Az újévet egy Burnley elleni idegenbeli túrával kezdjük. A csapatbuszra felpattanva azonban jónéhány olyan arcot látunk, akik marha ismerősek már valahonnan, korábbról. Ezzel buékol Szücsi és Gringow!
Mintha már láttam volna valahol
2 080
Kult kategória bejegyzései
Lucas
Lucas Leiva közellenségből lett klubikon Liverpoolban, a története azonban még ennél is több rétegű.
Kupákról, legendákról
A mai múltidéző vendégposzttal lacko77 jelentkezik. A korábbi vendég írásokat a Ti írtátok nevű, nagy becsben tartott rovatunkban találjátok. Lehet és érdemes jelentkezni vendég írásokkal, még akkor is, ha nem minden fog megjelenni a Fonat hasábjain. Ezzel át is adom a szót.
„Az volt az álmom, hogy a világ legjobb futballistája leszek, de csúnyán elbuktam. Valójában én voltam a világ legjobb csapatának legrosszabb játékosa…El sem tudod képzelni, milyen szar voltam.”
Craig Johnston
Szerintem fontos, hogy ismerjük és értékeljük a múltat, és a Liverpoolnál ennek komoly hagyománya van. Elég csak ránézni a Kop zászlóira, meghallgatni a szurkolói énekeket, a múlt mindenhol jelen van. Úgy gondoltam, talán itt a Fonaton sem árt, ha néha felidézzük azt. Jöjjön hát egy olyan liverpooli legenda története, aki ugyan ötször volt bajnok, egyszer a BEK-et is megnyerte a csapattal, élete mérkőzésének mégis egy Everton elleni kupadöntőt tart.
Egy Liverpool szurkoló világa
A legújabb Suárez-balhé elgondolkodtatott, hogy mit is jelent tulajdonképpen a Liverpool Way? Nem tudnám pontosan meghatározni, hogy teljesen őszinte legyek. Nem is lehet, hiszen szerintem mindenkinek mást jelent, mivel ez a személyre szabott morális iránytűnk arra, hogyan kell egy focicsapatot működtetni. A magam részéről azt hamarabb meg tudom mondani, hogy mi nem Liverpool Way, mint azt, hogy mi az. A mai posztban mégis azzal próbálkozom, hogy mi is ez, ha másnak nem is, számomra mit jelent. Mindezen túl a Liverpoolról és a fociról való gondolkodásomat meghatározó eszmékkel, dolgokkal foglalkozom. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vörösre kövezett út /4
Shankly tehát megmutatta, mitől és hogyan is megy a liverpooli villamos, feltöltötte a múzeumi vitrineket, valamint az emberek szívét boldogsággal és magabiztossággal. Betömte a kátyúkat a Liverpool way-en, erőtől és sikerektől duzzadóvá tette nem csak a Liverpool FC-t, de az egész várost. Igazi celebhez méltóan a csúcson hagyta abba, hogy még egészségben és boldogságban tekinthessen vissza munkájának gyümölcsére, és fürödjön a sikerben és tiszteletben, ami élete végéig kísérte. Továbbra is futball és Liverpool FC közelében maradt természetesen, rádiós műsorvezetőként ténykedett, hatvanpár évesen is kispályás focizott. 1981-ben, 68 évesen halt meg, a Liverpool FC azonban örökké emlékezni fog rá. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vörösre kövezett út /3
Eltelt tehát közel 60 év kedvenc klubunk alapítása óta. 5 bajnoki cím, számos elhasznált manager, glóriák és bukások, menny és pokol. Mint kiderült, nem George Kay lett az a manager aki elsőként vezeti FA-kupa győzelemre a Liverpool FC-t. A másfél évtizedes bizalom ugyan az Arsenal elleni elvesztett döntő után sem rendült meg számottevően, viszont eddigre nem volt már fiatal, és egészsége sem engedte tovább, hogy a kispaddal járó feszültségnek tegye ki magát, 1951-ben lemondásra kényszerült. Valami megtört ekkor a Liverpoolban. Tény, hogy a helyére kinevezett Don Welsh egy a zenitjén már túl lévő csapatot vett át, de a First Divisionből való kiesés, és a hiábavaló próbálkozás a visszajutásra az állásába került. 1956-ban rúgták ki, ő lett az első manager aki erre a sorsra jutott a csapatnál. Érdekes, hogy így is 5 évet kapott, a mai Premier League-ben távolról sincs ennyi ideje egy sikertelen edzőnek a próbálkozásokra. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vörösre kövezett út /2
A Liverpool FC az 1910-es évekre letette tehát a névjegyét az angol futballban. Bajnoki győzelmek, derbi-diadalok, sikeres managerek, megállíthatatlan gólgyártók és a korszak kapus istene. Mi a mennydörgőset kívánhattak volna még a Mersey-parti dokkmunkások? Naná, hogy azt ami még nincs meg. Valószínűleg senki sem gondolta, hogy a következő rettentő hosszú 4 évtized ennek az álomnak a hajhászásával fog eltelni… Az FA-kupa… Na, az még nagyon kellett volna…
Vörösre kövezett út /1
1892! Ennyi idő távlatából baromi nehéz elképzelnünk vajon mi is játszódhatott le a XIX. század végén társadalmi és kulturális szempontból, de annyi bizonyos, hogy rendkívül izgalmas korszaka volt az emberiség modern kori történelmének. Az ipari forradalom lecsengett, az ember kényelmére alakította a hétköznapi életét. Az elegancia és a díszítettség uralkodik az
európai divatban, a tehetősebbek négykerekű önjáró szekereken pózolnak a macskaköves nyugat-európai fővárosi utakon a hatalmas méretű kezdetleges állókép-rögzítő masinák előtt. Nem, nem volt “share” billentyű rajtuk…!
Team of all Macs – A kackiás bajusz szponzoti előírás
Songbook
Ahány ország, annyi különböző szurkolói kultúra. Az afrikaiak vuvuzeláznak, a törökök a stadiont gyújtják fel, az olaszok zászlóerdőt állítanak, az angolok meg a fentiek stadionból való kitiltása miatt egyszerűen csak énekelnek. De azt mindenkinél jobban. A Liverpool-szurkolók pedig az összes többi angol csapatnál egyértelműen jobban, sokszínűbben, és főleg, mindenkinél sokkal többet énekelnek.
Ez egy igen-igen kemény, kemény világ…
Az alábbi szépen megfogalmazott kommentre a szerdai meccs után akadtam. A szerzője Mihail Vladimirov, a tomkinstimes egy állandó szerzője, általában a mérkőzések taktikai elemzését végzi. Tőle szokatlanul, ez egy erős pátosszal megírt hozzászólás, néhol szerintem az indokoltnál sötétebbre festett színekkel ecsetelve a jelenlegi helyzetünket. Lehet számos ellenérvet is sorakoztatni a benne foglaltakkal szemben (6 hónap után ez még korai, a Barca van Gaal idején 1998-ban nagyjából itt tartott, nem ennyire végletes a helyzet, nem maradunk le örökre, stb.), de nagyon szép megfogalmazása olyan aggodalmaknak, amely az elmúlt években minden Liverpool szurkolót kisebb-nagyobb mértékben osztott. (A kép forrása: liverpoolfc.com) Egy kattintás ide a folytatáshoz….