A 2018/19-es szezon “sorsolása”


Megvolt a Premier League következő szezonjának sorsolása. Az augusztusi kezdés elég vállalható, aztán persze a szeptember némileg nehezedik, hogy aztán az újévet egy 72 órán belüli Arsenal (O) – City (I) kombóval kezdjük. Van rá esély, hogy mi avatjuk a Spurs új stadionját, és mivel a házigazdák így az első 4 meccsen idegenben játszanak, így megnézhetjük, hogy ezzel a nehezített pályával hogyan birkóznak majd meg (nekünk a mostani elmúlt volt hasonló, BL-selejtezővel súlyosbítva, ami most már nem lesz.)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az ünneplés elmaradt

Sok volt ez a 13 nap a döntőig, az izgalom egyre csak nőtt, és veletek együtt én sem nagyon tudtam már meccs előtti napokban másra gondolni. Ünnep, váratlan ajándék, aminek megfelelő körítésben teltek a döntőt megelőző napok, majd órák, míg el nem kezdődött a meccs maga. Amely biztató kezdet után valahogy elvesztette mindenféle ünnepi jellegét, és egyre inkább átcsúszott valamilyen reménytelen érdektelenségbe, dermedtségbe. Mint egy olyan rossz álom, amiről nem is hiszed el, hogy tényleg megtörténhet, akár csak álmodban is. Ahogy a klasszikus riporteri bonmot szólt: “Ilyen nincs, és mégis van!” Hogy miért is alakult ez így, és hogy ez valójában classic Liverpool-way, hajtás után írok többet. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Minden nagyon jó lett

Eddig. Ennél már csak jobb lehet, rosszabb nehezen, elhoztuk a Wenger kupát (az egyetlen belföldi kupát, ami egy kicsit is érdekel), majd kövi szezonban egy selejtező (ha lesz ilyen) választ csak el minket attól, hogy BL főtáblások legyünk, egymás után kétszer. Nem 10 év szünettel, csak úgy „simán”. Nem, ez most nem szezon értékelő, csak pár gondolat egy meccsről, ami meglehetősen hamar csapott át babazsúrba.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Sirály! Meccs lesz.

Egy, a mindenféle előjelek, események, érzések ellenére meglehetősen sikeres szezon vége felé járunk. Meglátásom szerint a szezonnak a mai lesz az utolsó tétmeccse (a BL-döntő ajándék). Most már csak egy (két) nagy erőbedobásra van szükség, hogy maximálisan elégedettek lehessünk a magunk mögött hagyott szezonnal. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Fiktív hajsza

Tudom, hogy fizikailag semmi sincs ott, mégis mintha valami nyomná a mellkasom. Nem tudom mozgatni fel-le. Nem csak a vegetatív rendszerem tagadja meg tőlem, de tudatos énem is képtelen tenni bármit ellene. Nincs több levegővétel, csak a bent maradó egyre kevesebb oxigén. És egyre szaporodván, talán öt vagy hat csillag a szemem sarkában. Kápráznak. Pedig nincs körülöttem víz, nem süllyedek. Csak száguldok egy kocsi volánja mögött. Egy isteni vörös verdában. Csúfolták, kiröhögtek bizonyos részei miatt, avíttnak ítélték. És mégis. A verseny célra fordító kanyarjának kiforduló utolsó nagy gázfröccsén én láttam meg az elsők közt a kockás zászlót. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kontextus (Stoke beharang helyett)

 

Április vége van, és amiben a szezon előtt reménykedtünk, bejött. Sőt, azt hiszem, annál többet is sikerült elérni, mind az eredményeket, mind a mutatott játékot illetően. A végső értékeléssel még várhatunk, de azért talán érdemes megint kicsit feljebb emelnünk a tekintetünket, és az általam többször emlegetett tágabb kontextusba helyezni a szereplésünket. (És röviden megemlékezve, méltatva Arséne Wenger érdemeit is – mert bizony a dolgok összefüggnek.)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Volt karácsonyok szelleme

Ez a meccs olyan volt kicsit, mint a köhögés. Vagy mint amikor a szomszéd idegesítő kutyája nem hagyja abba az ugatást. Aztán egyszer csak elmúlik, csend van, megszokod a nyugalmat, hogy nem rázkódik a kis tested öt percenként. Eltelik egy óra, kettő, megbékéltél vele, hogy mostantól már így lesz, máson is jár az eszed. Aztán egyszer csak az ágyban fekve a semmiből megint rádtör a köhögőroham, te pedig első idegedben üvöltve anyázol. Te igazából nem tehetsz semmit, kigyógyulni meg már te is tudod, hogy kigyógyultál ebből az egészből.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A nyugalom szigete?

A tavaszi pörgésünkben ritka pillanat a mostani, hogy egy teljes hét eltelt két meccs között. Mivel ennek oka a meglepően sikeres BL szereplés, így panaszkodni nem tudok és nem is akarok miatta. Biztosan most jót tett ez a kis pihenés az egyre jobban leamortizálódó keretnek, így a véghajrá előtt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….