Black Liverpool

Egy gyilkosság, egy tüntetés sorozat és egy csendet megtörő klub.

Múlt héten bejárta egy olyan videó a világot, ami bármilyen kemény filmdrámában erős jelenet lehetett volna, valódi felvételként viszont nehéz volt jelzőkkel illetni. Egy szolgálatban lévő fehér minnesotai rendőr egy fekete férfi nyakán térdelt percekig, miközben ő az életéért könyörgött és kapkodta a levegőt – mindhiába. George Floyd tragikus története túllépte az amerikai kisebbségek ellen elkövetett újabb rendőri túlkapás kereteit és előbb Minneapolisban, később az egész országban olyan agresszív tüntetés sorozatokba torkollott, hogy az elnököt bunkerbe kellett menekíteni. Arra sem kellett sokat várni, hogy a koronavírus válság mentén egekig szökött társadalmi feszültség szimbólumaként globális témává váljon, megismertetve a Black Lives Matter mozgalmat olyan tömegekkel, akikhez nem jutottak el a korábbi hullámai.

Szintúgy gyorsan letisztultak a közéleti narratívák a bal- és jobboldali információs univerzumokban, és váltak bennük célponttá hatóságiak, kisebbségek és tüntetői csoportok. Utóbbiak között voltak, akiket hivatalosan is terrorszervezetté nyilvánítottak. Pörögtek olyan mémek márciusban, amik a friss karantént egy Black Mirror epizódhoz hasonlították. Kicsit olyan, mintha ezt az analógiát vicc nélkül lehetne most hozni.

Ismert és kevésbé ismert emberek tömkelege osztja meg a véleményét a napról napra durvuló helyzetről és az azt kiváltó gyilkosságról, az üzleti szereplők nagy része viszont nem kommentálja azt, érthető okokból: hosszú szakirodalom van arról, hogy megosztó közéleti témákban letenni a voksot egyik oldalra erodálja a másikat, így vásárlókat vesztenek. Lettek márkák, akik beleálltak a BLM mozgalom támogatásába, így megjelent a Nike, a Netflix és a Twitter is, de a téma kényessége miatt a vállalatok nagy része ki fogja ülni ezeket a napokat.

A sportszervezetek például tegnapig kollektívan csendben voltak, a csendet pedig egy valaki törte meg: a Liverpool FC. A hírek szerint a játékosok kérésére készült egy olyan kép, amin a kezdőkör körül térdelnek, kifejezve a szolidaritásukat a mozgalommal. Elég erős kép lett ez is. A fotó aztán bejárta a játékosok jó részének a közösségi média felületeit ugyanazzal a Unity is strength aláírással, illetve még ennél is szembetűnőbb volt, hogy többször posztolta azt a klub a hivatalos oldalain.

Nem ez az első eset, hogy globálissá vált komoly közéleti kérdésekben egyértelműen leteszi a voksát a klub az egyik térfélen. A négy-öt évvel ezelőtti európai migrációs krízis idején készítettek egy interjút a gyerekként a délszláv háború elől Németországba elmenekülő Dejan Lovrennel, állást foglalva a Wilkommenskultur mellett. A meleg jogokért rendre felszólalnak akkor, amikor világszerte aktuális a kérdés, most pedig itt van a Floyd esetre adott válaszuk, amiben nem kisebb rizikót vállaltak be, mintsem hogy a hivatalos csatornákon mutatták meg az egész csapat Kaepernick-féle térdelését. És mindezt nem egy futott még futballklub húzta meg, hanem a világ jelenlegi egyik legjobb, és így legnagyobb média értékű társasága. Tisztán látszik, hogy ezek jóval inkább a baloldali értékrendnek megfelelő vélemények, amivel több embert veszíthet a Liverpoolt, mint amennyit nyer vele. Sok jelentős vásárlóerejű amerikai republikánus rajongó ugorhatott le tegnap a vonatról például.

Nehéz bármilyen szinten is lelkesnek lenni egy ilyen sötét és végtelenül frusztráló történet során. De szurkolóként büszkék lehetünk arra, hogy a csapatunknál nem először nyert a társadalmi cél az anyagi felett, és ez még akkor is így kell, hogy legyen, ha magánemberként más a véleményünk valamiről, mint nekik. Jusson majd eszünkbe ez a kép, amikor következőre fösvényezzük az amerikai tulajdonosokat.