Soton kiharang

A dinamó elleni “fociorgia”, és nem utolsó sorban jópár ezer kilométernyi utazás után újból hazai pályán fogadtunk egy potenciális kieső kiscsapatot, a mágikus Soton gárdáját. Ha nem is mindenkinek, azért csapatunk jelentős százalékának ez hazai pályának minősül, mert mióta csipog a törzsvásárlói kártya, azóta elég sok jóember tette át a székhelyét a festői Dél-Angliából hozzánk, a kvázi skót zergebaszó zimankóba. Szóval Soton.

Első körben nyissunk mindjárt egy disclaimerrel, vagyis inkább egy poszton belüli állandó content kiemeléssel. Kérlek tekintsetek erre úgy, mintha mindig ott lebegne minden poszt tetején, mintha minden kommentelés előtt lenne egy kis checkbox a diszkosz beviteli mezejének alján, hogy igen, ezeket a feltételeket megértettem, elfogadtam, és ennek tudatában kommentelek, hogy ezt szem előtt tartom.

Például azt, hogy ez barátaim, ez bizony fos lesz. Azt a részét talán ti is tudjátok, hogy a front 3 alapvetően homoki- , proper-, és szambanéger buzikupák hajszolásával volt elfoglalva, csak úgy, mint az idei szezon egyik (szerintem) várható kulcsembere Keita, aki egy sérülésekkel bőszen tizedelt tavalyi szezonvég után nyilván nem tudott a pihenésre és a gyógyulásra fókuszálni. Az is megvan, hogy a BL döntő miatt hosszabb volt a tavalyi szezon, szóval nem úgy másfél mázsa vattában nyalogatták a játékosaink talpát kiscicák már a második hónapja egyhuzamban. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy akár elhiszitek McA apónak, akár nem, tavaly is fos volt a szezon eleje. Akkor is világversenyek vótak, csak úgy, mint most, nyertünk az első meccsen nagyjából meggyőző fölénnyel, majd jöttek olyan meccsek, mint pl a Leicester elleni, ahol konkrétan satura lefociztak minket a pályáról, és ahol Gini egyedül több labdát adott el, mint a teljes Pool webshop hazai mezből idén. Aztán volt ott még a Palack elleni faszdagasztás, ahol egy csöves Milly tizi tartott minket víz fölött, és csak a meccs végén lett meg a második, vagy a Brighton elleni takarékláng. Összeszorított ánusszal, visszafogott presszinggel, lassú, sematikus támadás építéssel, rengeteg elszórt labdával, a front 3 szinte teljes rotációja nélkül.

Pedig azon a nyáron 160M-et költöttünk. Ebből következik egyrészt, hogy ha most megint ennyiért vettünk volna embert, akkor pont ugyan itt állnánk letolt gatyával, mert Fabinak is kellett egy fél év, mire megértette a posztját Klopp rendszerében, aztán meg ellenpéldaként Keita egyből kezdett, olyan is vót. Másrészt én nem úgy állok az élethez, hogy ha most nem nyerünk bajnokságot, akkor majd be fognak szólni a suliban, vagy a munkahelyen. Előbbibe nem járok (sokak szerint nem is jártam soha), utóbbiban meg próbálják csak meg. Nekem most az a fontosabb, hogy stabil maradjon a helyünk, mint a bajnoki cím kihívó, és a következő 10 évben kell úgy ott lenni a tűz közelében, hogy ha Pep megunja a godmode-ot, akkor le tudjunk csapni. Mert lehet, hogy a legjobb 11-ünk pariban tud(na) lenni újgazdagékkal, de nekik minden egyes kibaszott posztra van még egy (szinte) ugyan olyan kaliber játékosuk. Nem „Milner visszamegy majd fullbackbe”, meg „Gomez tud játszani gyúrót is” hanem 60M-ért vett Cancelo. És ezt bármikor, bármelyik szezonban megteszik, szemrebbenés, zavar, FFP, FSG, PSG, FKGP, mindezekkel együtt, külön, és átlagolva. Szóval nyugodtan ki lehet venni a kezünket a biliből, és esetleg elhinni, hogy nem addig nyomja Klopp és az FSG a gázt, hogy legyen végre egy bajnoki cím, aztán ha összedől, faszt se érdekel, majd átmegyünk máshová, hanem azon megy most a meló, hogy a következő évtizedekre kikerüljünk a „hatodik hely várományosa” pikszisből. Stabilan.

Amikor a mostani munkahelyem levadászott, és átmentem egyik ügynökségtől a legnagyobb versenytárshoz, megkérdeztem fél év után a srácot, aki átcsábított, hogy pontosan mi a faszomnak is kellettem én ide. Mármint szakmailag okés, de az új crewban elég sok volt a látens introvertált, inkább tudományos oldalról az életet megközelítő emberke, és ebbe a sormintába nem igazán voltam illeszkedő darab. „Azért Mackó”- hangzott a válasz -„mert kurvára nem ismersz, és nem tisztelsz se Istent, se embert, és bármilyen fasszopó ügyfélhez rakunk le, vagy felbontjuk a szerződést, vagy az lesz, amit mi akarunk. Ezt meg úgy láttuk, kinevelni nem tudjuk, akkor megvesszük pénzért a piacról”. Fair enough, gondoltam, mert soha életemben nem volt jellemző rám, hogy csak azért, mert valami főnök azt mondta, attól az máris szentírássá változik a szememben. És igen, vehettünk volna gyorsnégert. Van nem kevés a piacon, még talán pénzünk is lenne rá (de mint az előbb írtam, azt is meg tudom érteni, hogy amúgy csirkésen, inkább képzünk céltartalékot a szűkebb időkre), de jelenleg gyűjtött nálam Klopp annyi bizalom creditet (mondjuk pl. két egymást követő BL döntőt nem tartok rossznak), hogy tényleg csak azt veszi meg, akiben _nagyon hisz. Nem is igazán volt annyira látványos flopja, amióta itt van, és azért az is látszik, hogy ott még nem tartunk, hogy igazolunk 80M-ért valakit, aztán ha szopóbukó, akkor kövi nyáron veszünk valaki mást, ugyan annyiért. Nem vagyunk shitty. Szóval a szervilizmus nem kenyerem, de el tudom hinni, hogy inkább megoldjuk most szűkebben ezt a szezont, aztán jövőre a semmiből húzunk 2-3 embert, minthogy a rövid távú sikert hajszolva kockáztassunk.

Szóval disclaimerből ennyit, légyzsipls mindenki gondolja át ezeket a dolgokat minden alkalommal, amikor klaviatúrát ragad. Mert ha tegyük fel Gini nem képes két egyeneset passzolni egymás után, akkor persze, én is leszoktam írni, hogy egy vasutas fasz vagy drága testvérem, szedd össze magad. Csak ha folyamatosan azon megy a hörgés, hogy szar az egész középpálya és miért nem cseréltük le kvadcsitrillió dollárért, akkor ki fogok szépen minden hülyét baszni a büdös picsába. Bocsiiiii. Tényleg bocsi. Volt, amikor mackófrászt kellett írni, annyira nem volt kedvünk már kommenteket olvasni, több figyelmeztetés nem lesz. Nem, nem azért mert más a véleményed, szerintem is fos volt a középpálya. Nem, nem vagyok a klub szőcsöve, mert ha valami fos, azt elmondom én is, hogy fos volt. De megállás nélkül ebben dagonyázni, ezen faszt verni, mintha a kiesés elől menekülnénk, azért elég kurva gáz dolog. És készüljetek, mert (most mindenki próbáljon meg gecire meglepődni) nem fogunk 38 meccset megnyerni, hiába megy időnként a visszaszámlálás, ami vicc szintjén is kurvára idegesít amúgy. Lesznek olyanok, hogy kikapunk, nem csak a shittytől, lesz olyan, hogy döntetlent játszunk, akár ezekből többet is, egymás után. Köd, meg a faszom, az. Persze, minden egyes kibaszott meccsen nem nyerünk 6-0-ra, álomszép focival? Lehet menni a shittynek szurkolni. Tényleg, semmi harag nincs. Csinálsz egy szép wordpress blogot, ha akarod, írsz nekem priviben, segítek összetákolni. Regelsz oda valami kamu nevet (és így nem bicsaklik meg a renoméd itt a Fonaton, hogy mekkora divat vagy), fel se fog tűnni senkinek, minden meccs előtt kibaszol egy képet vagy egy videót poszt helyett, aztán mehet a fanyalgás, hogy öreg mán ez az Agüero, csak meg kéne már venni már a Harry Kane-t. Már.

Szóval a Soton ellen, hát bizony, fos vót. Legalábbis az első félidő, ahol nagyon okosan felnyomták a presszinget a nyakunkra (proper alapozás előnyei, veszteni való hiánya), ami azért is volt jó húzás, mert a Adrián ugye nem a passz pontosságáról vált híressé spanyolhonban, se. Arról nem beszélve, hogy csak az utolsó pillanatban sikerült összedrótozni a bokája miatt, szóval Soton presszingje ellen olyan volt, mintha egy emberrel kevesebben lettünk volna – Alissonhoz képest. Így nem igazán volt lehetőségünk egy magasan játszó Sotonra ráfordulni lendületből, nagyon darabos lett a játék a sok tisztázás, meg előre vágott labda miatt. Amikor mi akartunk támadást vezetni, akkor is elég alacsony energia szinttel és sematikusan sikerült: A fullbackjeink baszkodták főleg előre a labdát, mérsékeltnél is kevesebb sikerrel. Ezalatt a középpálya látványosan nem találta a helyét: támadásban is inkább a támadókhoz közel helyezkedtek, védekezésben meg hamar átrúgdosták a fejük fölött a labdát, a legnagyobb fegyerünk, a sok futás és a csapatrészek közi kohézió eléggé hiányzott. Úgy éreztem, az első félidőben, hogy egy teli, teljes, átfogó Tottenhamet játszunk: habos lófasz árnyékban a támadás, szórványos beadások általában a semmibe bele, cserébe valaki bebaszta a semmiből, mehetünk is tovább a következő meccsre fejben.

Az egyetlen dolog, ami ezt az elgondolást megváltoztatta, a második félidő eleje. Ezért gondolom azt, hogy bár ez fos volt, fos is lesz még egy darabig, mert tudatosan volt ennyire visszafogottan fos. Az első 15-20 percben kiengedtünk 50 helyett egy jó 80%-ot, volt is kapásból ziccerünk Bobbynál, Salahnál, ahol az előbbi nem is a ziccerét, de a Mané által kikapart helyzetét be is helyezte, kb. el is döntve ezzel a meccset. Kicsit időrendben nem illő kitekintőként citálnám, hogy:

Salah kedvesen tud mosolyogni, volt kettő darab jó passza, de nem igazán ez volt élete meccse. Egyetlen alkalommal tört ki belőlem a habzó szájú kurvaanyázás az első félidőben, amikor Matip egyik előre törésénél a passz helyett nekiállt húzogatni, persze, hogy elvették, persze, hogy lekontráztak, persze, hogy Ox-nak kellett CB-be biztosítania, ami nagyon nem szokása. Fölé lehet rúgni helyzeteket (szokott is), ki lehet hagyni ziccereket (olyat is csinál), ez van, ilyenért nem haragszom. De egy ennyire kritikus helyzetben ennyire csökönyösen, tartósan, visszafoghatatlanul hülyebuzifasznak lenni, vagy nem lenni, bizony elhatározás kérdése, nem szerencse, vagy variancia. Lassan inkább példát kéne venni a másik csokimaciról,

Manéról, akinél nálam jelenleg teljesen megfordult a reláció közte, és Salah között. Elég sokat védekezett, jókor támadott le, jókor passzolt, jókor volt klasszis, és bár az egész csapat tunyacsápsága nyilván az ő játékát is befolyásolta, elég magasan MoM volt nálam. Minden faszverés, hypeolás, simogatás ellenére Salah gólkirálysága óta ő elég konzekvensen szállítja a gólokat, meg mindent is, amit Klopp megkövetel tőle. Elsőre kicsit nagynak éreztem rá a 10-est, de mostanra úgy néz ki belenő rendesen.

Adrián aki szerintem teljesen kurva jó volt. Ja, ha tudna passzolni (egyébként szerintem fog tudni – csak mire ez kiderülne, addigra Alisson visszatér, és nem tudjuk meg kb. soha), akkor nem ingyen cserekapus lenne. Dobby szabad manó, Klopp végre elengedte Minyon nyomorult kis lelkét, de egy cserekapusnak nagyjából ennyit kell tudnia, hogy elüldögéljen egy Liverpool padján. Fogott jókor ziccert fejesből, beadásokat hárította, meg üvöltözött rendesen, ami nálam mindig plusz pont. Ugyan ezt a hibát beszopolta Alisson is, szépen tanul belőle, aztán máskor nem megy oda.

Esetleg még Ox, aki nem játszott amúgy jól, de érzésre a sebessége és a fürgesége már van vagy 80%-os állapotban, amivel szerintem pár hónap, és újra formában lesz teljesen. Ja meg Milner, aki meglepően sok labdát szórt el nyomás alatt, nem is volt valami boldog, amikor lecserélték. De a pikszis másik oldalán volt elég sok szar passz, bizonytalanság, szarlapátolás, ami szerintem a letekert potméter ellenére is elkerülhető lett volna.

Egyébként az utolsó negyed órában igazából az eredmény őrzése volt a cél, mivel ez egy jó skill amit felszedtünk Kloppal az utóbbi másfél évben, ezért nem is igazán paráztam rajta, hogy sikerül-e. Mondom ezt úgy, hog Hókuszpóknak is volt még egy ziccere a másik oldalon, és 2-2-ről valószínűleg már elég necces lett volna nyerni. A tanulság, hogy ahogy ezen a meccsen is, az egész szezonra jellemző lesz a erőtartalékolás, és csak rövid, átgondolt időszakokra fogja Klopp kiengedni az állatot. Addig tessék szépen átvészelni a fost, ami időnként a pályára kerül, kevesebbet rinyálni, esetleg többet gondolkozni.

Puszika!