Elmélkedés a korona gazdasági hatásairól

Kezdeném azzal, hogy valószínűleg nem időszerű a jelen iromány, ezért előre elnézést kérek. Azonban azt gondolom, most egy olyan időszakot élünk éppen, amilyenre az emberiség jelenkori történetében valószínűleg a II. világháború idején volt példa utoljára. Meggyőződésem, hogy senki sem tudhatja biztosra, mi a helyes viselkedés sem egyénileg, sem társadalmilag. Könyvelőként pedig gazdasági szakembernek tartom magam, így nyilván ez az a vetület ami jobban érdekel, jobban átlátom és talán tudok valami érdekeset is mondani.

Jelenleg ugye a 10 millió virológus országában élünk és eme jelenség alól jómagam sem vagyok kivétel, azonban igyekszem a lehető legkisebb mértéken belefolyni ehhez kapcsolódó témákba.

Az egyértelműnek tűnik, hogy az emberiség most egyszerre két talán soha nem látott válsággal néz szembe. Van a virológiai krízis, amiben emberek halnak meg, no meg van a gazdasági válság, amihez foghatót nem láttunk nagyon régóta.

Az előbbi kapcsán néhány meglátás. Azt gondolom naivitás lenne azt gondolni, hogy ez az első vírusjárvány, és azt is, hogy ez az utolsó. Azt is naivitás feltételezni, hogy itt van a világvége. Elég belegondolni, hogy a jelenlegi számok alapján Kelet- és Délkelet-Ázsia országai (ahol a mostani járvány két évtized alatt már a negyedik járvány) jobban felkészültek voltak és kisebb áldozatok árán vészelik át a mostanit, mint a világ többi része. Ez azonban pozitív, hiszen van remény rá, hogy a mostani tanulságai alapján a következőnél már felkészültebb lesz a világ és lehetséges kisebb áldozatok árán megúszni a következőt. “Csak” tanulni kell a mostaniból. A következő gondolat kapcsán elég egyértelműnek tűnik, hogy lesz következő. Egyrészt Délkelet-Ázsiában ez már ez már a sokadik új típusú járvány 20 év alatt, másrészt úgy tűnik a szakértőknek, hogy az ázsiai és afrikai urbanizációs trendek és a hagyományos életmód keveredése kiváló táptalaj újabb és újabb vírusos járványok kialakulásának.

A második kapcsán ma még pontosan nem látni mekkora is lesz a baj, de nekem elég egyértelműnek tűnik, hogy már most nagy, és csak még nagyobb lesz. Elég egyszerű logikával követhető, hogy a hozzáértők szerint az egyetlen mód a halálos áldozatok számának csökkentésére és/vagy minimalizálására, ha gyakorlatilag leállítjuk a gazdaságot. A cél most a járvány minél jobb elhúzása, ami gyakorlatilag egyet jelent a gazdasági minél hosszabb leállásával. Az is elég egyértelmű, hogy minél hosszabban áll a gazdaság annál nagyobb lesz a gazdasági visszaesés és válság, és annál nehezebb és lassabb folyamat lesz a helyreállás.
Annál nagyobb lesz a gazdasági társadalmi ár. Nekem morálisan egyértelműnek tűnik, hogy ezt most meg kell fizessük, legyen bármekkora az ár, de ez itt már morális kérdés, amiben nem lehet igazságot tenni. Ami ijesztő, az az, hogy eleinte 2-3 hetekről volt szó. A kínai példán azt lehetett látni, hogy 2-3 hónap szükségállapot elég. Azonban ma már éppen a kínai példa kapcsán megjelentek olyan hangok is, hogy addig kell fenntartani a szükségállapotot, amíg nincs vakcina amivel a nyájimmunitás biztosítható. A vakcinára 6-18 hónap közötti becsléseket lehet hallani. Talán valószínűbb a 18 hónap. Nem hiszem, hogy bárki meg tudja most becsülni, hogy mi lesz ha tényleg a legrosszabb forgatókönyv következik be és tényleg le kell állítani másfél évre a gazdaságot. Ismétlem magam, annyi biztos, hogy minél hosszabb lesz a leállás, annál nagyobb lesz a válság, annál több cég becsődöl, annál több munkanélküli lesz, és annál jobban kell (már akinek van) felélni a tartalékokat.

A gazdasági válság kapcsán még egy gondolatmenetet tartok fontosnak megemlíteni. A mostani gazdasági válság teljesen új a politikusoknak, közgazdászoknak, hiszen az elmúlt bő fél évszázadban nemigen volt reálgazdaságból induló válság, talán csak a 70-es évek olajválságai tekinthetők annak. A mai szakértők a pénzügyből és tőzsdéről indult gazdasági válságokat kezeltek. Rendszerint az volt, hogy kialakult és kipukkant egy-egy gazdasági lufi, az döntötte a pénzügyi szektort, és onnan gyűrűzött tovább a gazdaságba. A 2008-as, legutóbbi gazdasági válság ugye az amerikai ingatlanlufiból alakult ki, annyira elszálltak az ingatlanárak és annyira adtak olcsó hitelt kvázi bárkinek, hogy kezelhetetlenül megnőtt a nem fizető, bedőlt hitelek aránya. Annyira megnőtt a fedezetlen hitelek mennyisége, hogy dominóként döntötte a pénzügyi szektort és a gazdaságot is.

Természetes velejárója a jelen gazdaságának az a ciklus, hogy válságtól válságig tart. Mivel a mai világ pénzügyi szektora sokkal nagyobb pénzeket mozgat meg egy év alatt, mint amit a világ egy év alatt megtermel, így természetes módon kialakulnak túlértékelt szektorok, amik aztán bedőlnek. Jön egy válság, és a gazdaság folytatja megtisztultan, amiben az életerősebb gazdasági szereplők maradnak. A fő gond, hogy a mostani reálgazdasági válság, hiszen egyszerre tűnt el a kereslet (pl. az emberek nem tudnak utazni, nem tudnak vagy akarnak luxuscikkeket venni, elmenni mondjuk körmöshöz, stb.) és a kínálat (a boltok és szolgáltatók nem tudnak vagy akarnak nyitva lenni, a logisztikai akadályok pl. EU-n belüli határok akadályozzák a termelést, így előbb-utóbb nincs is nagyon mit eladni). Egyre több szektor jár úgy, hogy ott marad bevétel nélkül, de költségei maradnak, így az életben maradáshoz a költségeket kell csökkenteni, például állásokat megszüntetni. A munka/bevétel nélküli ember viszont nem tud fogyasztani, így ez egy ördögi kör. Minél hosszabb lesz a különleges időszak annál rosszabb lesz a gazdaságnak.

A focira rátérve. Azt gondolom a foci egy turizmus-vendéglátás típusú iparág. Hiszen miből is áll? Rengeteg utazással, amiből egy csomó nemzetközi (válogatott meccsek, BL, EL stb) egy kis helyre (stadion) összehoz egy csomó embert akik a meccs közben (sört, perecet fogyasztanak, sálakat vesznek, stb.) egy-egy gólnál egymás nyakába ugranak, ölelkeznek. Majdnem minden benne van ami a jelenlegi helyzetben ellenjavallt.

A focira is igaz, sőt, hatványozottan igaz, hogy a veszteségek mértéke a leállás hosszától függ. Valljuk be, sok szempontból az általunk ismert foci luxusiparág. Elég drágák a jegyek, kifejezetten drága mondjuk idegenbe, főleg külföldre idegenbe követni a csapatot. Innen kimenni Liverpoolba meccsre sem a legolcsóbb dolog, így egy elhúzódó válság menedzselésében az emberek részéről logikus lépésnek tűnik az ilyen típusú kiadások megvágása. Mondjuk Liverpool logós mezt, bögrét, törölközőt stb. venni sem kifejezetten a legolcsóbb, így ez is a családi kassza védelmében az egyik első költség lehet ami ugrik. A szponzorok, ha maguk is pénzügyi nehézségekkel néznek szembe akkor a marketing és a PR-típusú költségek megvágása a válságmenedzselés első lépései között szokott lenni. Azaz röviden egy nagy elhúzódó válság egy focicsapat fő bevételi forrásait csökkenti. Talán első körben a legfőbb a tévépénz, ami a legkevésbé érintett.

Az idei szezon befejezése azon felül, hogy 30 év várakozás után húsba vágó szurkolói kérdés, izgalmas kérdés pénzügyi szemmel is. Általánosságban azt gondolom, hogy most fog vizsgázni az üzleti szolidaritás és a vis maior vagy hozzá hasonló jogintézmények rendszere, hiszen most nagyon sok késés, nem teljesítés, lemondás lesz nagyon sok ágazatban. Ezek jogászkodása érdekes lesz.

A jelenlegi szezonnál maradva érdekes lesz, hogy be tud-e fejeződni a szezon. Jelenleg ugye április 30-ig van felfüggesztve a bajnokság. Jó eséllyel zártkapuk előtt talán kicsi kockázat mellett bejezhető, ha a csapatok megfelelő óvintézkedéseket tesznek. Azt egyszerűen nem látom, hogy április 30-ra olyan legyen a helyzet, hogy felelősen össze lehessen terelni sok tízezer embereket hétről hétre. Amennyiben be tud fejeződni a bajnokság azt gondolom az angol élvonalbeli csapatok, így a Liverpool is minimális anyagi veszteségekkel át tudják vészelni az idei évet, hiszen akkor nem kérdés, hogy a fő pénzt adó TV társaságok felé a Premier League teljesített. A meccsek mentek tévében. Jár a teljes pénz a ligának, és teljes pénz a csapatoknak. Veszteségek persze lesznek a jegybevételen, de minél kisebb csapatról van szó, annál kisebb a súlya jegybevételnek a költségvetésben (a PL-ben). A szponzori szerződések apró betűs részén franc se tudja pontosan mi van, de azt gondolom józan paraszti ésszel, hogy a szponzorok felé a vállalások java része teljesítve, így a szponzorpénzek egésze vagy java része jár.

Amennyiben nem fejeződik be a bajnokság és mondjuk a jelen állapotban lefújják és eredményt hirdetnek. Érdekes jogászkodás lesz, hogy a tévék mennyit is fizessenek a ligának (ha csak nem vetített meccsben vannak megállapodva). A liga és a csapatok között is érdekes jogászkodás lesz, hogy a megkapott tévés pénzből ilyen esetben mennyi jár. Meglepne ha a teljes összeg. A szponzorok felé is egy érdekes jogászkodás indulhat, hogy ki mit is teljesített, és ezért a kialkudott összegből mennyi pénz jár. Pénzügyi értelemben szerintem nincsen értelme, de akár érvényteleníthetik is a szezont. Ebben az esetben a Sky-liga-csapatok között nagyon érdekes jogászkodás indulhat, hogy ki mit is teljesített, és mennyi pénz is jár érte. A csapatok és a szponzorok között is kifejezetten izgalmasnak tűnik a ki mit teljesített és ezért mennyi pénz jár. Nekem mondjuk a józan paraszti ésszel, aminek a jogászkodáshoz az égvilágon semmi köze nincs, felmerül, hogy egy eltörölt sorozat meccsén, aki kinn volt és fizetett a jegyért, az az összeg vissza jár-e?

Az biztos, hogy a csapatok szemszögéből jelenleg szívás van. A bevételek jelenleg leálltak (mondjuk meccsbevétel), megkérdőjeleződtek (szponzor, tévés pénz), míg a csapatok két fő kiadása a bérek és az amortizáció továbbra is pörög.

Egy nagyon elhúzódó válság felveti, hogy mondjuk amerikai vagy ázsiai edzőtábort / marketing túrát hogyan lehet tartani. Továbbra is lehet-e rekordösszegű szponzori szerződéseket kötni? Fenntarthatóak-e a jelenlegi szponzori szerződések? Nem fog mondjuk valamelyik szponzor becsődőlni? Nem fogják felmondani?

Ezekhez képest kicsi könyveléstechnikai problémának tűnik, de létezik, hogy a vészhelyzetre tekintettel átrakható-e a mérlegforduló napja? Hiszen ha befejeződik a bajnokság akkor nem a szokott időben fog. A mérlegforduló napja viszont a szokott bajnokság végződéshez kötődik (május 31.) a csapatoknál, ha addig nem jön be a tévés pénz, márpedig valószínűleg nem fog, akkor erősen veszteséges lesz az idei szezon. Ami mondjuk FFP szempontból nem a legszerencsésebb.

Összegezve nagyon sok a kérdőjel a csapatok pénzügyei kapcsán. Elég valószínű, hogy a csapatok a megszokottnál sokkal nagyobb veszteséget fognak termelni az idei szezonban.

A Liverpoolra rátérve nekem az a fő gondolatom, hogy a gazdasági válságból a legokosabbak, legügyesebbek megerősödve jönnek, ki míg a gyengék elhullanak. A jelenlegi pénzügyi és szakmai vezetés alatt az okos, többiekhez képest relatíve megerősödő kategóriába tartozónak tartom, így ha tényleg a fociipart akár alapjaiban megrázó gazdasági válság lesz is nem aggódom különösebben. Lehet, hogy veszteséges lesz a csapat alap működése idén vagy akár jövőre is? Benne van a legrosszabb forgatókönyvben. Nehéz idők jönnek/jöhetnek? Igen. Azonban azt gondolom a lehető legjobb kezekben vagyunk, hogy a lehető legkevesebb veszteséggel és a többiekhez képest relatíve megerősödve jöhessünk ki a válságból.