Abszolút bármi

Tökéletesen háromesélyes a ma esti Chelsea elleni FA-kupa meccsünk, abszolút semmiben nem lehetünk, és nem is leszünk biztosak.

Végeredmény? Ugyan
Felállás? Pfff.

Macerás hetek állnak most már igen csak többesszámban mögöttünk, a Soton hóeleji legyőzése óta eléggé csak nyomozzuk a formánkat – tipikus február -, és a Watford elleni ___történelmi jelentőségű___ vereségünk után most már nyilvánvalóan ___csak a lejtőn lefelé vezet az út___. Na és ebbe az útba toppan elénk a Chelsea. Nem mintha nekik lenne mire verniük a vernivalót, egy B’mouth ellen nehezen kiszenvedett döntetlen, és egy nagyon alapos verés az Allianzban az elmúlt hét napjuk, miközben az egész idényüket kitölti és gyilkolja a Wenger-trophyba való csimpaszkodás. (Voltunk itt, tudjuk milyen.)

Ilyenkor szíve szerint mindenki a sebeit nyalogatná meleg hajlékában, de eposzba illő váratlansággal és erővel hasít ilyenkor a az ember tudatába és naptárába a Csodálatos FA-kupa, amivel egyszerűen nem lehet mit kezdeni. Átugrani könnyebb, mint megkerülni, de se kiköpni, se lenyelni nem fogja ezt most senki, a két edző meg nagy levegőket vesz egy papírzacskóból, hogy akkor most mi a tök legyen. Sérültekkel mindkét oldal vastagon el van látva, formája senkinek sincs, nagyobb céljai a szezonban viszont mindenkinek vannak. Akkor mégis mi a tök legyen ezzel a meccsel?

A Chelsea napjai a BL-ben valószínűleg nagyon végesek már, de önmagában egy negyedik hely azért kicsit mégiscsak vékony egy magát ennél többre tartó csapatnál, főleg egy felsőházi szinten ennyire roncsderbis szezonban. Szépen csillogna az FA, de a United és a tűzvízrepülős norvég marhára ott liheg már Lampard nyakában, egyáltalán nem biztos, hogy most akarja majd a Chelsea ellőni a puskaporát.

Mi is valahol hasonló helyzetben vagyunk, nem ártana egy kupa. A bajnokság maradék része már kevéssé izgulós (de jó lenne mielőbb lezárni, és utána esélyt adni a fiatalabbaknak is), de ennek megfelelően lenne szabad kapacitás másra is. BL-re nyilván megy majd ami a csövön kifér, kérdés, hogy ezen kívül van-e még szufla. Menjünk a biztonságira, vagy szóljon a buli, higgyük el, hogy igazából az FA terhelését is elbírhatja a gálakeret a bajnokikon pihenve, és akkor már milyen jól nézne ki ha egyszer tényleg komolyan vennénk a hazai kupát is? Talán.

Mindkét csapatnak megvan az oka a legerősebb és a leginkább kifilézett kezdőre is, ez a kombinációs lehetőség pedig elég izgalmas így a meccs előtt. Aztán nyilván az lesz, hogy mindkét edző kinyírja ezt az izgalmat egy hasonlóan közepes tartalékolással. Az igazán csúnya csak az lenne, ha ezzel bele is szaladnánk mindketten egy faszerdei újrajátszásba két hét múlva, de ebbe talán jobb bele sem gondolni.

A mi alternatíváink a gálakezdő és az Everton elleni FA meccs felállása között mozog, utóbbi Mel kommentjének plagizálása szerint valahogy így nézne ki:

Adrian
gyerekbalhatved-Lovren-Matip-gyerekjobbhatved
gyerekkozeppalyas-gyerekozeppalyas-Lallana
Origi-Minamino-gyerektamado

A magam részéről nem hiszek ekkora tartalékolásban, Minaminot egy sorral hátrébb rakva, Szalah és Manét kezdését látom az üveggömbömben, meg még Robbót és Fabot is, az meg már mindjárt csak egy Liverpool Lite, nem egy Liverpool B.

A Chelsea részében ha lehet még ennél is bizonytalanabbak lehetünk, de ott is egy Lite verziót sejtek aranyközépútként, aminek meg is lesz az eredménye: egy bántóan gyenge meccs. Hogy az majd merre dől el, azt aztán senki meg nem mondja előre, de talán nem kell majd újrajátszani az egészet. (Szerintem egyébként igen.)

Meccs 20.45-től a Spíler 1-en, de egy megfelelő BBC-s rádiót kiválasztva be is lehet pótolni a Shrewsbury ellen a technika vívmánya okán elmaradt nosztalgiát. Vagy majd két hét múlva amikor megint letilt az FA a tévéközvetítésről.