csapatát, mint kopasz barátunk.
Ezzel a nagyszerű átkötéssel meg is érkeztünk az előttünk álló meccs igazi főszereplőjéhez, szeretett csapatunkhoz. A Southampton elleni kritikán aluli teljesítmény után (utólag jöttem rá, hogy sok más mellett azért külön nem is sikerült lecsesznem a csapatot ezen blog hasábjain, hogy ezt a kivételes meccset az Anfielden sikerült prezentálni) egy lényegesen jobb meccset láthattunk a mikiegérben pár napja. Kellett ehhez a közepesen félszarnál egy hangyafasznyival rosszabb MU, akiknek keretében bár nevekben nem tűntek gyengének, azért az én mércém szerint verhetőbb játékot hoztak mint a SA korábban. Sokat számított, hogy Gerrard és Lucas is érezte végre azt az extra motiváltságot, amit amúgy minden meccsen kéne, javítva így silány 45 ill 49 passz / meccs mutatójukat 59 ill 63-ra ami a csapat szintű összjátékon sokat dobott, lett ennek egyenes következménye a helyzetek számának látványos emelkedése.
Eluralkodott azonban sajnos egy folyamat, ami miatt mégis féltem kicsit csapatunkat: Ahogy szederbokor nagyszerű cikkében szintén rámutatott, fontosabb lett BR számára az, hogy nevek alapján a legerősebb keretet rakja föl a pályára, mint az, hogy az a 11 ember csapatként hogyan funkcionál. Ez a középpályán túl a támadók esetében a legszembetűnőbb, ahol bár nevek alapján a Sturridge – Suarez – Moses támadósor bizony gyilkos lenne, valójában annyira elszigetelődni látszanak nem csak egymástól, de a csapat többi részétől is, hogy az mostmár nem csak az összjáték, de az eredmény rovására is megy. BR nagy vagány volt, amikor előző szezon elején gondolkodás nélkül vágta ki Stu-t és az akkor még tényleg gyatra Hendót a csapatból mint macskát szarni,most viszont saját kedvenceivel ugyan ezt nem hajlandó megtenni.  Éppen ezért az alábbi lineup tartanám a legjobbnak, több okból:
KÉP
Először is BR szempontjából: Ha nem nyerünk, felteheti a kezét, hogy srácok, ezek a csereemberek, ennyit tudnak, ezért játszik Gerrard meg Sturridge állandóan. Erre két meglátásom lenne: Egyrészt volt egy teljes átigazolási ablakod, miért vettél olyanokat akiket nem lehet használni, másrészt ezért kellett volna a cseréket játszani a mikiegér meccseken, hogy formába kerüljenek és lássuk, hogy mire képesek mi is. Elvégre azért sóvárgunk mindig az után, aki nincs itt, mert azt gondoljuk a csere csak jobb lehet, aztán amikor meg játszanak, lehet mi is rájönnénk, hogy miért padoznak.
Másodszor a csapat egésze szempontjából. Nyilván a Sunderland ellen felesleges 3 védőt a pályán tartani (ennek ellenére fogunk, ide a bökőt), elkezdhetnénk megint ahhoz a sok mozgásos, sok passzos játékhoz konvergálni, ami miatt megszerettem BR-t. Wisdom lényegesen rosszabb védő, mint Kolo, viszont védekezésben remélhetőleg nem kell annyit nyújtania, ellenben támadásban mozgékonyabb, jobban tud területet nyitni, csak úgy, mint Henderson, aki végre b2b pozícióban onnan indulva akár a széleket is be tudná játszani. Aspas tudásban messze nem egy Sturridge, de összjátékban szerintem sokkal jobban meg tudná magát értetni Suarezzel, nem csak a közös nyelv, hanem a munkabírása okán, olyan nagyszerű szinergia lehetne köztük mint anno Kuyttel.  Alberto szerintem még lassú a PL sebességéhez, de az ő passzai egy (remélhetőleg) betömörülő Sunderland ellen sokat érhetnek, relatív komótossága, ha nem állunk neki megint rohanni (Gerrard nélkül miért is tennénk, senki nem vagdossa föl a labdákat) hanem elkezdünk megint sokat passzolni, nem lesz feltűnő.
Szerintem látszik, hogy az összes változtatás, amit eszközöltem arra irányult, hogy több zongoracipelő legyen a csapatnak, mert a sok karmester (vagy magát annak gondoló egyén) a mostani csapatban a széksorok között bizony egymás lábára lép, nem kiegészíti, inkább kioltja egymást. Arról nem is beszélve, hogy worst case scenario-ként ha a 70. percben is 0-0, akkor nem egy fásult, hanem egy győzni akaró, a kapuhoz közelebb játszó Stevie léphetne pályára és talán újra megcsodálhatnánk azt a nagyszerű pillanatot, amit annyira régen láttunk, hogy kapitányunk egy 30m-ről elküldött föld-levegő rakétával menti meg a seggünk, adva ezzel neki plusz motivációt és magabiztosságot a többi meccsre.
Nem tudom, hogy mivel fog minket meglepni BR ezen alkalommal, a 4 védős horror után én már nem lepődöm meg semmin, de egy valamit leszögeznék: Lehet itt fogni a kapufára, a sérültekre, a formánkívüliségre, de ez a Sunderland ezzel az eredménysorral, ezzel az edzővel az a csapat, akiket bele kell tudnunk dózerolni a pályába. Ha ezt nem tesszük, akkor javaslom a teljes keretnek BR-el együtt, hogy a melwoodi edzőközpontban összegyűlve, nyugodtan, halk meditációs muzsika mellett a nyiló lótusz jógapózt zsugorfejállásból felvéve bassza szájba magát gondolkozzon el az életén

A Southampton elleni meccs után nem gondoltam volna, hogy lesz olyan csapat, aki ellen ezzel a címmel lehet beharangozót írni, azonban nem csak a MU elleni mikiegér meccsen látott halványan már labdarúgásra emlékeztető sportmozgás-halmaz mondatja ezt velem. Ellenfelelünk nem más ugyanis, mint a Sunderland és szerintem nem nagy elvárás részünkről, hogy a mindenkori Liverpoolnak a mindenkori sereghajtót kötelező jelleggel klopfolnia kell, akár vannak sérültek, akár esik, akár van rajtuk sapka, akár nincs. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kupameccs lesz

www.ticketmania.huA Capital One Cup, leánykori nevén League Cup mindenkiből kicsit más érzelmeket hoz ki. Vannak akik szerint ez is egy trófea, ami jól mutat a szekrényben, valamint egy jó és könnyű út Európába. Vannak akik szerint semmi másra nem jó, csak a bajnoki szereplés visszavetésére, hiszen könnyen kimutatható, hogy az elmúlt évek nyerteseinek/döntőseinek a bajnoki szereplése erősen megszenvedte a sikeres ligakupa menetelést. Az elmúlt években a Liverpool hozzáállása is vegyes volt, ahhoz a kupához melyet a Liverpool nyert meg a legtöbbször. Rafa alatt ez a sorozat volt az a hely ahol a fiatalok megmutathatták mire képesek. A spektrum másik vége King Kenny kinek irányításával végig a legerősebb csapat szerepelt és be is húztuk a trófeát, kicsit visszahozva a 80-as évekbeli hozzáállást ehhez a sorozathoz. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom nekem a Benítezi hozzáállás sokkal szimpatikusabb. Hiszen már nem a 80-as években vagyunk, és ennek a sorozatnak nincs presztízse, a keretünk meg annyira még nem mély, hogy érdemes lenne erős csapatot pályára küldeni trófeaszerzés céljából. Persze ha az ifik behúznák valami csoda folytán februárban nem ellenkeznék, de nem hiszem hogy komoly energiákat kellene belefektetni az idei évben. Az igazat megvallva a Villa meccs után én már rá voltam pörögve a MU meccsre, így teljes meglepetésként ért, hogy előtte még van egy hétközi meccsünk a Notts County ellen, ami talán megbocsátható, hiszen ritkán szoktunk a Ligakupa második fordulójában szerepelni, ilyenkor még európai szereplés miatt felmentésünk szokott lenni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Liverpool 2012/2013 évértékelő: támadók

Janus arcú szezonunk nem arról marad emlékezetes (ha emlékezetes marad egyáltalán), hogy bármiben is állandóságot hozott volna. Hullámhegyek, hullámvölgyek és a kettősség a leginkább találó jelzők. A támadásunk eredményessége sokat javult összességében az előző szezonhoz képest. Az 54 meccsen szerzett 98 gól, azaz meccsenként 1,81 gól, ha csak a bajnokságot nézem, még kicsit jobb is: 38 meccsen 71 gól, azaz 1,86 gól meccsenként nem rossz, sőt tavaly a top4-ben lett volna és idén is a negyedik legtöbb, amit csapat szerzett. Történelmi távlatokban is jónak számít. Nem az gólok számával volt a gond hanem az eloszlással. A meccseink nagyjából ötödén nem sikerült betalálni, összesen 10 meccsen, ami fájó, hogy 8 ebből bajnoki volt. Ellenben a meccsek 27 %-án, összesen 15 alkalommal sikerült 3 vagy annál több gólt szerezni, a bajnokságban még ennél is jobb az arány: 12 találkozón, azaz a meccsek közel egyharmadán szórtuk meg az aktuális ellenfelet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Viharok közbeni csend

Manchesteri duplával és Arsenallal tüzdelt hónapunk legnyugisabb pontjának ígérkezik a Norwich elleni otthoni meccsünk. Suarez mesterhármasos csapata ahhoz a Liverpoolhoz látogat, amely néhány betlis félidőt leszámítva jól játszik a télen, és amely szezonjában éppen új időszak kezdődik a keret két csatárnyi bővülésével. Megnyugtató győzelmet és eredményes támadósori sakkozást várunk a szombat délutántól.

Norwich - Liverpool

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Jönnek a favágók

A Liverpool – Stoke City hallatán időről időre ugyanaz a kép ugorhat be: kemény és nyerhető meccs. Tony Pulis csapata semmit sem ad ingyen, az iparos brit foci legjelentősebb első osztálybeli képviselői erőből és ívelésekkel operálnak elől, hátul pedig betonfalként tartják a frontot kőkemény védőikkel. Igaz a tehetséggel hadilábon állnak. A hajtás után megnézzük, mennyire fekszik ez a felállás per pill a Poolnak.

Steven Gerrard

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A menő csapatok csatár és kapus nélkül játszanak

A tegnap délutáni mérkőzés talán legfájóbb pontja nem is az volt, hogy Suárez megint orrba-szájba kihagyott mindent, vagy hogy egy 17 éves srác megint jobban játszott mindenkinél, sokkal inkább az, hogy a problémák megoldása helyett folyamatosan csak újabbakkal találkozunk. Ahogy a Twitteres poén mondja: már csatár nélkül is bátor dolog volt kiállni, na de kapus nélkül?…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Túl korán jön a City

Nagyon félünk a Manchester Citytől, ezt kár lenne tagadni. Tavaly már-már minket idéző bénázással szorosra vették a bajnoki versenyt, de a bizonytalankodó felszín alatt egy kész csapat van, meg egy keret, amiért annyit fizettek, mint két éve Henryék a teljes Liverpoolért. Erősek, összeszokottak, tapasztaltak. Minden, ami mi nem vagyunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ezért adnánk el Spearinget

Ahogy a tegnapi beharangozóban is írtuk, hasznosak ezek az EL-meccsek, egy ilyen átalakulásban levő csapat számára különösen. És valóban, hasznosnak bizonyult a Hearts-Liverpool: a segítségével sikerült véglegesen tisztázni néhány ember viszonyát Rodgers rendszeréhez, s ez többek közt azt is megmagyarázza, miért akarunk egy részüktől a még hátralevő csekély időben megszabadulni.

Kivételesen most nem is ejtünk szót magáról a meccsről, a játékosok ugyanis sokkal érdekesebbnek bizonyultak a Heartsnál.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….