Bal bunkók

Legendás exeink térnek vissza az Anfieldre a bajnoki menetelés következő állomásán. Bagoly palotája eddig 22 pontnál jár a 40 felé, hozva az egységsugarú menekülőcsapatok minden jellemzőjét. Legnagyobb parájuk, hogy első és második számú kapusuk is sérült, ezen kívül mélyen a labda mögé várom őket, pár veszélyes kontrával. Azonban a poszt nem erről szól, mert ezt a meccset láttuk már, megírtuk már sokszor sokan. Viszont sokkal jobbak vagyunk, mint amikor még nagyon fáztunk ezektől a meccsektől. Ez a fantom félelem még most is ott motoszkál bennünk, de a nagy védelmi pusztulat közepén is brutál erős kezdőt tudunk a pályára rakni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az ünneplés elmaradt

Sok volt ez a 13 nap a döntőig, az izgalom egyre csak nőtt, és veletek együtt én sem nagyon tudtam már meccs előtti napokban másra gondolni. Ünnep, váratlan ajándék, aminek megfelelő körítésben teltek a döntőt megelőző napok, majd órák, míg el nem kezdődött a meccs maga. Amely biztató kezdet után valahogy elvesztette mindenféle ünnepi jellegét, és egyre inkább átcsúszott valamilyen reménytelen érdektelenségbe, dermedtségbe. Mint egy olyan rossz álom, amiről nem is hiszed el, hogy tényleg megtörténhet, akár csak álmodban is. Ahogy a klasszikus riporteri bonmot szólt: “Ilyen nincs, és mégis van!” Hogy miért is alakult ez így, és hogy ez valójában classic Liverpool-way, hajtás után írok többet. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Két centi

2018. május 26. 20:45 – megvan a programunk!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….