YMCA

Kevéssel maradunk el csak attól, hogy napra pontosan legyen 5 éve annak, hogy utoljára a bajnokságban tudtunk nyerni az egykor szebb nevet viselő Etihadban. Azóta három vereség és egyetlen döntetlen a mérleg, az is még 2017 tavaszából, azaz már három szezon is lement anélkül, hogy pontot tudtunk volna hozni a biliből. Brrrr.

Kicsit visszapörgettem rá, hogy milyen bika csapattal sikerült 5 éve nyerni idegenben (Klopp első meccse vörösben ellenük); a kapuban természetesen Minyon, előtte a pusztító Skrtel-Lovren bástyasor, a széleken pedig az akkor még nagyon szép reményű Clyne, és a már kevésbé reményteljes Moreno. A könnycsepp a szemek sarkában a tisztelet jelei természetesen. Egyébként annak ellenére, hogy ezek a nevek nem öregedtek jól, az akkori szintünkhöz képest egy potens védelem volt ez, az EL-döntőbe is elrepített ugye. (És akkor itt egy pillanatra átkozzuk el ismét Funas Morit és a WADA-t is, ami a napokban ismerte el, hogy Sakhot jogtalanul tiltották el a fogyasztóbogyók miatt, ami miatt a döntőt és az Eb-t is ki kellett hagynia.)

A középpálya oszlopai Milner, Lucas és Can voltak, ami ma már persze kőművesnek hat, de egy Richter-skálán 9.0-ás remegés se tudná még csak megrepeszteni sem őket. Még ma sem.

Elöl pedig a véregerek, Coutinho, Firmino és Lallana, ezzel meg is valósítva a legalább-taccsra-hadd-rúgjam-ki-bazdmeg-jellegű presszinget. Élvezetes idők voltak, az biztos.

A meccset 4-1-ben nyertük, Coutinho, Firmino góljaival, Mangala öngóljával, és Skrtel itt látható bombájával. A padról Ibe, Benteke és Kolo jelentette az erősítést(?).

Na ebből a csapatból most ott tartunk, hogy Milner stabil csere, Firmino pedig a saját gyengébb, és Jota űrteljesítményével az oldalvonal felett lebeg, mindenki más már messze jár. Aki akkor a még padon volt (Bogdán, Studge, Randall és Allen), ők is. Sőt, Buvacs is. Már csak ezért is szeretem az ilyen posztokat teletűzni a nem túl régi idők képeivel, hogy látszódjon az átalakulás/feltámadás.

Az eltelt öt évben persze a City elégetett jópár millió hordónyi kőolajat a csapata további stafírungozására, és most ott tartunk, hogy akármennyire is hullámzóan indult ez a szezon mindenkinek, egy nagyon fontos meccse jöhet a bajnoki versenyfutásnak ma késő délután. A City ugyan csak a tizedik helyen áll, durván leolvadt a Leicester ellen otthon másfél hónapja, és idegenben is eldobott 2×2 pontot, de vesztett pontokban csak 2-vel vannak mögöttünk, miközben mi a tábla tetején voltunk a forduló előtt (most a meg a fiókcsapat éjszakázik ott). Úgyhogy ez a City egyáltalán nem annyira vicces, mint a szezon legelején annak tűnt, és bár Agüero, Fernandinho és Mendy is hiányzik a keretből, Pepék is elindultak bőven felfelé az elmúlt hetekben.

Pontszerzésben persze mi sem panaszkodhatunk, az Everton elleni elcs…. elvesztett két pont óta ha nem is simán, de erőből elhozzuk a pontokat a junior belsővédőkkel is, de a várfalak tatarozása azért még bőven nincs kész. Haladunk, haladunk, de messze még az a pont, amikor biztonságban érezhetnénk magunkat, tiszta szerencse, hogy a City sem tudja igazi faltörő kost kiállítani ellenünk.

Guardiola a meccs előtti sajtótájon eléggé lesajnáltatta a csapatát, és bár nehéz underdogként mutatkozni az ellenünk zsinórban háromszor behúzott hazai bajnokik után, bajaik tényleg vannak. Sané pótlása se egy egyszerű feladat, és bár Ferran Torres egyáltalán nem rossz, azért az nem ugyanaz. Agüero pótlása pedig sose volt könnyű, most majd Sterling vagy Gabriel Jesus lehet végül a kos. Vagy hamis kos. A kapuban akkor Ederson, előtte egy Cancelo-Laporte-Dias-Walker tengely, eddig viszonylag biztos a dolog. A középpályán De Bruyne és és Rodrigo is bent lesz, Fernandinhot pedig Foden és Gündogan közül pótolja majd valaki. A 4-3-3 első sorában pedig Sterling helye a biztos, a Jesus-Torres-Mahrez hármasból lesznek még ketten, talán Jesus és Mahrez mellett dönt a tapasztalat.

A saját oldalunkon három nagy kérdés van. Matip várhatóan kiszorítja Williamset és Phillipset a visszatérésével, ez talán még a legtisztább. Jota bombaformája, és a mostanában variált formációk közül való választás viszont felvetheti, hogy esetleg Firminot és Jotát is rajzoljuk fel a pályára kezdőként egy 4-2-3-1-ben, a Cityt meg szarassuk be a kontrákkal annyira, hogy nem merje majd feltolni a védősorát (Good luck by StivieG). Simán lehet, hogy 5 éve rárúgtuk volna a Cityre az ajtót egy ilyennel, de ismerve Klopp konzervatívabb idegenbeli rangadózását, én nem erre tenném most a bogyót.

Az előzmények ismeretében nekünk egyáltalán nem lenne szégyen egyetlen ponttal eljönni az Etihadból, ehhez viszont inkább védekezni kell jól tudni, mint támadni. Így szerintem marad a klasszikus 4-3-3, Firmino pedig megkapja a presszingpálcát a csapat védekezésének vezényléséhez. Ebben az esetben felrakjuk majd Ginit és Hendot a középpályára, hogy tömjék a lyukakat és figyeljenek a szélekre, az első sor pedig marad a klasszikus. A középpályán viszont a harmadik hely még mindig üres, Jones helyett pedig lehet, hogy egy tapasztaltabb nyolcas kellene, így Keita ismét szerepet kaphat. Impact sub-nak pedig a 70. percnél jön Jota és Shaq, Milly pedig valószínűleg Gini helyére valamikor (le ne sérüljön valaki).

Ez lenne a konzervatív megközelítés, semmi döbbenetes meglepetés. Egyik csapat se tudna teljesen dominálni, mindkét csapat egyszerre rettegne a kontráktól, és mivel az egy pont senkinek se rossz ebben a helyzetben, ezért teljesen háromesélyesként lehoznánk egy nem éppen sziporkázó meccset, ahol majd valaki(k) egyénileg villant(anak). Egyszerűen nem hiszek abban, hogy akár Klopp, akár Pep rock’n’roll hangulatban lenne most, senki se akar majd nagyot veszíteni.

Aztán reméljük nem így lesz, a villanást pedig majd mi biztosítjuk, és a végére kifilézzük őket. Akár Jotával, akár Firminoval.

17.30-tól a Spíler1-en.