Taktikai rantelés

Szombaton késő délután fogadja a West Ham csapatát a Korona miatt még mindig kihalt Anfielden. A sérülésektől tizedelt csapatunk a jó szokásához híven a középmezőnyben tanyázó Londoniakat.

A Kalapácsosok valamikor az ősidőkben számomra egy szimpatikus csapat volt. Azonban ez gyökeresen megváltozott, amikor mélyen ár alatt megszerezték a Londoni Olimpiai Stadion használati jogát.  Egy 60 000 fő befogadóképességű Londoni (jó fizető képességű 10+ milliós fogyasztói piac) Stadion nem kis dolog. Látjuk az Arsenalon és a Tottenhamen, hogy hány éves pénzügyi fogyókúra és ennek eredményeként lebutított keret kell ahhoz, hogy önerőből kiizzadjon egy csapat egy ekkora beruházást. Azóta mindig mosolyt csal az arcomra, hogy nem tudnak élni ezzel a pénzügyi lökettel és nem tudnak kimászni a PL középmezőny posványából. Számomra mindig izgalmas a tulajdonosi körük. Nagy kedvencem, hogy a főtulajdonosuk David Sullivan a 70-es években szoftpornó árulásával szedte meg magát. Jelenleg ismét Moyes ül a kispadjukon, immár második alkalommal látják benne a megmentőt.

Moyes szokásához híven hozza a jó kis begyöpösödött brit edzői felfogást. Ennek megfelelően idén egy jó kis 541-es Ikaruszt pakol fel a pályára, aminek a célja, hogy nehéz legyen áttörni és jól lehessen belőle kontrázni. A mai meccsre, ha igazak a hírek, akkor ennek a felállásnak a gyors kontra csatára (Antonio, aki valamikor régen még jobbhátvéd/szélső volt) nem lesz elérhető helyette a francia magas ember Haller kerülhet be a kezdőbe. Ez a West Ham és a legtöbb kis Premier League csapat pont ugyan azt tudja és fogja is játszani, mint tették hét közben a dánok.

Ezzel el is jutottunk az utólag könnyű okosnak lenni rovatunkhoz. Utólag az események ismeretében elég egyértelműnek tűnik, hogy idén nyáron Edwards-Klopp duó elkövette az első stratégiai hibáját. A hiba ma már kristálytisztán az volt, hogy amikor Lovren távozott, akkor nem lett pótolva. Az idei sűrű szezonban, ami a megszokottnál egy hónappal (augusztus közepe helyett szeptember közepén) később kezdődött és a jelenlegi tervek szerint a jövőre megrendezendő EB miatt a megszokotthoz képest csak két héttel lesz hosszabb (május közepe helyett május végén) és a tervek szerint ugyanannyi meccset akarnak rajta átnyomni, mint egy normális szezonban. Mindezt a tavalyi felborult szezon nem normális alapozással. No, ennek a nem normális és nem normálisan sűrű szezonnak gondolták azt Edwards-Klopp és az agytröszt tagjai, hogy remek ötlet lesz neki futni 3 kimondott felnőtt CB-vel, akik közül kettő (Matip, Gomez elég sokat szokott sérült lenni) és Fabinhoval, aki hátra küldhető. Ez már nyáron elég soványnak tűnt, de túl nagy népharag nem volt (én sem aggódtam túl a dolgot). Ezt teszi, ha egymás utáni években megnyered a BL-t és elhozod 30 év után az első bajnoki címet. Ebbe az eleve kockázatos tervbe szart bele egy masszívat VvD egész szezonos kiesése. Ennek eredménye az, hogy ma jó eséllyel a tavaly a hatod osztályú Kidderminster Harriert erősítő Rhys Williams fog kezdeni bajnoki meccsen. Tudom utólag nagyon könnyű okosnak lenni, de tényleg nehéz utólag megideologizálni, hogy Lovren távozásakor, miért nem lett hozva egy negyedik számú CB. Egy amolyan új Klavan, de ilyen igazolás volt az előző évtized végén Kyrgiakos, talán nem lett volna lehetetlen egy a focinkba illő 30+-os olcsó figurát találni. Értem azt, hogy VvD kiesésével nem kalkulálsz, értem azt is, hogy VvD, Matip és Fabinho egyszerre való kiesése szintén egy extrém ritka eset, így a sorsot is lehetne hibáztatni. Azonban azt is gondolom, hogy ezek, mind nem változtatnak a tényen, hogy a nyáron az igazolásért felelős bagázs az atomtudósokkal, mindenkivel együtt ezt benézte. (Azt is tudom, hogy kiváló magyar szokás a búsongás és a hibáztatós játék)

Keserédes rész következik, hiszen nagyon szeretek a foci kapcsán formációkon és taktikán gondolkodni, azonban a csapatunk tökélesedése ezt kiölte. Kloppék az első teljes szezonjukra kiötölték a 4-3-3-at és ettől nem is tértek el azóta szinte soha. Komolyabb taktikai módosítás pedig Coutinho távozása és a szélső védőkkel való pótlása volt lassan már három éve. Azóta finomhangolások és a focink legapróbb mozzanatainak tökéletesre csiszolásáról szólt a taktika. Ami egyrészt örömteli az állandóság miatt viszont számomra mérsékelten izgalmas. Ebbe az álló vízbe robbant bele VvD kiesése, ami dominóhatással felborított egy csomó taktikai mozzanatot. McA szépen ecsetelte, hogy a passzolási képességeinek kiesése, hogy borította fel a labdakihozatalt saját térfélről. Most azzal foglalkoznék, hogy a mezőnybeli fejpárbaj nyerési képességének kiesése. Pontosabban Gomez és Fabinho gyenge fejpárbaj képessége, hogy kényszerítette Kloppékat a 4-2-3-1-es formáció elővételére. Kezdjük azzal, hogy örömteli az az adaptációs képesség amivel Kloppék lereagálták, hogy a mezőnybeli gyenge fejjáték öngyilkos tendenciáit ki kell iktatni. Ez alatt azt értem, hogy bármelyik angol kiscsapatnál van egy 190+ centis tagbaszakadt csatár, aki képes kenterbe verni bármelyik középhátvédünket mezőnybeli fejpárbajoknál. Ez pedig azért probléma mivel az alap focink arról szól, hogy a csapat szélességét a két szélső hátvéd Robertson és TAA adja. Nem csak támadásnál, hanem a gegenpresszingnél is, hiszen támadás közbeni labdavesztésnél úgy is elől szoktak helyezkedni, hiszen ők támadnak. Ilyenkor két célunk van labdát szerezni vagy megsiettetni az ellen támadását és elsietett hosszú passzra kényszeríteni. Eddig VvD-val a fedélzeten ez remekül működött, hiszen az ezekből a hosszú lasztikból kialakuló fejpárbajokat rendre megnyerte és annyi volt a dolgunk, hogy a labdát összeszedjük és indulhatott a következő támadásépítés. Azonban VvD hiányában ezeket a fejpárbajokat rendre elveszítjük, ami kontraproduktív, Hiszen mi történik ilyenkor? Az alap focink szerint ilyenkor a szélső hátvédeink elől ragadnak. Ok a kőműves középpálya dolga mögöttük ilyenkor visszazárni és biztosítani, de azért ez nem ugyan az és megállapíthatjuk, hogy ilyenkor a szélen nagy területek vannak bejátszhatóan a védelmi vonalunk szélén illetve mögötte lendületből érkező támadóknak. Ne feledjük az összes angol kiscsapat imád és tud is kontrázni. Ezek az elvesztett fejpárbajok pedig kiváló kontra lehetőséget biztosítanak az ellenfeleknek kevés védőnkkel a feltolt védelmi vonalunk mögötti nagy területeken. Remélem ez alapján érhető, hogy miért veszélyes ebben a helyzetben az alap focink.  Kloppék gyorsan reagáltak is. Az első dominó a fejpárbaj gyengeségünk hatása az lett, hogy Robertson és TAA nincs annyit és nem úgy van előreengedve, mint normál esetben. A két fejpárbajban gyenge CB mellé vannak rendelve és az elsődleges dolguk az elvesztett fejpárbajok után megpróbálni összeszedni a labdát. A második dominó, mivel most Robertson és TAA nem tudja biztosítani a csapat szélességét elsősorban támadásoknál, ezért erre kellett megoldás. Ez a megoldás pedig a 4-2-3-1 lett, hiszen ebben a formációban megoldható, hogy a széljátékot a szélsők biztosítsák támadásban és pressing szituációkban is. Nem mondom, hogy a kényszerű formáció cserének csak negatív következménye van, hiszen a nagyszámú sérült középpályás problémánkat oldja (ilyen-olyan okból nincs a középpályán Fabinho, Thiago, Keita és Ox), hogy hiszen a megszokott három helyett csak két középpályást igényel. Pozitívum lehet, hogy egyszerre pályára lehet tenni mind a négy formában levő támadónkat a Fab3-t és Jotát. Azonban azt gondolom, hogy összességében negatív a kényszerű formáció csere. Hiszen ebben a sűrű szezonban Jotával a cél az volt, hogy ne keljen mindig minden meccsen a fab3-t a pályán tartani. A portugál, ahogyan bekezdett erre a célra remek lenne komoly rotációnak, aki akár kezdhet is rendszeresen bármelyik fab3 helyett. Ezt a rotációt, ami az idei szezon kulcsa agyon veri ha felpakoljuk mind a négyüket. Azt gondolom azt meg nem kell túlmagyarázni, hogy nem lesz ugyan olyan a focid, sőt jelentősen vissza kell essen, ha egy több, mint négy éven keresztül orvérzésig gyakorolt formációt, amit mindenki álmából felkeltve vagy halál másnaposan is le tud hozni, hiszen annyit gyakorolta le kell cserélni egy olyanra, amit utoljára 2016 tavaszán játszottunk rendszeresen. Természetes, hogy nem lesz olyan a labdakihozatal, a kidolgozott támadó mechanizmusok semmi sem benne. Nem szabad elfelejteni, hogy a foci egy jelentős része izommemória, amit a formációk taktikai elemek edzésen való gyakorlásából szednek össze a játékosok.