Csak rólunk

A beharangozóval ellentétben a meccs csak rólunk szólt. A Chelsea fejlődése megkérdőjelezhetetlen, az igazolásaik előre hatalmasat lendítenek majd a szezon során a csapaton, de a hétvégén még 11 a 11 ellen sem tudtak veszélyeztetni. Aztán atomjaikra bontotta őket a Thiago Gini Milner középpálya, mint tenné azt bárki mással ezen a bolygón.

Az első félidőben igen tapogatózóra sikerült a játék, kockázatvállalás nélkül megnézték a fiúk mit ötölt ki Lampard, aki szintén elég óvatos volt, például a letámadással. A kockázatot a kékek csak a labdakihozatalban vállaltak, hiszen ha sikerült a liverpooli presszinget kijátszani, akkor a védelem mögött ott a terület, ahol Werner és a haverja futhattak kedvükre.

Azt hiszem a meccs választ adott, arra miért inkább Thiagot vettük meg egy negyedik védő helyett. Egyrészt még meg sem száradt a tinta a spanyol-brazil-olasz szerződésén, még a csapattársak nevét sem tudta hiszen bemutatkozásnál mindenki a saját nevére figyel csak, és így gurigázott 10 ember ellen, mint akinek ez álmából felkeltve még aznaposan gumicsizmában is menne. Neki ez tényleg rutin meló, nyomás nélkül zsugázgatni Milnerrel. Így hogy labdabiztos passzer mélységi irányító érkezett látszik, hogy Gini sokkal feljebb merészkedik, ahogy azt a Barca ellen láthattuk.

Másrészt pedig Fabinho, mintha csak középhátvéd lett volna világ életében, olyan meccset hozott le, amit még van Dijk is megirigyelhet.

All in all egy kedves barátságos meccs kerekedett a második félidőre, ahol csak az volt a kérdés, hogy mennyi lesz a gólkülönbség, és Alisson gondoskodott róla, hogy még a 11-es se rontsa el Thiago debütálását. Utolsó előtti gondolatként megemlékeznénk a vezetőgólunkról, amit nem tudok elégszer újranézni, annyira nagyot ment Bobby előtte.

Zárásként pedig a rosszhír, úgy néz ki még jó darabig marad zártkapu, a COVID továbbra is tarol.