Antifortress Anfield

December 27. Mané ekkor vágta be az akkor még csak kezdődő pocsék sorozatunk elején az utolsó anfieldi gólunkat. A fantasztikus hazai veretlenségi sorozatunk nemcsak ledőlt nem sokkal később, de most éppen az a biztos, hogy legalább 42 napon át nem tudunk gólt rúgni a fortressban.

A legújabb mélypont a Brighton elleni vereség. Magát a meccset én nem éltem meg annyira szomorúan, mint amit ez a spirál implikál. Őszintén nem értem, hogy ez a Brighton hogy van ilyen közel a kieső zónához, valószínűleg a szép foci elhalálozik a bottom13 ellen. Nemcsak, hogy nagyon jó formában érkeztek hozzánk (a City meccsük óta 3 győzelem, 1 döntetlen), de kimondottan szépen is játszottak. Nem a szokásos buszozással öljük meg a fáradó Poolt, hanem lerajzoljuk őket futballban felfogással.

A 3 védős rendszerükhöz két mélyen hátrajövő középpályást tettek fel, és ők öten ráadásul teljesen széthúzták vonalig a pályát. Hiába volt 8-asban ilyenkor fent Thiago, Wijn sosem jött fel presszingre – nyilván a seggén veszi már az 1. perctől a levegőt -, a 4-es lötymörgő letámadásunk pedig vajmi kevés volt a Brighton labdakihozatala ellen így. A szárnyvédőikkel ügyesen húzták vissza a mi szélsőinket, hogy mind védekezésben izguljunk, mind támadásban fogyjunk el a szokásos opciónktól. Befejezésben ritka bengák voltak szegények, de azért így is bepattogott az az egy. Hogy Kloppot idézzem, megérdemelten.

Emellé hoztak 15 interceptiont, ami még európai fociban is sok, legalábbis a ellenünk. Bissouma egymaga 5-öt. Nagyon felkészültek a passzsávjainkból. A középpályás hármasunk nem tudott igazán élni ahhoz, hogy Robbo és TAA éljék szokásos vivid életüket. (+ lásd fenti védelmi presszing). Az igazán szomorú így az volt, hogy taktikailag is lejátszottak minket. Érzésre itt nem csak a játékosok fáradtak el a londoni kiruccanások miatt, de maga Kraw maga is. Egyébként számomra a pozitív meglepetés Firmino játéka volt. El van gyepálva, hogy micsoda szar, és nyilván egy 0-1-es meccsen hogyne lenne bármelyik támadó elgyepálva, mégis, a labda nélküli játéka szemet gyönyörködtető volt tegnap is. Középpályára és szélekre iszonyat sokat mozgott, Thiagoval egyre jobban érzik a latin csít. Csak hát ez most jelenleg kicsit olyan a csapatban, mint nyolcadfokú differenciálegyenletben a négyzetre emelés művelet: könnyű és kellemes meglepetés egy ezzel együtt is megoldhatatlan kibaszáshalmazban, köszönjük szépen.

Persze ha már indokok keresése és fáradtság: lássuk be, a csoda az lett volna, ha már csak VVD kiesésével is ezt az egész szezont végigvisszük fejben. Ami amúgy meglepően ment is egy jó darabig, pár fordulóval ezelőtt még tisztán vezettük a tabellát. Csak hát mikor az összes CB-d az _egész szezonra esik ki egy fél csapatnyi másik A játékossal, akkor tényleg nem tudsz mást tenni, mint szétteszed a kezed, hogy

Amikor pedig olajéknál van egyszerre 2-3 A-mínusz soros kieső a szokásos dupla padjukat mellétéve, akkor ott sokat zsörtölődni nem érdemes. Reménykedni sem, max majd csalódunk egy kellemeset egy ezüstszezonnal. Addig is talán érdemes újra kicsit a Touré-féle bíró borításokban és öngólokban keresni a szépet, nem kell túlaggódni a dolgokat. Mentally fos vagyunk, hát na, nem robotok, tán lesz majd metal strong is.

Ahogy egykori kollégám fogalmazta meg a hasonló helyzeteket: Néha még a szarnál is szarabb helyzetbe kell kerülni, hogy aztán igazán szép legyen a kilábalás.