A 2018/19-es szezon “sorsolása”


Megvolt a Premier League következő szezonjának sorsolása. Az augusztusi kezdés elég vállalható, aztán persze a szeptember némileg nehezedik, hogy aztán az újévet egy 72 órán belüli Arsenal (O) – City (I) kombóval kezdjük. Van rá esély, hogy mi avatjuk a Spurs új stadionját, és mivel a házigazdák így az első 4 meccsen idegenben játszanak, így megnézhetjük, hogy ezzel a nehezített pályával hogyan birkóznak majd meg (nekünk a mostani elmúlt volt hasonló, BL-selejtezővel súlyosbítva, ami most már nem lesz.)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az ünneplés elmaradt

Sok volt ez a 13 nap a döntőig, az izgalom egyre csak nőtt, és veletek együtt én sem nagyon tudtam már meccs előtti napokban másra gondolni. Ünnep, váratlan ajándék, aminek megfelelő körítésben teltek a döntőt megelőző napok, majd órák, míg el nem kezdődött a meccs maga. Amely biztató kezdet után valahogy elvesztette mindenféle ünnepi jellegét, és egyre inkább átcsúszott valamilyen reménytelen érdektelenségbe, dermedtségbe. Mint egy olyan rossz álom, amiről nem is hiszed el, hogy tényleg megtörténhet, akár csak álmodban is. Ahogy a klasszikus riporteri bonmot szólt: “Ilyen nincs, és mégis van!” Hogy miért is alakult ez így, és hogy ez valójában classic Liverpool-way, hajtás után írok többet. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy sorsdöntő meccs elé


Ma este a római pokolban lesz vendégjátékunk, és bár jelentős az előnyünk, maximális koncentráció kell, hogy a szezon eddigi legfontosabb meccse után továbbjutást ünnepeljünk. Mert ne tévedjünk, a Roma meg fogja próbálni a Chelsea és a Barca után harmadszor is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kontextus (Stoke beharang helyett)

 

Április vége van, és amiben a szezon előtt reménykedtünk, bejött. Sőt, azt hiszem, annál többet is sikerült elérni, mind az eredményeket, mind a mutatott játékot illetően. A végső értékeléssel még várhatunk, de azért talán érdemes megint kicsit feljebb emelnünk a tekintetünket, és az általam többször emlegetett tágabb kontextusba helyezni a szereplésünket. (És röviden megemlékezve, méltatva Arséne Wenger érdemeit is – mert bizony a dolgok összefüggnek.)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Jó úton járunk

Gordon, Henry és Linda

Most kivételesen nem futballszakmai vagy statisztikai kérdésekkel fogok foglalkozni, hanem az utóbbi időben kissé elhanyagolt gazdasági helyzetünkkel. Az apropót az adja, hogy kijött a klub tavalyi mérlege (azaz a 2016/17-es szezon eredményei), és a kiváló SwissRamble blog egy twitterfolyamban elemezte azt. Annyit mondhatok, hogy a helyzet jó, és még jobb lesz.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Orrba vágtuk a cápát


Három nap telt el, és még mindig mámorítóan jó érzés, hogy minden előzetes (és racionális) félelmünk, szurkolói óvatoskodásunk ellenére, megérdemelten, látványos meccsen nyertünk az addig veretlen, soha nem látott pontszámmal vezető Guardiola-féle City ellen: orrba vágtuk a cápát. Az ő 30 meccses veretlenségük megszakadt, a miénk viszont 18 meccs óta tart: a Spurs elleni zakó óta 13 győzelem mellett 5 döntetlen csúszott be (ez 72 százalékos győzelmi arány, és fenntartva ezt a pontátlagot 83 pontos szezont ígér), és hogy tovább fokozzam a kontextusba helyezést: a sokat vitatott és tökéletlen xG-mutató szerint mind a 18 meccset “megnyertük”. Hajtás után továbbra is a kontextus lesz a fő, a meccs csak ürügyet szolgáltat hozzá.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ha jók vagyunk, nagyon jók vagyunk

Dat Gini-smile :)

Mindenkiben ott mocorgott a kisördög a tavalyi első igazi WTF-élmény miatt, ami Bournemouth ellen bekövetkezett, de idén nagyon magabiztosan abszolváltuk – az egyébként sokkal rosszabb formában levő – az ellenfelünk elleni meccset. Az egyetlen, ami kérdéses: a konzisztencia az úgynevezett kiscsapatok ellen.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Azt kell megverni, aki szembe jön

Captain Reliable

Végre kiszakadt a gólzsák és berúgtuk a helyzeteinket. Végre győztünk, a papírformát a valóságban is realizáltuk. Végre játszott Milner, és végre gólt lőtt Ox.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Fine margins

Túlvagyunk rajta. Hogy igazából min is, az első ránézésre olyan szokásosnak tűnik: outscore, csúcsok és mélypontok, jó támadások, gyengébb védekezés, megnyert meccs majdnem elvesztése, bírói bakiparádé, csak a szokásos. Ha viszont egy kicsit jobban megkapargatjuk, érdekesebb lesz a történet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….