Rókalányra lőni

Vonzódom hozzá. Cseles lány. Karak is megmondta, pedig ennyire konkrétan még nem is ismerte. De az öreg bármennyire is fantasztikusan vegzált élete volt az akkori erdőben, ő is érzett valamit a kelta levegőben. Aztán ez a rókalány elejtette Tást. Hihetetlen én mióta kergettem és kergetem most is, neki csak úgy sikerült első ugrásból. Irigy vagyok. A kis Vuk irigy. Vörös a szőröm, vörös a csajom, és sárga az elmém. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Fiktív hajsza

Tudom, hogy fizikailag semmi sincs ott, mégis mintha valami nyomná a mellkasom. Nem tudom mozgatni fel-le. Nem csak a vegetatív rendszerem tagadja meg tőlem, de tudatos énem is képtelen tenni bármit ellene. Nincs több levegővétel, csak a bent maradó egyre kevesebb oxigén. És egyre szaporodván, talán öt vagy hat csillag a szemem sarkában. Kápráznak. Pedig nincs körülöttem víz, nem süllyedek. Csak száguldok egy kocsi volánja mögött. Egy isteni vörös verdában. Csúfolták, kiröhögtek bizonyos részei miatt, avíttnak ítélték. És mégis. A verseny célra fordító kanyarjának kiforduló utolsó nagy gázfröccsén én láttam meg az elsők közt a kockás zászlót. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Csúcsok csillje

Április idusa, kétnaponta meccs, dupla veréssel küldjük haza a BL-ből az egyik esélyest, akit a kor futballzsenije vezet, és kérdőjel nélkül hozzuk a PL három pontját. Egy jól működő nagycsapat definíciója angol földön. Ráadásul fun to watch, hogy az oh you beauty-t idézzem.  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Maktub

Kicsit az az érzésem mostanában, hogy minden meg van írva Kloppék időutazó sorsnaplójában. Eltűnt a gyomorgörcsöm a meccs elején: jajj, vajon ma tejszín vagy letargiabuborékos szóda fog fröcsögni? – nem, biztosan tejszín, de abból is valami smooth, és síkos zsíros. Ránézek a kezdőre, és csak nyomok egy kissé már unalmas félmosolyt. Ránézek a félidei eredményre, statokra. Hmm, fasza, lehet még jobb is? Lesz. Jön a 70.-80. perc, na ma becsokizunk, tolunk egy Sevillát? Ugyan, nőjj már fel a telünkhöz, itt a tavasz. Hülye lenne a könyvíró, ha ma nem nyernénk. Nyertünk tegnap is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy régóta várt első

2009. február 25., szerda. A Premier League-et a Manchester United vezeti a sokat döntetlenező Liverpool előtt, az Arsenal leszorítva trónjáról az Aston Villa által az 5. helyre. Martin O’Neill remeklő csapatát egy hónappal később 5-0-lal küldi haza a Pool, melyen az épp DJ-verés miatt pereskedő Gerrard mesterhármast szór. A ManCity a számára igen jó 10. poziban, míg a Tottenham kikerülve a kieső zónából a 14. helyen áll. Xabi Alonso lassan már a spanyol hazatérésen gondolkozik, a Babelcopter fogalom pedig még másfél évig nem születik meg, ahogy Torres karján is még csak 2 éves a tetoválás. A Vörös Fonat blog még nem bejegyzett. A klub tulajai Mr. Hicks & Gillette, akik másfél éve vezetik a csőd felé a befektetésüket. A Liverpool FC csapata pedig leutazik Madridba, hogy a Bernabeu gyepén verje Benayoun (bocs ’bokor: Benájún) góljával a Realt ezen az estén, majd a visszavágón még 4-et hintsen. Az eleddig utolsó BL-nyolcaddöntőjében. Egy kattintás ide a folytatáshoz….