Anticsimpánz istenség

Steve Peters-t ismeritek. Van a csimpánz paradoxon elmélete, amit elég jól hasznosított angol sportolóknál, így a Poolnál is. Van az emberi racionális agyfeled, meg van a másik, állati kicsapongó, a csimpánz. Az idei Pool egy sokkal inkább egyénieskedő, sok klasszis megoldást váró csapatjátékkal él. Ebből annyi csimpánz születik és fut egyszerre a pályán, hogy állatkert. Van egy öltönyös csávó viszont hátul, aki tökéletesen tölti be egy világ anticsimpánz szerepét. A férfi. Az isten. Az anticsimpánz.

Kedvenc tyúk-tojás kérdésköröm, hogy a pozitívan értékelt játék vagy az eredmény volt előbb a futballtörténelemben. Mert Münchenben beraktuk a 3-1-et, és persze pozitív is a Liverpool újabb nagy győzelmének újsághasábokon megpendítése. Ettől még a mutatott produktum továbbra is messze van az igazán igazitól, és fényévekre a tavaly tavaszi BL-menetelésünktől. Ez jelenleg egyáltalán nem baj.

Mindenki a Süle-Rafinha jobb oldalt nevezte meg a németek gyengeségeként, ennek megfelelően Salah kezdte ott a meccset. Konkrétan semmi nem történt tizensok percig. Aztán cserélt Manéval, és még mindig Bayern nyomás volt. Ribéry és Gnabry half-space játéka nagy nehézséget okozott, ugyanis hiába baromi jó védő AA és Robbo, ha nem kapnak középpályás segítséget, akkor a világ ezen színvonalán bizony át fognak menni rajtuk a meccsen nem kétszer.

Nem volt rossz a letámadásunk, amit egy biztonságibb 451 védekezés párosított. A magasan lőtt labdáik és a szélek okoztak zavart. Kapura veszélyt viszont nem tudtak jelenteni. Senki nem izgul már utólag leírva, hogy 180 perc alatt egy Matip-öngólt hozott össze nekünk a Bayern, hazai pályán 0.9 XG-vel.

És hiába az ergya középpálya, ez most az underdog Liverpool meccse volt, mert a Bayern, Münchenben mi mást tudna felkínálni neki? 42% labdabirtoklás, és viszonylag sok hely futni. Eléggé szeretjük. Idén sokkal kevesebb ilyen meccset kapunk, de erre tökéletesen készült fel a stáb nyáron – lásd tabella. Mégis, ha nem is lubickolva meg sima 5-1-ezve, de jöttek a pooli underdog megoldások.

Ezt itt fent ha elmondják nekem a meccs előtti jósdaműsorban, akkor lehet befizettem volna a 600 ajrót. Nem kell topformában lévő Fab3. Az hoz őrületes játékokat, de tavaszi menetelésekre. Elég a Fab3 egy topformában lévő játékossal, de állandóan. És ez a nagy különbség idén. Sokkal inkább egyénieskedő, önző és individuális a focink, mint a tavaly nagybetűs csapat. Ez nem szebb, sőt, viszont kérdés nélkül menedzselünk title race-t meg Bayern hazaküldést. Zseniális.

A kulcsember pedig, hát, Mr. Anticsimpánz. Most érted le lehet írni minden meccs után, hogy faszt a világ legjobb védője, a legjobb játékosa. Virgil az a nyolcadikos srác, akiért nem csak a gimnazista csajok pisilik össze bugyijukat, de mikor lemegy közétek, az ötödikesek közé focizni, akkor nem csak hogy kurva jófej, de annyira zseniális és higgadt is, hogy még te is szerelmesen mész haza mesét nézni, és amúgy tizenhárom évvel bölcsebbnek is érzed magad valamiért. És még az illata is jó.

Egyértelműen csapatkapitánya a Liverpoolnak. Nem senki, vagy valaki, mindenki kapitány. Olyan természetességgel fejelte le a majdnem világklasszis Hummelst a saját, dédelgetett tizenhatosán belül, hogy emberben nem maradt kérdés, ki ma itt a fasza brigád. Hiába csimpánzkodnak pizsiben a fiúk, ott ez a Virgil, és minden káoszban létező köbgyök felhatványozódva megoldódik. Úgy meg egyszerű, kivéve persze, ha te nem pizsiben vagy.

Aztán persze Milner 2. gólpassz, Fabinoval feljavuló középpályás védekezés, tökéletes Origi frissítő csere és Salah-Mané klasszis játék a széteső Bayern ellen. Meg amit akartok. A Liverpool most egyszerűen csak jobb csapat, mint a Bayern München.