Meglepő 2:0-ás vereséget mért a Crvena Zvezda (japánul Red Star Belgrade) a Liverpoolra azon az estén, amikor már egy döntetlennel is pole pozícióba rakhattuk volna magunkat a Bajnokok Ligája C csoportjából való továbbjutásra. Az okokat egyszerre könnyű és nehéz meghatározni.
Egy nap két poszt? Azt se tudjátok, merre forgassátok a kis fejeteket, akkora pörgés van itt, kéremszépen. Ez van, annyira szeretünk titeket, hogy minden lehetőséget megragadunk, csak hogy ilyen elképesztően fontos meccsről tudjunk beszélni, külön. Gyalog.
Apám dokkmunkás, bátyám Everton. Mersey-parti gyakorlásnak indult, Duna-menti versenyszellemmel folytatódott. Láttam a sziluettet a viharos óceán partján, láttam én. Cápa jött s örvény. Küzdöttem, és a sziluett szilárdan állt még. Túljutottam a zátonyos vidéken. A sziluett állt még. A sziluett elém szaladt, s én magamba szívtam a boldog szellemiséget. Átkarolva léptünk ki a vízből homokra, homokról gyepre és gyepről magas sziklákra.
Ennek az összefoglalónak 90 percen keresztül “Meh” volt a címe. Aztán lőtt egy gólt a Napoli.
Ahogy a költő mondja, alig vagyunk túl a dupla dinamón, hirtelen délre utazunk a BL himnuszért. Nem igazán érdemes a mostani nehéz sorozatban egy meccset csak önmagában venni, így valószínűleg sokat nyom majd a latba, hogy hétvégén már a City lesz az ellenfél.
Vagy bármelyik, eurépa egyik felsőbb polcán egerésző nagycsapat. Ilyen érzésem van most, mintha mi is azok lennénk egy kicsit. Nyilván a neheze a bajorságnak az, hogy mindig, minden évben, évtizedeken át ott kell maradni és nem lehetnek komoly megingások, mi meg csak most ismerkedünk ezzel a szereppel. Újra.
Az őszi nehézségeink elején vagyunk. Itt, ha nem lenne világos a sűrű menetrend és az egymás utáni nehéz ellenfelek elleni meccsek sorozatára gondolok. A mai ellenfél a párizsi olajos csapat a BL halálcsoport első fordulójában. Nézzük is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nagyon is van.
Nem mondok azzal újat, hogy három hete csak egy meccs létezik bármelyik liverpooli érzelmű ember fejében. Nem csak, hogy meccs nincs másik, de gondolat sem nagyon akad a nagy vörös visszaszámlálás útjába a szinapszisok erdejében. Jómagam egy enervált ‘meh’-vel vettem tudomásul, hogy Thanos csettintett egyet a hétvégén, egyedül Thorban láttam meg a rutinos Milner sziluettjét, ami megemelte a pulzusom egy kicsit. Szombaton este tizenöt perccel kilenc óra előtt elhangzik egy sípszó, ami útnak indít egy több mint tíz éve várt döntőt. Emberpróbáló ilyen felfokozott hangulatban, a poszt cunami közepén józan gondolatokat megfogalmazni, ellenben nézzünk bele mit várhatunk a meccstől.
Ahogy telnek a percek és az órák, ahogy közeledik a nap, úgy veszi át fokozatosan a józan gondolkodás helyét az érzelmem és a szenvedély, és ez megy már hetek óta, de a Brighton meccs lefújása óta biztosan. Talán ezzel, és csak ezzel tudnék védekezni akkor, amikor felmerül a kérdés, hogy miért a kiváló Madridi Merenguésnek jutott eszébe előbb megkeresni minket egy közös poszt ötletével, és nem fordítva. Annyira egyértelmű, annyira nyilvánvaló, csak a szemünket nem szúrta ki. Mentve a menthetőt azért jól kikérdezzük őket mi is úgy, ahogy ők minket. Egy kattintás ide a folytatáshoz….