Nápolyi mellé Firmino

Kedd este címvédőként (atyaég, néha még most is alig hiszem el, hogy a rodgersi köd és a hodgsoni fejetlenség után itt tartunk) lépett pályára csapatunk Nápolyban. Az összefoglalóban a meccsen túl, brazil csodacsatárunkról, Hegyi Iván kedvencéről, Firminoról is lesz egy kevés szó. Hajtás után jönnek a részletek.

Kezdjük először a meccsel. Azt éreztem a legelejétől, hogy ha egy pont a vége ennek az olasz kalandnak, akkor se leszünk elégedetlenek. Az első 20-25 perc után úgy tűnt, hogy ez az X jó lesz a Nápolynak is, hiszen ők se szaggatták szét magukat azért, hogy támadásokat vezessenek és kapura lőhessenek. Ezt a következő ábra is jól mutatja.

A Napoli három nagy pöttyéből kettő is a 80. perc után érkezett. Annak a kettőnek az együttes xG-je 1,01 az infogol adatai alapján, amit ha leveszünk az 1,81-es értékből, akkor egy büdös nagy X-et kapunk a végére. Azonban volt egy elég körülményes tizenegyes, ami megváltoztatta az egész meccs végkimenetelét. És akkor most jöhet a bíró meg a VAR kiértékelése. Röviden tömörön, én jónak és szükségesnek érzem a VAR-t, ha minimalizálni akarjuk a hibákat. Járulékos veszteségnek elfogadom az időhúzást és azt is, ha ez elrontja a gólörömöt, de csak akkor és csakis akkor, ha jó döntés születik a végén. Márpedig legangyobb bánatomra ettől messze vagyunk még. Idő lesz amíg minden szépen a helyére kerül, sajnos ezt ki kell várni, de akkor is úgy gondolom, hogy szükség van a rendszerre.

A VAR jelenleg úgy működik a BL-ben, hogy abban az esetben szólnak rá a bíróra, hogy nézze vissza a szitut, ha egyértelmű bizonyíték van arra, hogy a pályán hozott döntés hibás. Vagyis lehet, hogy hibázott a sporttás az adott döntésnél, de ha nem mindenki van meggyőződve erről a VAR szobában, akkor a pályán hozott ítélet helyben marad. Így fordulhatott elő, hogy a BT stúdiójában Linekerék azt mondták, hogy tuti szabadi kifele, majd nagy meglepődve vették tudomásul, hogy tizi lett. Klopp jól foglalta össze a meccs végén, hogy addig amíg emberek döntik el emberekről, hogy hibáztak-e, addig nem jó a rendszer. Azonban ő is hozzátette, hogy szükség van VAR-ra. Meglátjuk merre halad tovább a dolog, de az tény, hogy még van mit finomhangolni.

Rátérve a saját csapatunk keddi esti játékára mindannyian azt mondhatjuk, hogy láttunk már jobbat. Főleg az elmúlt időszakban vagyunk elkényeztetve egyébként. Mindenesetre tényleg igaz lehet az a megállapítás, hogy Kloppék a pályán pihentetnek, ezért is tűnhetett úgy, hogy sokkal visszább volt tekerve a fordulatszám. Robbo kicsit dekoncentrált volt, nem tudom ebben a válogatott feszkó és a csapágyasra hajtás mennyire lehetett benne. Ráférne egy kis pihike lassan. Volt 8 helyzetünk a tizenhatoson belül, ennyiből legalább egyet be szoktunk rúgni, most nem jött össze, ez van, megyünk tovább. Sejtettük, hogy nem fogjuk az összes meccsünket megnyerni. Vasárnap a Chelsea ellen lehet és kell is javítani. Adrian amúgy remekül védett, és a hátulról történő támadásépítésben is egyre jobban veszi ki a részét. Látszott az a plussz egy hét, amit a stábbal Melwoodban töltött, de nagyon várjuk vissza Alissont (nem tudom kivel fogadtam a 8 hétről, de ketyeg az óra és ha lejár, behajtom a hambimat, csak szólok! :)).

Igazából a meccsről ennyit gondoltam, így itt az idő, hogy rátérjünk Firmino magasztalására. Mindannyian tudjuk, hogy Bobby remekül illik a rendszerünkbe, viszont gondoltam egy kis áttekintésre, amit alapvetően Micheal Cox – The Mixer című könyvének egy specifikus fejezete inspirált. (Kele szerint a könyv magyar fordítása hamarosan megjelenik.) A történelmi visszatekintős rész egyébként illik Máté meccsfelvezetőjéhez is.

Az időpont 2008 nyara, amikor a Barcelona kinevezte Guardiolat az első csapat edzőjének. Ettől az időponttól elképesztően eredményes korszak köszöntött be a Barcanál. A katalánokat csak szeretni, vagy utálni lehet, átmenet nincs. Döntse el mindenki maga, hogy melyik táborba tartozik, viszont az vitathatatlan, hogy az akkori csapat és vezetőedzője megváltoztatta a gondolkodást a fociról. A direkt játék helyett, egy labdabirtoklásra jobban alapozó, kreatív stílus vette át a dominanciát a foci világában. Picike, fürge játékosok bebizonyították, hogy nem csak a fizikai dominanciára épülő labdarúgás lehet sikeres. Sőt! A Barca 2012-ig két BL-t is nyert. A csapat legnagyobb sztárja egyértelműen Lionel Messi lett. Guardiola nagy újdonsága az volt, hogy a korábban szélsőként alkalmazott alacsony Messit „hamis kilences” szerepkörben játszatta. A védők közül visszalépett a vonalak közé, így bontva meg az ellenfél megszokott védekező hadrendjét, majd hírtelen iramváltás következtében egyből a kapu elé érkezve fejezte be a támadásokat. Megszámlálhatatlan gólt szerzett így. Ezzel Guardiola és Messi újradefiniálták a középcsatár pozícióját. Innentől kezdve már nem volt elég a gólszerzés, az összjátékban is részt kellett venni az első számú támadóknak.

A „hamis kilences” szerepkörét amúgy nem Guardiola találta ki, hanem a Duna-menti iskolához köthető. Erről már sokat beszéltünk itt a blogon is. Szücsi és Máté gigaposztban járták egyébként körül a témát egy éve kb: http://pool.taccs.hu/2018/09/12/hamis-a-bobby/

Cox szerint a hamis kilencesek egy az egyben nem jelentek meg Angliában, hiszen sem Aguero, sem van Persie, sem Tevez nem nevezhető igazán annak. Őket az író amúgy „9 and half”-ként azaz „kilenc és felesként” aposztrofálja. Akkor, amikor a könyv íródott, talán tényleg nem volt megfelelő „hamis kilences” a szigeten, de mára egyértelműen megérkezett. (Egyébként ezért is érdekes, hogy a barcát úgy imádó, minden vasárnap miattuk Spanyolországba repülő, a tikitakáért rajongó BR hogy a fittyfenébe nem vette észre a Firminoban lakozó állatot.)

Ezt a szerepet Firmino testesíti meg. Ő az alfa és az omega, nem csak támadásépítésben, de védekezésben is. Az idegenbeli Barca meccs után Gini mondta, hogy addig el se tudta képzelni, micsoda melót tesz le a brazil hétről hétre. Nem csoda egyébként, hogy nagyon nehéz, szinte lehetetlen megfelelő pótlás találni a helyére. Egyébként most tuti ezen pörögnek Edwardsék a fizikusokkal a háttérben. Mindenesetre az alapvetően szkeptikus angol szakértői társadalom, is egyre magasabbra értékeli a játékát. A hétvégén a cserepadról beszállva, 60 perc játékkal érdemelte ki a meccs embere díjat. Lineker csak „Magical Firmino”-ként emlegette.

Szinte csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni. Elképesztően kezdte ezt az idényt. Elég ha csak a Chelsea elleni szuperkupadöntőt említjük, amikor egy félidő alatt szinte egyedül fordította meg a játék képét. Arra a formára a hétvégén is szükségünk lesz, pont a kékek ellen. Ha az understaton vizsgáljuk az adatait, akkor azt láthatjuk, hogy Kane vagy Aguero, esetleg Jesus is előtte jár góllövésben (per90 alapon), viszont a gólpasszokban és támadásépítésben sokkal megahtározóbb a szerepe. A tipikus hamis kilences. Messihez felesleges hasonlítani, mert olyan focistát, mint ő, valószínűleg sokáig nem fogunk látni a pályán, de azt megállapíthatjuk, hogy Firmino egyedülálló. Sokan kiemelték már, hogy mennyire alárendeli magát a csapatnak, amelyet jól mutat az a tette is, hogy simán hagyta 2017-ben begurulni Mané lövését a kapuba a Stoke ellen, annak ellenére is, hogy bónuszt kaphatott volna, ha hozzáér a labdához. Szerencsések vagyunk, hogy láthatjuk a csapatunkban hétről hétrő. Már most várom a következő játéknapot, hogy láthassam játszani.