Végletekben gondolkodunk – a 2010/2011-es idény játékosai II.

A 2010/2011-es idényben végletekben gondolkodtunk: egy borzalmas első félév, egy ígéretes második félév. Egy szörnyű edző, egy zseniális legenda. Ugyanez volt a helyzet szélső védőink esetében is, ahol az olyan botlábúaktól kezdve mint Konchesky a Liverpool akadémiájának feltörekvő fiataljaiig mindenki pályára lépett ezen a poszton. Hajtás után könyörtelenül értékelünk.



Az év játékosa

Noha a szurkolók Lucas Leivát szavazták meg az év Pool-játékosának, nekünk más az elképzelésünk erről a címről. Az egy dolog, hogy habitang kolléga csak Benítez rehabilitálását látja ebben az egészben, viszont Lucas statisztikái tényleg megkapóak – még úgy is, hogy az előrejátékhoz nem nagyon teszi hozzá a magáét. De ez a poszt most nem Lucas Leiváról szól, hanem az év játékosáról.



Közepes a középsőknek – a 2010/2011-es idény játékosai I.

Az uborkaszezon már csak ilyen, felváltva emlékezünk az előző idényre és lessük az új átigazolásokat. Ötposztos elemzésünkben az inkvizíció elé citáljuk a keret összes tagját, hogy összeszedjük, mit alkottak a 2010/2011-es szezonban. Hajtás után zárótűz alá vesszük középső védőinket és Reinát: a második félév rendben volt (egy-két kivételtől eltekintve), viszont az első pár hónapot nehéz lenne csak Hodgson nyakába varrnunk. Elvégre, gyerekek, ti szaladgáltatok a pályán, nem az az agyhalott.



Ez volt 2010/2011

Már most jó visszaemlékezni a 2010/2011-es idényre, amit a hajtás után következő videók is bizonyítanak; a sok rossz mellett meglepően sok jó is történt velünk idén. Őszi drámák Hodgsonnal, téli váltás Kennyvel, tavaszi feltámadás egy újjászületett csapattal – a két májusi botlást most nem emlegetjük fel. Az üzenet pedig mindenhol állandó: in Kenny we trust.



A 2010/11-es idény legviccesebb jelenetei

Ez a szezon annyira nem volt vicces: az első felében zokogtunk, mint az ovis, aki a játszótéren leesett a mászókáról, aztán félidőben jött apa, és letörölte a könnyeinket, mi egy kicsit szipogtunk, és felszabadultan rohantunk vissza játszani a többi gyerek közé. De ez mind halál komoly volt. A játékot tekintve az első fele halál komolyan az évszázad legsötétebb félszezonja volt, a másik meg talán a legpozitívabb – mindenféle nevetés nélkül. Két jelenetet azért mégis kiemeltünk, mert ezek mellett nem lehetett elmenni egy jóízű kacaj nélkül.



Csak saját felelősségre!

Eredetileg arra gondoltunk donnelly-vel, hogy a most következő posztban mi is leleplezzük tetkóinkat, de a végén úgy döntöttünk, ez nem biztos, hogy növelné a blog olvasótáborát, szóval ez most elmarad. De az igények változásával még lehet, hogy ez is megtörténik. A könnyed jelleget azonban megtartjuk, audrey értékelése után én is megvizsgálom játékosaink teljesítményét, egy kicsit más oldalról. Hajtás után garantált agyleolvadás következik kínrímek formájában. Csak saját felelősségre vágjunk bele!