Tét nélküli

Nem lehetett veszíteni. Na nem azért, mert úgy kellett odaállni, hogy itt a vereség egyszerűen nem elfogadható, sokkal inkább azért, mert hiába csapott a csapat marha nagy ünneplést, hiába vágtuk be magunkat utána az összes létező pózba, ettől függetlenül ez az egész dohai túrának nem volt valódi tétje.

Na jó, személyes tétek voltak, a padnak játéklehetőség, a Gomeznek fontos betanulási alkalom, illetve a brazilok kicsit élhették az otthoni rivalizálást is, de ha kikaptunk volna akár szerdán, akár most, az is teljesen rendben lett volna. Persze mennyivel jobban hangzik, hogy 3 kupát hoztunk el 2019-be – köztük a legértékesebbet – de én ezt az egészet elcserélném arra a 11 mm-re, amennyi Firmino labdájának hiányzott a City ellen januárban.

Nade, a pohár félig teli, nem félig üres, a haccíntéren bevehetetlennek bizonyultunk. Elhoztuk nemzetköziben a bajnokságot (BL), a fakupát (szuperkupa) és a ligakupát is (ez most), van aki otthon tud triplázni, mi nemzetköziben. Elhoztuk mindet.

Mint a Pokémonban. Gotta catch’em all!

Annál is inkább stimmel a pokémon, mert az egész mellett van egy ilyen bélyeggyűjtő mozgalom is. A BL-indulással egyrészt viselhetjük a csillagos labdás logót – ez már a harmadik szezonban zsinórban – BL-győztesként az arany színű BL-serleges felvarrót és a 6-os számot, most pedig klubvilágbajnokként az arany színű pecsétet is a szegycsonton. Bevallom, nekem eddig még soha nem tűnt fel, hogy létezne ilyesmi.

És ezzel megint kicsit visszacsúszok abba, hogy ez az egész csak a Ligakupája volt a Porondnak, hisz soroljuk már fel az elmúlt 10 év győzteseit. Oké, bahasaljuk kapásból a BL-győzteseket, mert ötből négyszer igaz lenne, de mondjuk 2010-ben az Inter elhozta ezt is? Fogalmam sincs, de lehet Wiki se tudja.

Úgyhogy a lényeg a pecsét marad, meg a vitrinbe az egyetlen még meg nem szerzett, de viszonyleg értéktelen nemzetközi kupa. Mint valami elég ritka, de marhára gyenge kártya a HKK-ból, de végre majdnem teljes a kollekció az üveg mögött.

Szóval félig tele…..

Meglepően erős ellenfél volt egyébként a Flamengo, de már a Monterrey is, ezeknél lényegesen könnyebb meccsre számítottam. Ehelyett kőkeményen ment a bursztolás a két tizenhatos közt, de a végén valahogy senkinek semmi sem sikerült, rendes kaput találó lövés, és főleg igazán szép védés elég kevés volt. Alisson előtt is ügyesen mozgott a védelem – és féltucatszor szabadított fel az ellenfél -, de mi is inkább elkerültük a kaput, mint, hogy beletaláljunk. Tegnap este már az első percben a saját szánk ízére formálhatta volna Firmino az egész meccset, aztán rá egy percre megint tiszta ziccerben voltunk, és nem kicsit tévesztette el a célt, pedig sokat lehetett volna spórolni az energiákkal előnyből meccselve. Mondjuk ez így biztosan érdekesebb volt Ox-nak és a helyére beálló Lallanának (miért ő?), de ettől azért megkíméltük volna magunkat, hát még a hosszabbítástól.

A hosszabbítás megkímélésében egyébként a videóbíró is sokat segített volna, Manét azért elég nyilvánvalóan rúgta talpon Rafinha, még ha valószínűleg pont a vonal előtt is.

Ha vonalon belül volt, akkir tizi és sárga lap Rafinhának – ahogy az eredeti döntés is volt -, ha vonalon kívül, akkor viszont szabad és piros Rafinhának. Nem véletlenül örült olyan marha látványosan ő sem amikor labdaejtés (wtf) lett a dolog vége. Legalább elrejthette volna azt, hogy ő nyilvánvalóan tudta, hogy itt most mi lenne a helyes ítélet.

De Firmino egyrészt később igazságot szolgáltatott, másrészt van egy balhátvédünk is.

“Andy Robertson, you fucking cunt. I love you.”

Lényeg a lényeg, van egy újabb kupa az üveg mögött, és Ox – remélhetőleg kisebb – sérülését leszámítva egész jól megúsztuk ezt a dohai túrát. A srácok kaptak egy kis D-vitamint, buliztak egyet magukban, most pedig lelkesen rá lehet fordulni a Boxing Day rangadójára a Leicester ellen. Aztán ott is szóljon az Allez, allez, allez!