Kőkorszak

Ez egy mosópolleklám volt. Egész pontosan egy Buzikupa negyeddöntő, egy rakkoló champó csapat ellen, amit, ha idegenben játszunk és esik, akkor el is veszítettünk volna. Na nem mintha annyira oltárian kellemes idő lett volna, 50 km/h-s szél, néha egy is kis jég, de összességében még mindig jobban jártunk, mintha bokáig sárban kellett volna megpróbálni három jó passzt megcsinálni egymás után.

Ez egy ilyen életérzés lehet egyébként, brit fos csapatnak lenni. Mint amikor látod ezeket a nagyon egyszerű embereket, és a kis primitív módjukon még lehet is rajtuk röhögni, hogy állatkert, meg kerítés. Egészen addig, amíg a szomszédodba nem költöznek, és te is része leszel a shownak. Ezeken a buzikupás csapatokon is lehet jókat röhögni, amikor Özilnek, Hazardnak, vagy Sterlingnek ugrálnak a lábfején, hogy persze, kemény foci, őszinték, ennyit tudnak de azt nagyon. Nézd már, jön Crouch a szöglethez, könyököl, nyakadba ugrik, dehát ez kontakt sport drága testvéreim, nem ping pong, tetszett volna a cabrónokhoz benevezni, ott még az eső se esik. Így, férfias férfiak férfiasan megküzdenek minden bedobásért, sárosak, izzadtak és férfiasak. És mekkora hősök voltak már, amikor megverték a csirkéket? In your face, kalácsképű csicsKane Kapitány, a csöves lesgóljaiddal meg a fos fejeseiddel együtt.

Aztán van az, hogy ezek sajnos ellenünk is játszanak, és csinálják azt, amit szoktak. Mert egyébként a szezonban passzaik 70%-ban megy csak csapattárshoz, meccsenként 1.1 gólt szereznek, alig 43%-ban van náluk a labda, és a harmadik legjobb gólszerzőjük három darab góllal egy középső védő. Ami azért is szép szám, mert a teljes keret összesen három darabot tud dekázni a labdával, csak úgy zárójelben. Annyi különbséggel, hogy amíg a Tottenham ellen tudtak 10 lövést összekaparni, addig nálunk most háromra futotta összesen. És egyébként nem is érdemelne a Burnley jelenség így különösen nagy hangsúlyt, hogy nincs az első kapott gól. A második is olyan volt, amilyen: Eljutottak végre a kapunkig (ami kivételesen nem volt szöglet), és számold ki, hogy valamelyik falábú köcsög pont hogyan fogja eltörni a labdát. Odakeveredtek valahogy, aztán berúgták, legyen ez a legnagyobb örömük az életben, remélem gyógyszert vesznek belőle.

De igazán az első gól volt a totemállat: Valamiért a rigó úgy érezte, hogy ő márpedig engedni fogja a keménységet, és hagyta, hogy egy méterre a gólvonaltól lenyomják a kapust. És persze, lehet ezen élcelődni, hogy Anglia az már csak ilyen, meg brazíliában biztos nem ezt szokta meg a csodakapusunk. Valóban nem, de ha mondjuk Faszkowski két kézzel elkapja a labdát, befogja a hóna alá és beszalad a kapuba, sajnos ahhoz sem lehet hozzászokni, mert szintén nem szabályos. Ahogy a kapus gigáncsolása, jégdarabolóval hátba szúrása, esetleg páros lábbal mellbe talpalása sem megengedett, bármennyire is férfias tevékenységnek minősül bizonyos kultúrkörökben. Nyilván hülye rigó próbált úgy tenni egész meccsen, mintha ő csak „kemény” stílusban vezetné a meccset, ezért jópár Hendó tackle, amit a BL-ben mondjuk lefújnak, csúszott át a szűrőn. Azt a szögletet leszámítva egyébként nem volt kirívóan durva a meccs, valószínűleg azért sem, mert fél óra után már nálunk volt az előny, így igazából egyik csapatnak se maradt miért odacsapkodni. Más kérdés, hogy mi erre – néhány kartecsni lendítéstől eltekintve – így default képtelen vagyunk, de a kapott gólok után tényleg nem maradt nagyon mibe kapaszkodnia a csöveseknek.

Pláne, mert egész magasan felálltak a középpályás védekezéssel, amit ha átpasszoltunk, akkor indul a szopókerék, szóval hiába kellett mondjuk az első meg a harmadik gólunkhoz elég durva egyéni hiba, nem lehet azt mondani, hogy ezen kívül ne lett volna elég ziccerünk.

Szóval ha kőkorszaki társastánc bemutatót kivesszük a kalapból, akkor összességében jól szuperált támadásban a csapat. Persze, benne van, hogy Salah játékában inkább a küzdőszellem domborodott ki (khm), épp úgy, mint mondjuk Bálnácskáéban, mely utóbbi elég üdítően hatott. Nyilván nálam is elgurult a gyógyszer a kezdőt látva, hogy ugyan milyen unirverzumban előzheti meg Shakit, amihez két gondolat csak. Az egyik, hogy ez most egy jó meccse volt, és azt egyébként nem lehet tőle elvitatni, hogy bár fizikailag lehet nem egy gyors néger, de végtelen mennyiségű esze van a focihoz, így jól tudott kompenzálni helyezkedéssel, és előre gondolkodással. És egy szűken védekező csapat ellen a labdabiztossága és gyors döntéshozatala, presszingje elég jó tud lenni, lásd második gól. De ez nem jelenti azt, hogy egyébként egy ugyan ilyen meccsen, ahol a front3 a jobbik arcát vette elő, más ne tudott volna ugyan így villogni, illetve azt, hogy egy gyorsabb iramú meccsen is ennyire jó tud lenni. Meglátjuk.

Lehet lapozni, mert a kötelező után fejben már mindenki bajorhonban tanyázik már úgy is.