Mentality Monsters Junior

Nem azt mondom, hogy kár ezért a meccsért, mert azért tanultunk új dolgokat. De ebből a meccsből végső soron nem nekünk kell tanulnunk, és remélhetőleg ez átmegy majd az ifibe is.

Mert kezdjük az elején: nagyon bika egy csikócsapatot össze tudunk ám rakni. Ha kiveszünk belőle minden egyes felnőtt játékost – ahogy majd ezt meg is tesszük, de erről később -, akkor is simán megütünk vele egy League One szintet. Ez persze önmagában még nem kéne, hogy hír legyen, a Barcelona B, a Bayern München II, és a hasonló tartalékcsapatok is viszik és meg is nyerik a másod-harmadosztályt azokban az országokban ahol a szövetség engedi az ilyesmit, de mivel a többséggel együtt én sem vagyok rendszeres Liverpool U23 fogyasztó, így azért újra és újra fel tud deríteni ez a gondolat. A full tartalékunk is simán jó a L1-ba (talán a franciába is :D), valószűleg a Magyar Mennyei Majnokság Másodikját Megelőző Materiális Manifesztumát is ütné bajnoki és kuparendszerben is, talán még az EL főtábla is meglenne neki.

Ami azért szép teljesítmény egy olyan csapattól, aki igazi terhelést és tétmeccseket nem kap, hanem az angol utánpótlási „bajnokságban” kénytelen létezni. Emiatt a bajnoki rendszer (hiánya) miatt egyébként különösen jó, hogy néha ki tudjuk engedni az ifijeinket a napfényre, meg játszhatnak igazi közönség előtt is, komolyan vehető ellenfelekkel. Ebből persze kisül egy prime Villa elleni beállás, néha viszont egy Everton elleni kacaj, és most éppen a két szék közt a padló.

De a srácok szempontjából ez tökéletesen jól is van így.

A két szék közötti padló egyébként a meccsen nagyon sokáig elkerülhetőnek látszódott, a Shrewsbury annyire maga alá pakolva jött ki a saját gyepére, hogy vagy fél órán át lényegében azt csináltunk a pályán amit nem szégyelltünk. Onnantól aztán kezdtek erőre kapni a kékek, de Adrian látszólag játszi könnyedséggel állította még meg ezeket az erőket.

Aztán a második félidőben kaptunk ajándékba egy gólt, ami tökéletes taktikai húzásnak bizonyult a Shrewsbuty részéről: pompásan belealudtunk a meccsbe. Lényegében meghúztunk egy Bëlga-számot, túl korán növeltük az előnyünk, innentől pedig szétcsúsztunk. Ráadásul főleg a sérülésből visszatérő nagyjaink hagyták cserben a fiatalokat, néha tényleg lófasz teljesítményt a gyepen hagyva. Az eredményt mindenki tudja, 2-2, újrajátszás.

A felnőtt játékosaink teljesítményéhez azért még hozzátenném, hogy még mindig egy olyan sportról beszélünk, ahol az önbizalom kulcsfaktor. Ha az nincs meg, akkor kaphatsz hetente 150 ezer fontot, akkor se fogsz egy igazán egyeneset a labdába rúgni, egyszerűen vannak dolgok, amik nem lesznek attól jobbak, hogy több pénzt adunk rá. A pályán lévők pedig pontosan az ilyen önbizalmi hajlongásra amúgy is hajlamosabb fajtákból kerültek ki, még egy Milner se volt a pályán, hogy bármiféle lelki tartás ott legyen. Minden a pályán lévő felnőttünk csak egy fogaskerék még a nagy gépezetben is, nem éppen a kenyér kovásza, és ha ezt kiegészítjük a tojáshéjas seggűekkel, akkor máris csak egy Mentality Lite jön ki a pályára vörös színben, citromkarikával és papíresernyővel a tetején.

Ki is érdemeltünk vele egy második kört.

Ezt pedig ki is hozza a csapos, csak éppen Kloppo nyilatkozata alapján mindenféle komoly alkotóelem, azaz felnőtt nélkül, teljes ifikerettel. Egy Origit se, de még Minaminot se engedünk el a PL által kijárt téliszünetről játszani, és jól is van ez így. Az FA-PL-Klopp kötélhúzás szerintem a kommentek között már ki lett tárgyalva eléggé, nem mennék bele a dologba, a lényegünk, a nagyon nagy lényegünk, hogy első csapatnak pihi lesz, mi pedig nézhetjük a kölyköket az Anfielden.

Mert a szünet az szünet.

És ez bár sokaknak seggfájást okoz a szigeten (a legrégebbi kupasorozat……. …. ….. …………. …….), valójában nekünk csak egy megörökölt problémánk, hadd ne nekünk kelljen megoldani a szövetség és a liga ellentétét. Mi egyszerűen csak élvezzük majd az ifiket, mert ha valahol lehet még kísérletezni egy ekkorára nőtt klubnál, akkor azok ők. Évek óta még csak azt se tudjuk megjátszani, hogy az szezon végén kicsit kiengedve megpróbáljunk bepörgetni a cserékbe egy-egy fiatalt, a legnagyobb dögrováson is Lallanát pörgetjük be a fordába, igazán és nagyon ráférnek a srácokra a percek, akármilyenek is azok. Ráadásul tökéletes felállásban jönnek ezek a percek, nekik téttel, a klubnak tét nélkül, hatalmas veszteséget nem lehet itt szenvedni.

Egyedül a háttérstáb az, aki komolyan meg tud szenvedni egy ilyennel, de simán kinézem Jürgenből azt, hogy egy hetet még ott is mindenki kap, hogy hazarepüljön a családjához a videóelemzés helyett. Az újrajátszást meg oldják meg az asszisztensek, az ifiedzők.

Keserű, de jogos igazság ez. Pont ahogy a meccs is az volt.