Ahogy a költő mondja, alig vagyunk túl a dupla dinamón, hirtelen délre utazunk a BL himnuszért. Nem igazán érdemes a mostani nehéz sorozatban egy meccset csak önmagában venni, így valószínűleg sokat nyom majd a latba, hogy hétvégén már a City lesz az ellenfél.
Egy baromi nyugodt, de nem eseménymentes meccsen szerezte meg a csapat a 6. győzelmét zsinórban a bajnokságban, amire egészen régen nem volt már példa. Félgőz lehetne a poszt címe, de ez nem igazságos a két csapatra nézve. Egy sor olyan apróság történt a szép, de meddő kapu előtti gyors passzokon kívül is, amik elvesznek az szokásos hazai (zsinórban 8.) cleansheet és magabiztos győzelem igaz, de nem túl feltáró frázisok mögött.
Guthmate kollégával nekimentünk a hamis kilences posztnak, illetve a saját hamis kilencesünknek, Bobbynak. Hideg elemózsiát és ebben a melegben megfelelő mennyiségű folyadékot tessék biztosítani, következik a nagy false9 poszt.
Nagyon magabiztosan vettük a második lépcsőjét a bajnokságnak. Mindkét csapat taktikája nyitott könyv volt a meccs előtt, ennek megfelelően alakult a meccs is. Védelmünk Van Dijkkal és Alissonnal remekül teljesített, nagyon fontos győzelem ez, mivel se könnyű nem volt, se szép. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Már-már megszokott módon, hazai pályás kiütéssel és kapott gól nélkül kezdtük meg az elmúlt 10 év legnagyobb várakozásokkal rajtoló szezonját. Az előszezon A szezon Premier League előtti meccsei és az átigazolások időzítése, száma és menete alapján már sejteni lehetett, hogy nem igazán az útkeresésről, tapogatózásról, a világbajnokság kipihenéséről vagy a tavalyi BL menetelés ábrándjairól fog szólni az augusztusunk. Könnyednek tűnő játékkal daráltuk be egy félidő alatt a West Hamet, de nem izzadtság mentesen. Verejtékezésünk erős, de nem céltalan és nem görcsösségből fakad. Elértünk oda, hogy lassan el kell búcsúznunk valamitől, ami az FSG érában mindvégig velünk volt, részünk volt.
Itt van újra a nap, ami idén kicsit korábban érkezik. Zárul a PL piac 18:00-kor hazai idő szerint, ezután már csak külföldre lehet eladni a hízókat.
Nem mondok azzal újat, hogy három hete csak egy meccs létezik bármelyik liverpooli érzelmű ember fejében. Nem csak, hogy meccs nincs másik, de gondolat sem nagyon akad a nagy vörös visszaszámlálás útjába a szinapszisok erdejében. Jómagam egy enervált ‘meh’-vel vettem tudomásul, hogy Thanos csettintett egyet a hétvégén, egyedül Thorban láttam meg a rutinos Milner sziluettjét, ami megemelte a pulzusom egy kicsit. Szombaton este tizenöt perccel kilenc óra előtt elhangzik egy sípszó, ami útnak indít egy több mint tíz éve várt döntőt. Emberpróbáló ilyen felfokozott hangulatban, a poszt cunami közepén józan gondolatokat megfogalmazni, ellenben nézzünk bele mit várhatunk a meccstől.
2018. május 26. 20:45 – megvan a programunk!
Este újra felharsan a BL-himnusz, számunkra immár 11. alkalommal a szezonban. Az AS Roma csapata látogat az Anfieldre, akiket én baromira nem akartam kapni. Nyilvánvaló, hogy a BL legjobb négye között már nincs Norwich, de na. A zamai csata újrajátszása közben oroszlánok előtt sünt szülni a Colosseumban is kívánatosabb, mint olasz “underdog” csapattal kieséses rendszerben küzdeni. Ízlelgessük, legalább 2×90 perc jön ebből.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Őrületes meccs volt. Van az a pillanat, amikor az ember a saját lélegzetvételét sem bírja elviselni, annyira. Az első félidőben erről szólt, annyira nem volt komfortos a játék képe. Nem hiszem, hogy van értelme túlelemezni a meccset. Vagy akár a párharcot. Álmodni sem tudtunk volna szebbet, minden megvolt, amit ez a csapat tud. Ahhoz, hogy kiütés legyen persze szükség volt arra, hogy a nüánszok a mi javunkra billenjenek. Egyébként, csak egy unalmas 2-0, 1-1 kombóval megyünk tovább, lapozzunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
