Mi történt eddig a szezonban? I.

A nagy vírusidőszak következtében szinte teljesen megállt a labdarúgó élet. Szünetelnek a bajnokságok (egy két országot leszámítva), így a játékosok otthoni edzésekkel próbálják fitten tartani magukat, amelyekről gyakran osztanak meg videókat a különböző közösségi portálokon. Annak érdekében, hogy a blog ne kerüljön kényszerszabira, az elmúlt hetekben előre hoztuk a nyári DOF játékunkat, mostani posztunkban pedig a játékosaink idei teljesítményt szeretném vizsgálni, amihez igyekeztem a lehető legtöbb számot felhasználni.

A mai áttekintéshez a gólokat, a gólpasszokat, az xG-t és az xA-t hívjuk segítségül. Ezek alapvetően mindenki számára ismert fogalmak, de ezeket a mutatókat egy eddig talán kevésbé ismert, kétdimenziós térben fogjuk ábrázolni annak érdekében, hogy jobban el tudjuk helyezni a játékosokat a támadáshoz hozzáadott értékeik alapján. Először megvizsgáljuk az idei szezonban pályára lépő Liverpool játékosok teljesítményét, majd hozzáadjuk a fiaink elmúlt három éves adait, így az idei számokat kontextusba tudjuk értékelni. Végezetül kitekintésként a PL Top6 csapatának játékosaihoz viszonyítjuk az eredményeket. Az adatok az understat.com-ról szedtem, a 2017/2018-as szezontól a 2019/2020-as szezon 29. fordulójáig. Kizárólag a Premier Leagueben nyújtott teljesítmény került értékelésre, a hazai és nemzetközi kupaküzdelmek eredményei nem kerültek bele az adattáblába. A kis felvezető után nézzük is az első grafikont.

Az ábrán pöttyök jelölik a játékosokat. Összesen 23 kis piros pötty van, azaz 23 játékos szerepel az adatbázisunkban, ami azt jelenti, hogy ebben az évben ennyien léptek pályára liverpooli szerelésben. (Most azzal nem foglalkoztam, hogy ezek közül ki hány percet játszott.) A vízszintes tengely azt mutatja, hogy az adott játékos 90 percre vetítve összesen hány gólt szerzett, és hány gólpasszt osztott ki (ha itt az érték 1, akkor az azt jelenti, hogy átlagosan minden meccsen van egy gólja vagy gólpassza, ami elég szép teljesítmény). A függőleges tengelyen pedig az adott játékos 90 percre vetített aggregált xG és xA (ami azt mutatja, hogy adott játékos passza után a csapattárs lövéssel próbálkozott, akkor annak a lövésnek mekkora volt az xG értéke) adatait láthatjuk. Az ábrán látható még egy nagy, szaggatott egyenes. Amennyiben ezen a szaggatott egyenesen rajta van egy játékos kis pöttye, akkor az azt jelenti, hogy pont annyi gólt ért el, és pont annyi gólpasszt osztott ki, amennyi elvárható lenne az xG+xA alapján. Ha a görbe alatt van, akkor többet szerzett, mint amennyi elvárható lenne, ha pedig felette, akkor kevesebbet. Ezek tükrében érdemes vizsgálni az adatokat.

Az idei szezon számai alapján Mané a legjobban teljesítő játékosunk, hiszen a szenegáli G+A mutatója a legjobb 0,9-es értékkel. Viszont azt gyorsan hozzá kell tenni, hogy erősen túllövi az elvárható mennyiséget. Az igazi klasszis támadók két ismerve az, hogy: sokszor kerülnek helyzetbe, és helyzeteikből rendszerint több gólt lőnnek, mint elvárható lenne. Manéra ebben a szezonban igaz, hogy több gólt szerez, mint elvárható lenne, de vajon ez mindig így volt, vagy ebben a szezonban megy neki jobban, mint máskor szokott? Erre a kérdésre a választ erről az ábráról nem tudjuk leolvasni. Azt viszont láthatjuk, hogy Szalah nagyon sokszor kerül a kapu elé. Jóval többször, mint bárki más a csapatból, és a helyzeteit átlagosan az elvárható szinten használja ki. Az, hogy ennyit képes helyzetbe kerülni – mint ahogy jeleztem is, a helyzetbe kerülési képesség a klasszisok egy sajátos tulajdonsága – egy elvárható befejezési szint mellett is azt eredményezi, hogy ő a leggólerősebb támadónk, és az ötödik legtöbb gólpasszt kiosztó játékosunk. Erről az ábráról egyébként leolvasható, hogy mennyire más típusú csatár Mané és Szalah. Az egyiknek sok helyzet kell a gólhoz, míg a másiknak elegendő egy-egy apró villanás. Ez valamelyest magyarázhatja, miért megy talán jobban Manénak a rangadókon, amikor kevesebb helyzetünk van, és azt is, hogy miért van nagy szükség Szalahra a kis csapatok buszainak a feltörésében, hiszen ő tudja a szükséges lövésmennyiséget a közösbe pakolni. Viszont itt megint felmerül a kérdés, hogy ez korábban is így volt? Vagy csak ebben a szezonban alakultak így a dolgok? Erről az ábráról ezt nem tudjuk megmondani.

Érdekes, hogy Firmino relatíve alulteljesít az idei évben. Ennek az alultejesítésnek az okait érdemes lenne mélyebben is vizsgálni, de ez nem része a mai bejegyzésnek. Mindenestre azt látni fogjuk, hogy nem volt ez mindig így, ezért is reménykedhetünk abban, hogy a jövőben a helyzeteit jobban ki tudja majd használni. Ami figyelemre méltó, hogy egyedül Keita van még értelmezhető távolságban a többiek közül az első hármashoz, ami abszolút bizakodásra ad okot vele kapcsolatban. Klopp érthetően bízik benne, reménykedjünk, hogy jövőre tud végre egy sérülésmentes szezont hozni, és akkor a labdatartás és a támadásépítés a következő szintre léphet majd vele. Fontos megemlíteni, hogy bár Minamino kevés játékidőt töltött a pályán, de még így is sikerült párszor a kapu elé kerülnie, ami bizakodásra adhat okot vele kapcsolatban is. Ezen kívül ott van még Origi, aki limitált játékidő alatt, de jobban teljesített, mint elvárható lenne. Vele kapcsolatban még mindig nagy kérdés, hogy vajon miért nem kap több szerepet, miért nem tud valós alternativája lenni a front3-nak. Az ebben a bekezdésben felsorolt játékosokkal kapcsolatban is felmerül a kérdés, hogy mindig így teljesítenek-e, vagy ezek az adatok egyszeri, jó/rossz szerencsét tükröznek az esetükben? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához egy másik ábrára lenne szükségünk, de ezt csak a következő alkalommal fogjuk bemutatni nektek.

Addig is, aki csak teheti maradjon ott, olvasson fonatot, kommenteljen, és vigyázzon magára és szeretteire.