Nálunk csak a bíró volt szarabb

Egy hét elteltével sem vagyok sokkal nyugodtabb. Döntetlen játszott a Chelsea egy nappal korábban a Burnley-vel, és reménykedtem abban, hogy tudjuk csökkenteni a távolságot a kékkel szemben, de nem jössz össze, ráadásul elég gyengén játszottunk. Hosszú a szezon, de a játék menedzselésében sokat kell még fejlődnünk.

Kezdjük az elején a bíróval: egyszerűen botrányos volt. Azt szerintem elég egyértelműen kijelenthetjük, hogy tevékenységével alapvetően befolyásolta a mérkőzés alakulását. Nem tudom megérteni azt, miért nem veszik őket elő az ehhez hasonló mérkőzések után. Az első gól előtt szabálytalanok voltak Alissonnal szemben. Antoniótól nem tudott rendesen nekifutni a brazil, majd mikor felugrott volna, megérkezett Ogbonna a nyakára. Szerintem ez tankönyvi példája a kapus mozgásának az akadályozásának. Ezután Cresswell szabálytalansága szintén piros lapot ért volna, hiszen megmozdulásával súlyosan veszélyeztette egy másik játékos testi épségét (sípcsontvédő fölé csúszás fém stoplissal elég maradandó károkat tud okozni). Vagy csak akkor ér a megmozdulás piros lapot, ha a játékost hordágyon kell levinni? Szerintem nem, sőt, amikor Cresswell mindkét lába a levegőben volt, elveszette a kontrollt saját teste fölött, így innentől csak a vakszerencsén múlott, hogy Hendersont nem kellett lecserélni. Öröm és boldogság lett volna, ha őt is elveszítjük. Nem beszélve arról, hogy a West Ham játékosok a durvaság határait súrolták belépőikkel, mégse kaptak sárga lapot egészen az első félidő legvégéig.

Azonban utálok a bírókkal foglalkozni, így ennél többet nem is akarom a döntéseiket ekézni, inkább szórjuk a villámokat saját csapatunkra. Alit nehéz elővenni a mérkőzés után, hiszen az első gól alapvetően befolyásolta a meccsen nyújtott további teljesítményét, de abban azért egyetérthetünk, hogy Fornals lövését tíz alkalomból nyolcszor hárította volna. Viszont sajna egyre több aggodalomra ad okot, hogy a bajnok csapat hatalmas erénye, a játék menedzselésének képessége, kezd eltűnni a mostani csapatból. Nem tudjuk hatékonyan kezünkben tartani a mérkőzések alakulását, sokszor csak megyünk az árral, kicsit visszatértünk a Klopp éra elejéhez. Tavaly láttuk, hogy a koppi rendszerben milyen fontosak a középhátvédek a helyzetek kialakításában, meg is éreztük rendesen a távollétüket, míg idén a folyamatosság hiánya a középpályán azt okozza, hogy nem tudjuk 90 percen keresztül diktálni a mérkőzések tempóját. Milan, Brendford, Atletico idegenben, City, Brighton, de akár ide sorolhatjuk a vasárnapi meccset is. Visszajöttünk 1-0 után, onnantól ezt a meccset be kellett volna húzni, különben nem sok esélyünk lesz a penge éles Chelsea, és a bitang mélységgel rendelkező City kettős ellen a bajnokságban. A BL-ben még ilyen formával is messzire juthatunk, de a maratonhoz ennél kiegyensúlyozottabb teljesítmény kell, különösen a középpályán. Jah, a vizes lepedőt húzzuk rá Robbóra és TAA-ra is, aki egyébként nagyon szép gólt rúgott, de ezen kívül vagy három gólt kaphattunk volna még róla.

Erről az ábráról is látszik, hogy szignifikánsan nem lett feljebb tekerve a presszing, viszont valamelyest ellenállóbb lett a csapat a letámadás ellen. Utóbbit magyarázhatja az, hogy a középhátvédek visszatértek a csapatba. Azért elég vicces látni a MU-t ott a középmezőnyben, és különösen érdekes ez Ronaldo azon kijelentése után, hogy az ő munkamorálját senki ne vonja kétségbe. Pedig itt tökéletesen látszik, hogy az első védelmi vonal nem túlságosan aktív.

xG tekintetében a Klopp éra csúcsán járunk, viszont sajnos az xGA-nk történelmi mélységeket súrolja. Elengedhetetlen, hogy találjunk némi stabilitást a középpályán, amire most a legjobb esélyünk a Fabinho-Henderson-Thiago hármas lehet CuJoval, Oxlade-del meg Millyvel kiegészülve. Hát, nem valami veretes sajnos. A „legjobbkor” jött a mi szempontunkból Rice sérülése a válogatottban, így az a Hendo, aki eddig alig játszott a válogatottban, a tegnapi nap folyamán kezdett, és bár elég ügyeske volt, a lelkén talán, de az izmok fittségén ezek a percek tuti nem segítettek. Mindenestre reméljük hétfőn nem fog pályára lépni, és ő legalább ennyivel letudta a naptári év utolsó válogatott szünetét. Fabinho nem kezdett, de pályára lépett, míg Thiago pihent a tengerparton, ami azért nem fest rosszul a bajnoki szezon legizgalmasabb időszaka előtt. Reméljük Keita is csatlakozhat hamarosan a társakhoz a sérülése után, bár vele kapcsoaltban egyre inkább azt érzem, hogy amit nyerünk támadásban, azt többszörösen elveszítjük védekezésben, így nem biztos, hogy ő a megfelelő megoldás a csapat stabilizálására. Kloppéknak ki kell találni valamit, mert egy hét múlva az igencsak formába lendülő Arsenállal találkozunk az Anfielden, ami így elsőre elég jó kis csatának ígérkezik.

Nem vagyok egyébként ennyire pesszimista, mint amennyire ez a posztból kitűnik, továbbra is tartom, hogy fasza kis csapat ez, csak meg kell találni a középpálya stabilitását, de nem féltem Kloppmackóékat, megoldják majd ezt is, mint annyi mindent korábban. Edwards lelépése ennél azért jóval jobban aggaszt.