Egy sorsdöntő meccs elé


Ma este a római pokolban lesz vendégjátékunk, és bár jelentős az előnyünk, maximális koncentráció kell, hogy a szezon eddigi legfontosabb meccse után továbbjutást ünnepeljünk. Mert ne tévedjünk, a Roma meg fogja próbálni a Chelsea és a Barca után harmadszor is.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kontextus (Stoke beharang helyett)

 

Április vége van, és amiben a szezon előtt reménykedtünk, bejött. Sőt, azt hiszem, annál többet is sikerült elérni, mind az eredményeket, mind a mutatott játékot illetően. A végső értékeléssel még várhatunk, de azért talán érdemes megint kicsit feljebb emelnünk a tekintetünket, és az általam többször emlegetett tágabb kontextusba helyezni a szereplésünket. (És röviden megemlékezve, méltatva Arséne Wenger érdemeit is – mert bizony a dolgok összefüggnek.)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Jó úton járunk

Gordon, Henry és Linda

Most kivételesen nem futballszakmai vagy statisztikai kérdésekkel fogok foglalkozni, hanem az utóbbi időben kissé elhanyagolt gazdasági helyzetünkkel. Az apropót az adja, hogy kijött a klub tavalyi mérlege (azaz a 2016/17-es szezon eredményei), és a kiváló SwissRamble blog egy twitterfolyamban elemezte azt. Annyit mondhatok, hogy a helyzet jó, és még jobb lesz.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Orrba vágtuk a cápát


Három nap telt el, és még mindig mámorítóan jó érzés, hogy minden előzetes (és racionális) félelmünk, szurkolói óvatoskodásunk ellenére, megérdemelten, látványos meccsen nyertünk az addig veretlen, soha nem látott pontszámmal vezető Guardiola-féle City ellen: orrba vágtuk a cápát. Az ő 30 meccses veretlenségük megszakadt, a miénk viszont 18 meccs óta tart: a Spurs elleni zakó óta 13 győzelem mellett 5 döntetlen csúszott be (ez 72 százalékos győzelmi arány, és fenntartva ezt a pontátlagot 83 pontos szezont ígér), és hogy tovább fokozzam a kontextusba helyezést: a sokat vitatott és tökéletlen xG-mutató szerint mind a 18 meccset “megnyertük”. Hajtás után továbbra is a kontextus lesz a fő, a meccs csak ürügyet szolgáltat hozzá.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ha jók vagyunk, nagyon jók vagyunk

Dat Gini-smile :)

Mindenkiben ott mocorgott a kisördög a tavalyi első igazi WTF-élmény miatt, ami Bournemouth ellen bekövetkezett, de idén nagyon magabiztosan abszolváltuk – az egyébként sokkal rosszabb formában levő – az ellenfelünk elleni meccset. Az egyetlen, ami kérdéses: a konzisztencia az úgynevezett kiscsapatok ellen.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Azt kell megverni, aki szembe jön

Captain Reliable

Végre kiszakadt a gólzsák és berúgtuk a helyzeteinket. Végre győztünk, a papírformát a valóságban is realizáltuk. Végre játszott Milner, és végre gólt lőtt Ox.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Fine margins

Túlvagyunk rajta. Hogy igazából min is, az első ránézésre olyan szokásosnak tűnik: outscore, csúcsok és mélypontok, jó támadások, gyengébb védekezés, megnyert meccs majdnem elvesztése, bírói bakiparádé, csak a szokásos. Ha viszont egy kicsit jobban megkapargatjuk, érdekesebb lesz a történet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Audi kupa, döntő

Simeone és Klopp a sajttájon

Miután egy sima felkészülési meccsként kezelt találkozón gurítottunk négyet a Bayernnek (ok, az egyiket nem adták meg), készülhetünk a durva pokróccal letakart matracosok ellen. Szót ejthetnénk a meccsről is, de minek: ez csak felkészülés, ráadásul az angol bajnokság előbb kezdődik a spanyolnál és a németnél is, így a csapatok nem azonos szakaszban vannak a starthoz vezető úton.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szezonértékelő a big picture jegyében

Messziről indítok, hogy megfeleljek a címben jelzett magam támasztotta elvárásnak. Liverpool szurkolónak lenni nem könnyű kereszt, különösen az elmúlt negyed évszázadban volt ez a feladat kihívásokkal teli. Bár azt hiszem, az elmúlt 10 évben szurkolónak lenni is egyre nehezebbé vált. Sőt, épeszű embernek is… Olyan mennyiségű információ zúdul ránk, olyan sebességgel, ami a tegnapot is a régmúlt ködébe burkolja, így egy tavalyi siker már szinte alig felidézhető. A pillanat hatalma uralkodik rajtunk, főleg, ha mindennapi betevőként használjuk a social media különböző platformjait vagy akár csak az internetet. (Hol van már a Leicester csodaszámba menő bajnoki címe, hol van Ranieri?) Éppen ezért egy szezonértékelő során talán nem árt, ha tágabb – a fentiekhez képest történelmi – kontextusba helyezzük a Liverpool 2016-17-es évét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….