Mouricio

A sötét nagyúr visszatért. Mintha csak a soha véget nem érni tudó Star Wars saga legújabb, lassacskán unalomba fulladó részét látnám jönni szombaton. Mourinho újra Angliában kísért. Legutóbbi képem róla egy megkeseredetten anti-Barca futballt világuralomra juttatni vágyó, bukott vezér alakja. Ez valamelyest változni látszik, de mindez a hajtás után.

Zsozé mestert biztos nem kell bemutatni. Az elmúlt 15 év Liverpooljának egyik sátánalakja, zászlóját egyre inkább a BL-szintet érő mégis champo minőségű antifutball színére festve. A MU-tól már úgy távozott, mint mikor Yoda 800 évesen elvonult az erdőbe, csak mintha ezt nem jediként, hanem sith-ként tette volna meg.

Aztán mindenki jól meglepődött, hogy Levy – az amcsi bohóc idők után általunk atyaúristennek tisztelt cégmenedzser – elküldte Poch-ot, és ráadásként bejelentette Zsozét. A biztos bukásra fogadott mindenki, mi másra. Azért ez a két döntés így külön-külön sem volt akkora ostobaság, mint amekkorának a fotelből könnyen felkiáltjuk. Mauricio nem csak személyében fáradt meg (BL-döntő bukás, csapat magára hagyása), de elérte a mágikus 5 évet egy olyan csapat vezetőjeként, melyben hogy úgy mondjam alacsony fluktuáció volt megfigyelhető. (Bezzeg idén.) Ez szakirodalom szerint könnyen eredményezi a csapattagok motiváltságának drasztikus esését, a bizalom törését, és ha már futball: az eredmény újra el nem jövetelét. Hát ment Poch.

És jött Mou. Ha bár elsőre én is röhögtem, és talán még most is mosolygok, mi az, ami egy csúcsra járatott Tottenham Hotspursnél – értsd csillogó második-harmadik helyek, szépnek is mondható futball – nem a szürkeség továbbvitelét és hotspurszösségét jelenti? Hát hozz egy alakot, akit mindenki tisztelni fog – tán még a tavalyi Pochnál is jobban – és aki nemcsak telibeszar mindenkit, de eredményt is hoz és drága csapatokat – lásd nyár! – eredményhez tud juttatni. Lehet persze mondani, hogy Mou és a mágikus 3. éves földbeállása, de hogy őszintén elkezdjek a szürkeség fehér mezes csapatának vezetőjének agyával gondolkozni majd 20 év után: leszarom, hogy mi lesz 3 év múlva, beletettem a lóvét, mindent akarok, csak szürkeséget nem, ezért kockáztatok, hogy valami cseppenjen 2 év alatt. És akkor tök mindegy már, mi lesz a 3.-ban, nem leszek szürke.

Azért én remélem, hogy lesznek (sőt, még inkább lesüllyednek pénzügyileg a Mou-féle öregedő, de biztosan drága igazolásokkal majd), mégiscsak a Spurs, na meg persze mégiscsak Mourinho. Aki egyébként nem is kezdett annyira rosszul. Még eredményben sem, de inkább anti-fafejűségben. Ez azért nem a MU meg a rosszabbik Chelsea, itt néha 3 védőzget, jól mozgatja Alit és Kane-t (ő sérült, yeyy) Sonnal kiegészülve – hasonlóan elődjéhez, nem sokat túrva az alapokon. Már-már Portoi beütéssel, de azért na.

Könnyű meccset nem várhatunk egy Mou-csapat ellen, főleg a sérültlistát elnézve. Én várom azért, hogy nagyon rájuk ülünk és átmennek sünbe, szurkáló kontrákkal – és ha valamikor nem lesz clean sheetünk, az szerintem most lehet. Kíváncsi vagyok, a középpályára mit találnak ki, azért a Dier-Winks DP-t bármelyik (Hendos) hármasunk megeszi. A szélekre biztosan nagyon készülni fognak, de a világ két legjobb szárnyvédőjére lehet, hogy hiába. Meglátjuk, vesszen a Sith!