Boxing Day beharang

Tavaly karácsonykor magányos voltam. Kaptam ajándékot, vöröset, bár akkor azt még drágaságnak, semmint igaz kulcsnak reméltem. A csapatom verte a Swans-t 5-0-ra boxing day-en, de a City már 20 pont távolságból integetett vissza a mezőnynek. Aztán BL-döntőig mentem az ajándékból, nyáron pedig újabb vörös ajándékot kaptam. Így aztán PL-rekordot döntött a csapatom és vezetik a ligát karácsonykor. Többé már nem leszek magányos. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Rezsim, rezsim, a rohadt rezsim

José, José, te szopni jársz ide most már mindenhova. Ígéretes egy suhanc edző voltál pedig még idejekorán, a nagy Abra-éra előtt feltűnve tehetségként. Komolyan, még az öltönyöd is imádtam, a filozófiád meg tömegeket döntött a karriered elején. Remekeltél. Azt a portói majd chelsea-i felfogást csak irigyelni tudták. Nem is csak az eredményei miatt, önmagában, egyszerűen valid és fasza volt. Aztán az alma megrohadt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Közeleg a tél

Általában szoktam jegyzetelni. Mikor a 30. perc környékén kiírták azt a 0 kaput találó lövés statisztikát, akkor megfogtam a pennát és megindítottam a nyaki vénám felé. Mielőtt célba ért volna, azért lejegyeztem, hogy A) én is annyit írok bassza meg kiharangnak, mint Máté, B) tavaly ilyenkor remegtem a fellációtól, nem pedig ilyen töppedt fütykössel ásítoztam, C) ha ezen az ennyire elbaszott Watford-meccsen is 3 ponttal megyünk haza, akkor nem értek a futballhoz, és D) B) baszd meg, de tényleg, már fröcsögött is lassan. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Lázálom

Süt a nap, vizes a strandgatyám. Szép álom ez, még a nap perzselését is érzem, valószínűleg a pizsamám, a lúdtollas takaró és a sárgás vörösen izzó konvektorom közvetett hatásaként vetül elém ez az álomképzet. Bohóc életérzés ez. Álltam én már itt a strandon sokszor álmomban, de ilyen jó idővel és vízzel ritkán találkoztam. Nagy úszásra vagyok kész. Magabiztosan is csapok be a sekély vízbe még. De a lábamban zsibbad valami. Tudod vannak azok az álmok, amikor zsibbad a lábad, és ez felbasz, és csak vonszolod. Az Arsenal ellen még mindig zsibbadt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kiúsztunk, baby

Apám dokkmunkás, bátyám Everton. Mersey-parti gyakorlásnak indult, Duna-menti versenyszellemmel folytatódott. Láttam a sziluettet a viharos óceán partján, láttam én. Cápa jött s örvény. Küzdöttem, és a sziluett szilárdan állt még. Túljutottam a zátonyos vidéken. A sziluett állt még. A sziluett elém szaladt, s én magamba szívtam a boldog szellemiséget. Átkarolva léptünk ki a vízből homokra, homokról gyepre és gyepről magas sziklákra.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Rókalányra lőni

Vonzódom hozzá. Cseles lány. Karak is megmondta, pedig ennyire konkrétan még nem is ismerte. De az öreg bármennyire is fantasztikusan vegzált élete volt az akkori erdőben, ő is érzett valamit a kelta levegőben. Aztán ez a rókalány elejtette Tást. Hihetetlen én mióta kergettem és kergetem most is, neki csak úgy sikerült első ugrásból. Irigy vagyok. A kis Vuk irigy. Vörös a szőröm, vörös a csajom, és sárga az elmém. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Fiktív hajsza

Tudom, hogy fizikailag semmi sincs ott, mégis mintha valami nyomná a mellkasom. Nem tudom mozgatni fel-le. Nem csak a vegetatív rendszerem tagadja meg tőlem, de tudatos énem is képtelen tenni bármit ellene. Nincs több levegővétel, csak a bent maradó egyre kevesebb oxigén. És egyre szaporodván, talán öt vagy hat csillag a szemem sarkában. Kápráznak. Pedig nincs körülöttem víz, nem süllyedek. Csak száguldok egy kocsi volánja mögött. Egy isteni vörös verdában. Csúfolták, kiröhögtek bizonyos részei miatt, avíttnak ítélték. És mégis. A verseny célra fordító kanyarjának kiforduló utolsó nagy gázfröccsén én láttam meg az elsők közt a kockás zászlót. Egy kattintás ide a folytatáshoz….