Do I look smug? Bc I feel smug

Valószínűleg a szezon meccse. 13 pontos előnnyel (+1 meccs) az élen. A legutóbbi 27 bajnokiból a 26. megnyert meccs. Klopp regnálása alatt az 500. gól. És még lehetne folytatni napestig csak a csapatrekordokat, és akkor olyanokat még bele se raktunk, hogy egy újabb CS, TAA 1+2-vel ment a kanadain, Milner utolsó kihagyott tizije óta születettek már óvodába járnak, és Firmino négy gólt lőtt most három meccsen. Ha Mané betalált volna, akkor ráadásul a 14. olyan játékosunk lehetne, aki a hét minden egyes napján szerzett már Liverpool-gólt, és a 13. Origi. Aki amúgy csak bejött, és +3-at hozott le a hokis +/- mutatóban, mert most már az aurája is elég a pályán.

Szóval ennyire vagyunk jók éppen. Rendesen meg van alapozva ez a kóceráj, és hibátlanul megy is benne a csűrdöngőlés.

Kezdtük az egészet egy holtversenyes legjobb bajnoki védelemmel (decemberben befagytak a kapott gólok, az Everton elleni 5-2 óta semmi), 14-14 góllal pont a Leicesterrel keringőztünk az élen, de hát már nem táncolunk együtt.

Alisson, TAA-Gomez-VVD-Robbo, Gini-Keita-Hendo, Szalah-Firmino-Mané, a tartós sérültek mellett ez a legerősebb kezdőnk, főleg amióta Keita is kezdi elbírni a szerepköre súlyát. Nem ennek, hanem a Leicester idegességének és bénázásainak az eredménye lett aztán két perc alatt a két nagy helyzetünk Schmeichel kapujánál, utána viszont szépen lassan konszolidálódott a meccs, és bár voltak szép kontrák is kiugratások, a védelmek mindig jókor értek jó helyre. A különbség, hogy ez nekünk az egész meccsen kitartott, a Leicester (továbbra is a bajnoki második) viszont 90 perc alatt sem talált kapura ellenünk.

Nagyon is talált viszont a 31. percben Bobby, és ha ezerszer nézném vissza a Leicester videószobájában az esetet, akkor se tudnám, hogy mit kellett volna lényegesen jobban csinálni védekezésben. Egy felszabadított labdát nagyon gyorsan összeszedtünk, TAA már ívelte is be abba a pár centiméteres „ablakba”, ahol létszámfölénybe tudtunk kerülni, Firmino pedig majdnem tökéletesre vette a szöget. 1-0, az egész gyorsabban történt mint ahogy ezt a bekezdést végigolvastad.

A meccs képe ettől még egy fikarcnyit se változott ugyan, ahogy a félidő után sem, de egyértelmű volt, hogy ki itt a jobb csapat. Csak az 1-0 valahogy sose volt az a megnyugtató látvány az eredményjelzőn. Ez az egy gól pedig egyre izzasztóbbá is vált a 60. perc környékén BR belenyúlásával és Albrighton behozatalával, és bár Klopp reagált Milly és Origi (mint valami tejtermékpáros) beküldésével, a fordulatot helyettük Söyüncü kezezése hozta el egy szögletnél az ötös vonalában (vajon Trent rúgta azt a szögletet is?). Bár nem volt indokolatlan a kezezés VVD-vel a veszélyzónában, szabálytalan viszont annál inkább, Milnernek pedig ez ajándék. 2-0.

Három perc állítólag sok mindenre kevés, de arra egész bizonyosan az volt, hogy a Leicester összeszedje magát, Firmino duplájával ugyanis máris 3-0. Nem segítette persze a megnyugvást az sem, hogy tökéletesen kicakkolták a játékot egy jobboldali beadáshoz, Alexander-Arnold pedig nem egy várható ívelést választott, hanem egy 25 méteres lapos és sistergős passzt Firminonak. Őneki az átvétel közben pont volt annyi ideje, hogy lássa ahogy a védelem jobbra vetődik, úgyhogy hanyag eleganciával lőtte el a labdát az ellentétes ficakba, meglőve ezzel a Klopp-éra 500. gólját.

Az igazán odapörkölős befejezés pedig csak ezután következett, TAA képes volt 25-ről olyan könnyedséggel ellőni kapásból a labdát mintha csak a játszótéren passzolgatna. A lövés útjába mondjuk biztosan nem állítanám Petikét a 2.a-ből, Schmeichel pedig hiába szeretett volna leérni, nem tudta keresztezni a hanyagul bebikázott bomba pályáját. Trentnek utána volt még lélekjelenléte Mbappéba is vágnia magát, úgyhogy a #pacsihoz hasonlóan mehetnek majd tovább a nedves álmok a megfelelő fórumokon, de ahhoz valójában nem is kell a francia.

A teljességhez még hozzátartozik, hogy a Hendot le kellett cserélni pár perccel később sérülés(veszély) miatt, de valószínűleg semmi súlyos, Lallana pedig kapott pár játékpercet, hogy melegen legyen tartva arra az esetre, ha valaki tényleg kidőlne. Bár ne dőlt volna ki Ox a bokájával.

A Leicester egyébként hajlamos tökéletes kisnemesként viselkedni a bajnokságban, a nála kisebbeket élvezettel kifilézi, de a szeme se rebben, ha a nagyobb halak előtt térdet kell hajlítania. Mindennek a tudatában is meglepő volt viszont, hogy mennyivel dominánsabb volt a játékunk a meccs egészét nézve, 1-0-nál egy 7-8 percnyi aggódást tudtak csak nekünk összehozni, akkor is csak annyit, hogy talán a három pont veszélyben lehet. És ennél azért többre számítanánk egy bajnoki másodiktól.

Na nem mintha panaszkodnánk, nekünk igazából ez így tökéletesen megfelelt, egy újabb túráról hozzuk a pecsétet. Következő felvonás a Wolves ellen hazai pályán, de szerencsétlen farkasok előtte 45 órával még a Cityt fogadják, így igazából minden ellenük szólna akkor is, ha nem lennénk hagyományosan erősek Klopp-pal a karácsonyi darálóban.

Ráadásul most még annál is erősebbek vagyunk.